1967. évi II. törvény

SZÍNEZŐS

a munka törvénykönyvéről, egységes szerkezetben a végrehajtására kiadott 34/1967. (x. 8.) korm. rendelettel

[Vastag betűs szöveg az 1967. évi II. törvény (a továbbiakban: Mt.), vékony betűs a 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban Mt. V.) szövege.]

I. RÉSZ
A TÖRVÉNYKÖNYV CÉLJA

Mt. 1. § E törvény célja, hogy az Alkotmányban foglalt elvek alapján szabályozza a szocialista társadalom munkájában való részvétel rendjét, ennek keretében különösen a vállalatoknak és a dolgozóknak a munkaviszonyból eredő jogait és kötelezettségeit, valamint a dolgozók közreműködését szakszervezeteik útján az élet- és munkakörülményeiket érintő kérdések szabályozásában, továbbá a vállalat tevékenységének fejlesztésében és ellenőrzésében.

általános rendelkezések

Mt. 2. § (1) E törvény rendelkezéseit a társadalmi és az egyéni érdekek összhangjának biztosításával kell alkalmazni. E törvényben megállapított jogokat társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni. A joggal való visszaélés tilos. Azt, akinek terhére a visszaélés történt, emiatt hátrány nem érheti. Aki jogával visszaélt, az ezért alkalmazott felelősségrevonáson felül viselni tartozik a visszaélés elhárításának következményeit is.
(2) A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a vállalatnak és a dolgozónak kölcsönösen együtt kell működnie.
Mt. 3. § A munkaviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatokat alaki kötöttség nélkül lehet megtenni. Munkaviszonyra vonatkozó szabály azonban ilyen kötöttséget előírhat. A kötelező alakiság elmulasztása esetén - ha a szabály kivételt nem tesz - a nyilatkozat érvénytelen. A dolgozó kérelmére a lényeges érdekeit érintő nyilatkozatot akkor is írásban kell megtenni, ha az egyébként nem volna kötelező.
Mt. 4. § A dolgozó a munkaviszonyból folyó igényének érvényesítése céljából, valamint - ha jogszabály kivételt nem tesz - a vállalat ránézve sérelmes intézkedése ellen a munkaügyi vitát eldöntő szervekhez fordulhat.
Mt. 5. § (1) A munkaviszonyból folyó igény három év alatt elévül. A bűntettel okozott kárért fennálló felelősség öt év alatt, ha pedig a büntetőeljárás megindítására meghatározott elévülési idő ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el.
Az elévülés akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé vált.
(2) Ha a jogosult az igényt menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül azt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra.
(3) Az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás vagy az igénynek a munkaügyi vitát eldöntő szerv előtti érvényesítése, valamint a kötelezett részéről való elismerés az elévülést megszakítja. Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülési idő újból kezdődik.

a törvénykönyv hatálya

Mt. 6. § (1) E törvény hatálya kiterjed minden munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát Magyarországon kell végezni.
(2) Azokat az eseteket, amelyekben eltérő rendelkezéseket kell alkalmazni, külön jogszabály határozza meg.
Mt. 7. § (1) A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak munkavégzésére vonatkozó szabályokat e törvény elveinek figyelembevételével külön törvény rendezi.
(2) A kisipari szövetkezetek tagjai munkavégzésével összefüggő kérdéseket e törvény rendelkezései és a tagsági viszonyból eredő sajátosságok figyelembevételével kell szabályozni.

(2)	Az új eljárást a munkaügyi bíróságnál lehet kezdeményezni.

(2)

A munkaügyi döntőbizottság eljárásának részletes szabályait a munkaügyi miniszter az igazságügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.

Mt.	V. 110. § (1) A munkaügyi vitában hozott jogerős határozatot három napon belül teljesíteni kell, kivéve, ha jogszabály vagy maga a határozat eltérő teljesítési időt ír elő.

(2)	Ha a munkaügyi vitában hozott jogerős és végrehajtható határozatot a vállalat nem teljesíti, a telephelye szerint illetékes munkaügyi bíróságnál lehet végrehajtási lap kiállítását kérni. A dolgozó nem teljesítése esetén a 69-71. §-ok szabályai szerint kell eljárni.

