Hatályos állapot
Közlönyállapot
1953.07.26. -
Hatályos állapot
KÉRDEZEK
Kérdése van a jogszabállyal kapcsolatban?
Tegye fel szakértőinknek most!
Kérjük, a regisztráció során adja meg telefonszámát, hogy tanácsadóink konzultáció céljából visszahívhassák Önt.
SZÍNEZŐS

1953. évi 11. törvényerejű rendelet

közkegyelem gyakorlásáról

Népköztársaságunk állami és társadalmi rendjének szilárdsága, eddig elért sikereink, népünknek az 1953. évi május hó 17. napján megtartott országgyűlési választásokon kifejezésre jutott egységes állásfoglalása népi demokratikus államrendünk mellett, továbbá a törvényesség és a fegyelem fokozódó megszilárdulása lehetővé teszi, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa közkegyelmet gyakoroljon.
Népköztársaságunk ezzel az elítélteknek lehetőséget ad arra, hogy az Alkotmányban biztosított állampolgári jogaikkal teljes mértékben éljenek s munkájukkal részt vegyenek hazánk építésében és erősítésében.
Ezért a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a következőket rendeli:

1. §   A jelen törvényerejű rendelettel kegyelemben részesülnek azok, akiket a bíróság jogerősen két évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés-büntetésre ítélt.
2. §   Kegyelemben részesülnek azok, akiket a bíróság jogerősen bármilyen tartalmú javító-nevelő munkára ítélt.
3. §   Kegyelemben részesülnek szabadságvesztés-büntetésük tartamára tekintet nélkül:
a) a fiatalkorúak,
b) a teherben lévő nők,
c) azok az anyák, akiknek 10. évnél fiatalabb gyermekük van,
d) az 50. évüket betöltött nők és a 60. évüket betöltött férfiak.
4. §   A kegyelem kiterjed az előző rendelkezések alá nem eső, meghatározott tartamú szabadságvesztés-büntetésre ítéltekre is; a velük szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetést egyharmadával kell csökkenteni.
5. §
(1) Kegyelemben részesülnek a még be nem fizetett összeg erejéig azok, akiket a bíróság főbüntetésként pénzbüntetésre ítélt.
(2) Ha a főbüntetés a jelen törvényerejű rendelet értelmében kegyelem alá esik, a kegyelem kiterjed a kiszabott, de végre nem hajtott mellékbüntetésekre - ideértve a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetés még be nem hajtott részét - is.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben adott kegyelem a pénzbüntetések tekintetben az 5000 forintot meg nem haladó pénzbüntetés teljes összegére, az ezt meghaladó pénzbüntetésnél pedig 5000 forint elengedésére terjed ki.
6. §   Kegyelemben részesülnek a mellékbüntetésként közügyektől eltiltásra ítéltek közül azok, akik szabadságvesztés-büntetésüket már kitöltötték, vagy a jelen törvényerejű rendelet alapján mentesülnek a büntetés alól, feltéve hogy a közügyektől eltiltás tartama az öt évet nem haladta meg.
7. §   A kegyelem kiterjed azokra is, akikkel szemben a bíróság a kiszabott szabadságvesztés-büntetés, illetőleg a fő-, vagy mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetés végrehajtását feltételesen felfüggesztette.
8. §
(1) A kegyelem kiterjed a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépéséig elkövetett és jogerős ítélettel el nem bírált azokra a bűncselekményekre is, amelyek a jelen törvényerejű rendelet értelmében közkegyelem alá esnek.
(2) Az eljárást a rendőrségen, az ügyészségen és a bíróságon folyamatban lévő ügyekben meg kell szüntetni, ha a bűncselekményre a törvény két évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés-büntetést (javító-nevelő munkát), vagy pénzbüntetést állapít meg, továbbá, ha a terhelt a jelen törvényerejű rendelet 3. §-a alá esik.
(3) A folyamatban lévő egyéb ügyekben a bíróság a jelen törvényerejű rendelet rendelkezéseit a tárgyalás során a következő módon köteles alkalmazni:
a) ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a vádlottal szemben két évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés-büntetést, javító-nevelő munkát, vagy főbüntetésként pénzbüntetést kell kiszabni, a büntetést kiszabja, egyben pedig megállapítja, hogy az elítélt a jelen törvényerejű rendelet alapján kegyelem alá esik és mentesül a büntetés alól;
b) egyébként a bíróság a büntetést kiszabja és egyidejűleg megállapítja, hogy a kiszabott büntetés a jelen törvényerejű rendelet 4. §-a értelmében egyharmadával csökken.
9. §   A jelen törvényerejű rendelettel mentesülnek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól és a büntetlen előéletűnek kell tekinteni azokat, akik büntetésüket a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépéséig kitöltötték, vagy e törvényerejű rendelettel közkegyelemben részesülnek, feltéve hogy a kiszabott szabadságvesztés-büntetés az öt évet nem haladta meg.
10. §   A jelen törvényerejű rendeletet a katonai büntetőeljárás alá vont személyeknél is alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy a katonai személyek a jelen törvényerejű rendelet 4. §-a alapján szabadságvesztés-büntetésük felére részesülnek kegyelemben.
11. §   A jelen törvényerejű rendelet 1-10. §-aiban foglalt közkegyelem nem terjed ki azokra, akiket a bíróság
a) háborús, vagy népellenes bűntett,
b) a népi demokratikus államrend, vagy népköztársaság megdöntésére irányuló bűntett (B. H. Ö. 1. pontja), hűtlenség (B. H. Ö. 35-44. pontja), tiltott határátlépés bűntette,
c) gyilkosság, szándékos emberölés, rablás, vagy erőszakos nemi közösülés bűntette miatt ítélt el, továbbá azokra, akiket a bíróság
d) társadalmi tulajdon elleni bűncselekmény miatt öt évet meghaladó szabadságvesztés-büntetésre, vagy
e) öt éven belül a társadalmi, vagy az állampolgárok tulajdona ellen elkövetett bűncselekményért több ízben elítélt.
12. §   Ha a jelen törvényerejű rendelet előző rendelkezései alapján közkegyelemben részesülő személy a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésétől számított két éven belül újabb bűncselekményt követ el, a kegyelem hatályát veszti és az ilyen személlyel szemben a kegyelem útján elengedett büntetést végre kell hajtani.
13. §   A kegyelem kiterjed a kihágási eljárás alá vont, illetőleg a kihágási bíróság (pénzügyi hatóság, vámhatóság) által elítélt személyekre is; a folyamatban lévő kihágási ügyekben az eljárást meg kell szüntetni, a kihágási bíróságok által elítélt személyek pedig mentesülnek a végre nem hajtott büntetés alól.
14. §   A jelen törvényerejű rendelet végrehajtásáról a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a pénzügyminiszter, az igazságügyminiszter, a bel- és külkereskedelmi miniszter és a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze gondoskodik.
  • A jogszabály 1953. július 26-án jelent meg a Magyar Közlöny 32. számában.