(2)

A szakszervezet egyetértése szükséges a dolgozó

a)	személyi alapbérének megállapítása,

b)	miniszteri vagy magasabb szintű kitüntetésére vonatkozó javaslattétel, valamint jutalmazása,

c)	fizetett rendkívüli szabadságban vagy jutalomszabadságban részesítése,

részére vállalati lakás vagy lakástámogatás, valamint szociális juttatás adása
esetében. A vállalat szakszervezeti szerve ezt a jogát a szakszervezeti bizalmi (főbizalmi) útján gyakorolja. Ha az intézkedésre a vállalat magasabb egységének vezetője jogosult, a bizalmival (főbizalmival) együtt tett javaslat alapján, az említett egységnél működő szakszervezeti szerv egyetértése szükséges. Egyetértés hiánya esetén a vállalat felsőbb vezetője és szakszervezeti szerve együttesen dönt.

(2)

A visszafizetésre kötelező határozat ellen benyújtott felülvizsgálati kérelemnek halasztó hatálya van.

Mt.	V. 69. § A munkabérből való levonásokra a bírósági végrehajtás szabályait kell alkalmazni. A levonások szempontjából a dolgozónak az átlagkeresetébe beszámító minden díjazása a munkabérrel esik egy tekintet alá.

Mt.	V. 70. § (1) A vállalatot megillető kártérítést vagy egyéb tartozást a dolgozó munkabéréből kell levonni.

(2)

Ha a dolgozó a vállalattal már nincsen munkaviszonyban, a vállalat a kártérítésen kívüli egyéb tartozásnak megfizetésére írásban felszólíthatja. A felszólításnak tartalmaznia kell a tartozás összegét, jogcímét, továbbá azt a figyelmeztetést, hogy a dolgozó a felszólítás ellen a kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt a munkaügyi döntőbizottsághoz felülvizsgálati kérelemmel élhet. A felülvizsgálati kérelemmel meg nem támadott felszólításnak a jogerős határozattal egyenlő hatálya van.

Mt.

V. 71. § (1) Ha a pénzfizetésre kötelezett dolgozó más vállalatnál munkaviszonyba lépett, termelőszövetkezeti tag lett, illetőleg nyugellátásban vagy egyéb rendszeresen visszatérő járandóságban részesül, a vállalat a követelés alapjául szolgáló jogerős határozatot e szervnek megküldi. Egyúttal felhívja, hogy ennek alapján az összeget a vállalat, illetőleg járandóságot folyósító szerv a kötelezett munkabéréből (járandóságából) vonja le és utalja át.

(2)

A felülvizsgálati kérelem benyújtási határidő és az eljárás során kitűzött határidő (határnap) elmulasztása esetén a fél mulasztását kimentheti, ha bizonyítja, hogy az önhibáján kívül történt.
Mt. 65. § (1) A munkaügyi döntőbizottság határozat ellen annak jogerőre emelkedésétől számított hat hónap alatt mind a dolgozó, mind a vállalat új eljárást kezdeményezhet, ha olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg jogerős munkaügyi döntőbizottsági, bírósági vagy hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a munkaügyi vita során korábban nem bíráltak el, feltéve, hogy elbírálás esetében reá nézve kedvezőbb határozatot eredményezett volna. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, amikor a döntőbizottság határozata a bíróság ítélete folytán emelkedett jogerőre.
(2) A munkaügyi döntőbizottságok működése felett az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol.

Mt.

V. 108. § (1) Ha a fél az új eljárás kezdeményezésére okot adó körülményről csak hat hónap után szerzett tudomást vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy új eljárást kezdeményezhessen, a határidőt ettől az időponttól kell számítani. A megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől számított három év eltelte után új eljárás nem kezdeményezhető.

(2)

A magasabb vezető állású dolgozó nem élhet felülvizsgálati kérelemmel a munkaviszony megszüntetése, a fegyelmi határozat és a fegyelmi eljárás mellőzésével kiszabott büntetés, valamint a prémiumnak és a részesedési alap terhére adott bármely juttatásnak a 114. § (1) bekezdése alapján történt csökkentése és megvonása ellen, ha azt személyes hatáskörben miniszter vagy miniszternél magasabb szintű szerv hozta. Az általuk közvetlenül hozott egyéb intézkedéssel vagy határozattal szemben a magasabb vezető állású dolgozó közvetlenül a munkaügyi bírósághoz fordulhat.

(2)

A többgyermekes anyák, a vak dolgozók és az öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett továbbdolgozók pótszabadsága, az építőipari dolgozók téli pótszabadsága, valamint a jutalomszabadság a dolgozót az egyéb címen járó pótszabadságon felül és az évi tizenkét munkanapos határon túlmenően is megilleti.

(2)	A baleseten és foglalkozási megbetegedésen kívül egyéb megbetegedésért a vállalat csak a vétkessége esetén tartozik felelősséggel.

(2)	Vezető állásúnak minősülnek az osztályvezetők, az ezeknek megfelelő és az ezeknél magasabb beosztású - a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott - vezetők.

(2)

Magasabb vezető állásúak a vállalat igazgatója és helyettesei. Ezek körét az államigazgatási és az igazságszolgáltatási szerveknél a munkaügyi miniszter, a költségvetési rendszerben gazdálkodó szervezetek, a pénzintézetek, vasutak, posta, valamint a nem vállalati formában működő egyéb szervezetek tekintetében a miniszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg.

Mt.	V. 113. § (1) A magasabb vezető állású dolgozó felmondási idejét, ha a felmentéskor felmondási tilalom alatt áll, a védettség megszűnése napjától kell számítani.

(2)

A felmondási idő a magasabb vezető állású dolgozóknál a munkaviszonyban töltött idő alapján számított felmondási időn túlmenően hat héttel hosszabbodik meg.

Mt.	V. 114. § (1) A magasabb vezető állású részére járó prémium és a részesedési alap terhére adott bármely juttatás külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint - az Mt. 55-56. §-ban foglalt eseteken kívül is - korlátozás nélkül csökkenthető, illetve megvonható.

(2)

A magasabb vezető állású dolgozóval szemben fegyelmi felelősségrevonásnak, illetőleg a fegyelmi eljárás mellőzésével büntetés kiszabásának a kötelezettségszegés elkövetésétől számított három éven belül van helye.

Mt.	V. 115. § (1) A magasabb vezető állású dolgozók munkaügyi vitáit a sérelmes intézkedést hozónak közvetlen felettese (szolgálati felettes) bírálja el.

(2)

Az igazgatóval szemben, a munkaviszonyon alapuló utasítási jog nem terjed ki arra, amire az alapító szerv a vállalatot sem utasíthatja.

Mt.

V. 118. § Az igazgatóhelyettes munkaviszonyában a munkáltatói jogokat az igazgató gyakorolja, kivéve a kinevezést, felmentést, a munkadíjazás megállapítását, a fegyelmi és anyagi felelősségrevonást, a személyzeti feladatok ellátását, valamint az egyéb olyan jogokat, amelyek az alapító, tanácsi vállalatnál a jogszabályban meghatározott szervet illetik meg. A tröszti vállalat igazgatóhelyettese munkaviszonyában a munkáltatói jogok gyakorlására a tröszt vezérigazgatója jogosult.

Mt.

V. 119. § (1) A magasabb vezető állású dolgozó második vagy további munkaviszonyt nem létesíthet. Nem vonatkozik ez arra a munkaviszonyra, amely tudományos, oktató, egészségügyi, valamint a szerzői jog szerinti védelemben részesülő alkotó munkára - ideértve a lektori, szerkesztői, újítói és feltalálói munkát is - irányul. A magasabb vezető állású a saját vállalatánál munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem foglalkoztatható.

(2)	A magasabb vezető állású dolgozó részére csak jogszabályban meghatározott esetben és mértékben állapítható meg bérpótlék.

(3)

A föld alatti bányászoknak járó pótszabadságot a munkaviszony alapján járó pótszabadsággal együtt évi tizenkét munkanap mértékéig, tíz évet meghaladó föld alatti munka esetén az itt töltött időhöz képest növekvő mértékben, évi huszonnégy munkanap mértékéig össze kell számítani. Az összeszámítás szabályait a nehézipari miniszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg.

Mt.	V. 56. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Munkatorlódás, betegség vagy más akadály esetén a szabadságot később, az akadályoztatás megszűntétől számított harminc napon belül kell kiadni. A kollektív szerződés eltérő határidőt is előírhat.

(3)	Csak egy másodállás és csak olyan munkakörben és munkakörre létesíthető, amelyben a munka jellegéből adódóan a feladatok elvégzése nem kívánja meg a munkahelyen való állandó jelenlétet.

(3)

A választott szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem (Mt. 16. § a tisztségviselő megbízatásának idejére és az annak lejártát követő két év tartamára érvényesül, kivéve, ha visszahívására érdemtelenség miatt kerül sor. A munkajogi védelem időtartama alatt a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a tisztségviselő elleni fegyelmi eljárás megindításához is.

Mt.

V. 8. § (1) A szakszervezet vállalati szerve a kifogást a vállalatnál jelentheti be. Ha a vállalat a kifogással nem ért egyet, köteles azt véleményével ellátva három napon belül döntésre felterjeszteni és véleménye másolatát egyidejűleg a szakszervezet vállalati szervének megküldeni.
(2) Ha a kifogásolt intézkedés a vállalat egész kollektíváját, illetve a dolgozók csoportját érinti, a kifogást a vállalat felügyeleti szerve és a szakszervezet felettes szerve bírálja el.
(3) Ha a kifogásolt intézkedés egyedi esetre vonatkozik, azt a területi munkaügyi döntőbizottság a munkaügyi viták eldöntésére előírt eljárásban dönti el.
Mt. 15. § (1) A szakszervezet részt vesz a munkaügyi vitát eldöntő szervek megalakításában és működésében.
(2) A szakszervezet a dolgozót az élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben a bíróságok, más hatóságok és egyéb szervek előtt képviselheti. A munkaviszonyt érintő kérdésekben a dolgozó érdekében - nevében és helyette - külön meghatalmazás nélkül is eljárhat.
Mt. 16. § A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a szakszervezet választott tisztségviselőjének más munkahelyre beosztásához, továbbá munkaviszonyának a vállalat által való megszüntetéséhez, valamint áthelyezés esetén új munkahelye elfoglalására kitűzött időpont megállapításához. A változó munkahelyre alkalmazott választott szakszervezeti tisztségviselő más munkahelyre beosztásáról pedig a felsőbb szakszervezeti szervet előzetesen értesíteni kell.
Mt. 17. § (1) A Szakszervezetek Országos Tanácsa az államtól kapott felhatalmazás alapján ellátja a dolgozók biztonságának és egészségének védelme, valamint a társadalombiztosítás lebonyolítása érdekében reá ruházott és általa elvállalt feladatokat is. Ezekben a kérdésekben - a Minisztertanács által megállapított keretek között - az állami szervekre és az állampolgárokra kötelező rendelkezéseket adhat ki.
(2) A szakszervezetek saját anyagi eszközeikből és az állam anyagi támogatásával megszervezik a dolgozók üdültetését.

(3)	Ha a dolgozó a felülvizsgálati kérelemet, illetőleg a felülbírálás iránti kérelmét szóban terjeszti elő, azt írásban rögzíteni kell. A döntésről a dolgozót írásban kell értesíteni.

(3)	Az ügyész a törvényesség érdekében a munkaügyi vitát eldöntő szervek előtt felülvizsgálati kérelemet terjeszthet elő, a munkaügyi bíróság előtt keresetet indíthat, új eljárást kezdeményezhet vagy az eljárás bármely szakaszában felléphet.

(3)

A szolgálati felettes a munkaügyi vitát a munkaügyi döntőbizottság eljárására vonatkozó szabályok szerint bírálja el, azzal az eltéréssel, hogy tárgyalást tartania nem kell, de köteles lehetőséget adni arra, hogy a felülvizsgálati kérelemet előterjesztő álláspontját szóban is megindokolhassa és bizonyítékait előterjeszthesse.

(3)

Annak a dolgozónak, aki öregségi nyugdíjra jogosultságának a megszerzése után - a nyugdíj megállapítása nélkül - teljes munkaidőben továbbdolgozik

-	az első évben három,

-	a második évben hat,

-	a harmadik évben kilenc,

-	a negyedik és minden további évben tizenkét munkanap pótszabadság jár.

Mt.	V. 54. § A jutalomszabadság évente tizenkét munkanapnál hosszabb nem lehet.

Mt.

V. 55. § (1) A pótszabadság csak egyféle címen jár. A fiatalkorúaknak, az egészségre ártalmas munkakörülmények között dolgozóknak járó pótszabadságot a munkaviszony alapján járó pótszabadsággal együtt évi tizenkét munkanap mértékéig össze kell számítani. Egyéb esetben a dolgozó, ha egyidejűleg többféle címen illeti meg pótszabadság, a kedvezőbb mértékű pótszabadságra jogosult.

(3)	Vezető állású dolgozóval szemben fegyelmi felelősségrevonásnak, illetőleg a fegyelmi eljárás mellőzésével büntetés kiszabásának a kötelezettségszegés elkövetésétől számított két éven belül van helye.

(3)

A magasabb vezető állású dolgozó gondatlan károkozás esetében hat havi átlagkeresetével felel.

Mt.	V. 120. § (1) Az Mt. V. 117-119. §-aiban foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a vállalati formában működő egyéb szervezeteknél is.

(2)	A kollektív szerződés hatálya - ha jogszabály kivételt nem tesz - a magasabb vezető állású dolgozókra is kiterjed.

(4)

Azzal a magasabb vezető állású dolgozóval szemben, aki a szolgálati felettes mellőzésével a munkaügyi vitával közvetlenül a munkaügyi bírósághoz fordulhat, a vállalat is e szervnél kezdeményezheti a munkaügyi vita eldöntését.

Mt.	V. 116. § (1) A szolgálati felettes döntése ellen a munkaügyi bíróság előtt lehet keresetet indítani.

(4)

A másodállás, a mellékfoglalkozás és a munka végzésére irányuló egyéb jogviszony keretében történő foglalkoztatás részletes szabályait a munkaügyi miniszter állapítja meg.

Mt.

V. 35. § (1) Nem szabad a hatóságnál, illetőleg az irányító, ellenőrző vagy felügyeleti szervnél alkalmazott dolgozót az alárendelt vagy ellenőrzött szervnél sem munkaviszony, sem egyéb jogviszony alapján foglalkoztatni. E korlátozás nem vonatkozik a szerzői jog szerinti védelemben részesülő alkotó munkára.

(4)

A kártérítést megállapító határozat ellen benyújtott felülvizsgálati kérelemnek halasztó hatálya van.
Mt. 62. § (1) A vállalat a dolgozónak munkaviszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel.
(2) Mentesül a vállalat a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a kár azon része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartása idézett elő.
(3) A Minisztertanács a termelés és a munkavégzés különleges körülményeire, illetőleg a kár jellegére tekintettel egyes esetekben a felelősség alapját, körét és mértékét korlátozhatja, illetőleg a vállalat felelősségét vétkességhez kötheti.

Mt.	V. 99. § (1) Azokat a munkavégzéssel együttjáró foglalkozási betegségeket, amelyekért a vállalat vétkességére tekintet nélkül felel, a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet II. számú melléklete tartalmazza.

(4)

A munkaügyi vitában hozott határozat ellen benyújtott ügyészi óvás alapján hozott új határozatnak, ha az óvás a megtámadott határozat jogerőre emelkedését követő egy éven túl került benyújtásra, a felekre kiható hatálya nincs.
Mt. 66. § (1) A munkaügyi döntőbizottság az eléje terjesztett ügyet tárgyaláson köteles elbírálni. A tárgyalás nyilvános, kivéve ha közérdek, vagy a dolgozó érdeke folytán a nyilvánosság kizárása indokolt.
(2) A tárgyaláson a feleknek módot kell adni arra, hogy bizonyítékaikat előterjeszthessék, álláspontjukat előadhassák és jogi képviseletet vehessenek igénybe.
(3) A munkaügyi döntőbizottság határozattal dönt. Az ügyet eldöntő határozatot az azt meghozó szerv - kiegészítés és kijavítás kivételével - nem változtathatja meg.
(4) A munkaügyi döntőbizottságok szervezetének és eljárásának részletes szabályait a Minisztertanács határozza meg.

Mt.	V. 109. § (1) A munkaügyi döntőbizottság a felülvizsgálati kérelemet az előterjesztéstől számított nyolc napon belül köteles elbírálni.

(4)	Az anyagi felelősség szempontjából a vezető állású dolgozó felelős beosztásúnak minősül.

(2)

A szolgálati felettes döntése ellen nincs helye keresetnek munkaviszony-megszüntetés, fegyelmi határozat és a fegyelmi eljárás mellőzésével kiszabott büntetés, valamint a prémiumnak és a részesedési alap terhére adott bármely juttatásnak a 114. § (1) bekezdése alapján történt csökkentése és megvonása esetén.

magasabb vezető állású dolgozókra vonatkozó általános szabályok

állami vállalat magasabb vezető állású dolgozóira vonatkozó eltérő rendelkezések

a munkaviszonyra vonatkozó szabályok

Mt. 8. § (1) A munkaviszonnyal összefüggő alapvető kérdéseket törvény vagy törvényerejű rendelet szabályozza. Ezek végrehajtásáról a Minisztertanács rendelete vagy határozata, továbbá - ezek keretei között - a Szakszervezetek Országos Tanácsa által kibocsátott szabályzat és általános óvórendszabály, illetőleg miniszteri rendelet, utasítás és szakmai óvórendszabály, valamint - a vállalaton belüli érvénnyel - kollektív szerződés és vállalati munkavédelmi szabályzat rendelkezik.

Mt.	V. 2. § (1) Az általános óvórendszabályt (Általános Balesetelhárító- és Egészségvédő Óvórendszabályt) minden vállalatra kiterjedően a Szakszervezetek Országos Tanácsa az egészségügyi miniszterrel egyetértésben adja ki.

(2)

A szakmai óvórendszabályok (Szakmai Balesetelhárító- és Egészségvédő Óvórendszabály), valamint a vállalati munkavédelmi szabályzatok kiadásának rendjét és alkalmazásukkal kapcsolatos kérdéseket a Szakszervezetek Országos Tanácsa az egészségügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza.
(2) Ha e törvény munkaviszonyra vonatkozó szabályt említ, ezen a felsorolt rendelkezéseket kell érteni.
(3) A kollektív szerződés és a vállalati munkavédelmi szabályzat munkaviszonyra vonatkozó más szabálytól csak annyiban térhet el, amennyiben ez megengedi. Az a rendelkezés, amely e tilalomba ütközik, érvénytelen.
Mt. 9. § Az egészséges és biztonságos munkavégzésre vonatkozó részletes szabályokat elsősorban a balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályokban kell meghatározni. Ezeknek, valamint az egészség és testi épség védelmére vonatkozó egyéb szabályoknak vállalaton belüli végrehajtási szabályait a vállalati munkavédelmi szabályzatban kell meghatározni.
Mt. 10. § (1) Kollektív szerződés állapítja meg - jogszabály által meghatározott körben és keretek között - a vállalat és a dolgozók jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályokat, valamint ezek végrehajtására vonatkozó elveket.
(2) A kollektív szerződést a vállalat és a szakszervezet vállalati szerve köti meg. Tervezetét a dolgozókkal meg kell tárgyalni. A szerződés a dolgozók előtti kihirdetés után lép hatályba. A kollektív szerződés módosítása esetén a megkötésére előírt szabályok szerint kell eljárni.

Mt.	V. 3. § (1) A kollektív szerződést minden állami és szövetkezeti vállalatnál, valamint - saját dolgozóira kiterjedő hatállyal - minden trösztnél meg kell kötni.

(2)

Nem lehet kollektív szerződést kötni a pénzintézeteknél, az államhatalom és államigazgatás szerveinél, a fegyveres erőknél és testületeknél, a rendészeti szerveknél, valamint a költségvetésből gazdálkodó egyéb szerveknél, a kisipari és mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél, továbbá a magánmunkáltatóknál.

(3)	A miniszternek a szakszervezettel együtt tett javaslatára a munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérést engedélyezhet.

(4)

Mindazokat a kérdéseket, amelyekben a rendezés a Munka Törvénykönyve vagy a végrehajtására vonatkozó rendeletek szerint a kollektív szerződésbe tartozik, azokon a területeken, ahol kollektív szerződés kötésére nem került sor, a miniszter, ha több ágazatot érintenek, a munkaügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértésben, rendelettel szabályozza.

Mt.	V. 4. § Minden vállalat egy kollektív szerződést köt. A vállalathoz tartozó nagyobb egység vezetője a vele együttműködő szakszervezeti szervvel az egységre vonatkozó eltéréseket a kollektív szerződésben meghatározott keretek közt a kollektív szerződés függelékében rendezheti.

Mt.	V. 5. § (1) A kollektív szerződés tervezetét a vállalat a szakszervezet vállalati szervével közösen készíti elő és szervezi meg a tervezetnek a dolgozókkal való megvitatását.

(2)	A kollektív szerződést a vállalat igazgatója és a szakszervezet vállalati szervének titkára írja alá. Ha a kollektív szerződés másként nem rendelkezik, szabályait a kihirdetését követő tizenötödik naptól kell alkalmazni.

(3)	A vállalat köteles gondoskodni arról, hogy a dolgozók a kollektív szerződés szabályait megismerjék, a kollektív szerződés könnyen hozzáférhet helyen (helyeken) legyen elhelyezve és az elhelyezésre vonatkozó tájékoztatást kifüggesszék. A kihirdetés e kifüggesztéssel történik meg.

(4)

A kollektív szerződést kihirdetésével egyidejűleg meg kell küldeni a vállalat munkaügyi vitáinak eldöntésére illetékes minden területi munkaügyi döntőbizottságnak, valamint - ha kívánja - a vállalat felügyeleti szervének és a vállalati szakszervezeti szerv felettes szervének.

Mt.	V. 6. § (1) Ha a kollektív szerződés valamely rendelkezése jogszabállyal ellentétes, a szerződést haladéktalanul módosítani kell.

(2)

A munkaügyi vitát eldöntő szerv, más hatóság vagy a szakszervezet az általa észlelt törvénysértést a vállalatnak jelenti be. A vállalat és a vállalati szakszervezeti szerv gondoskodik a törvénysértő rendelkezés módosításáról vagy ha a bejelentéssel nem értenek egyet, a vállalat nyolc napon belül köteles azt felterjeszteni a vállalat felügyeleti szervéhez. Ez az illetékes szakszervezettel egyetértésben tizenöt napon belül dönt.

II. RÉSZ
A DOLGOZÓK RÉSZVÉTELE A VÁLLALAT IRÁNYÍTÁSÁBAN

Mt. 10/A. § (1) Az igazgató feladatai ellátásában - egyéni felelősségének megtartása mellett - a vállalatnál foglalkoztatott dolgozók közösségére támaszkodik.
(2) A dolgozók közösségét a vállalati vezetés hatáskörébe tartozó, a gazdálkodást és a közösség érdekét érintő jelentős kérdések megoldásában megilleti a véleményezés és javaslattétel, meghatározott esetekben pedig az állásfoglalás, illetőleg a döntés, valamint a végrehajtás ellenőrzésének joga.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott jogok érvényesítésében a vállalati dolgozók közössége közvetlenül és képviselete útján vesz részt.
(4) A dolgozók részvételének módját, az üzemi demokrácia - a vállalati szervezetet és az egyes dolgozó csoportok sajátosságait figyelembe vevő - fórumait, hatáskörét, működési rendjét jogszabályban és ennek keretei között a vállalat szervezeti, működési szabályzatában kell meghatározni, a szakszervezet - meghatározott kérdésekben a KISZ - vállalati szervével egyetértésben.
(5) A nem vállalati rendszerben működő szerveknél - az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezések figyelembevételével - a szervezet sajátosságainak megfelelően kell a munkahelyi demokrácia követelmény- és intézményrendszerét kialakítani, működtetni.

a szakszervezeteknek a törvénykönyvvel kapcsolatos jogai

Mt. 11. § (1) A szakszervezeteknek - mint a dolgozók képviseleti és érdekvédelmi szerveinek - joga, hogy a dolgozók anyagi, szociális és kulturális színvonalának emelése, valamint élet- és munkakörülményeiket érintő jogaik és érdekeik védelme, illetőleg érvényesítése céljából rendszeres működést fejtsenek ki, ebbe a dolgozókat bevonják és e kérdésekről tájékoztassák, valamint őket a vállalat vezetősége és az állami szervek előtt képviseljék.
(2) Az állami szervek és vállalatok kötelesek a szakszervezetekkel együttműködni, tevékenységüket elősegíteni és a szakszervezetek észrevételeire, javaslataira álláspontjukat és annak indokát közölni.
Mt. 12. § (1) A dolgozók élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos kérdéseket a Minisztertanács a Szakszervezetek Országos Tanácsának meghallgatásával szabályozza. Egyes határozatokat a Szakszervezetek Országos Tanácsával együtt ad ki.
(2) A miniszter a dolgozók élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos kérdéseket csak az érintett szakszervezettel egyetértésben szabályozhatja.

V. 7. § Ha a dolgozók élet- és munkakörülményeire vonatkozó szabályozás a munkaügyi minisztert, a pénzügyminisztert vagy az egészségügyi minisztert illeti meg, az általános jellegű (a népgazdaság több ágazatát érintő) szabályozás a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben történik.
Mt. 13. § (1) A szakszervezet vállalati szerve jogosult a dolgozók nevében kollektív szerződést kötni.
(2) A szakszervezet vállalati szervének egyetértése szükséges a vállalati munkavédelmi szabályzat megállapításához. Ugyancsak egyetértése szükséges a vállalatot vagy nagyobb egységeit érintő, a munkaviszonyra vonatkozó, de a kollektív szerződésben nem szabályozott általános jellegű kérdések rendezéséhez.
(3) A munkaviszonyra vonatkozó szabályok, valamint a (2) bekezdés értelmében a szakszervezettel egyetértésben hozott döntések végrehajtása során, ha az a dolgozók nagyobb csoportját érinti, az intézkedések megtétele előtt a szakszervezet vállalati szervének véleményét ki kell kérni.
(4) A szakszervezet vállalati szerve dönt a szociális és kulturális alapok felhasználásának módjáról. A döntés előtt a vállalat véleményét ki kell kérnie.
Mt. 14. § (1) A szakszervezeteknek joga van ellenőrizni a dolgozók élet- és munkakörülményeire vonatkozó szabályok megtartását. Ennek keretében a munkaviszonyra vonatkozó szabályok végrehajtásáról az érintett szervektől tájékoztatást kérhetnek és a vállalatoknál vizsgálatot tarthatnak. A vállalat köteles a vizsgálathoz szükséges felvilágosításokat megadni és az adatokat rendelkezésre bocsátani.
(2) A szakszervezetek az ellenőrzés során észlelt hibákra és mulasztásokra a végrehajtásért felelős szervek figyelmét felhívhatják és ha azok a szükséges intézkedéseket kellő időben nem teszik meg, megfelelő eljárást kezdeményezhetnek. Ennek eredményéről az eljárást lefolytató szerv a szakszervezetet tájékoztatni köteles.
(3) A szakszervezet vállalati szervének joga van kifogást emelni a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat, vagy a szocialista erkölcsnek megfelelő bánásmódot sértő vállalati intézkedéssel szemben. A kifogásolt intézkedést az arra jogosított szerv döntéséig végrehajtani nem szabad.

Mt.

V. 7. § (1) Ha a dolgozók élet- és munkakörülményeire vonatkozó szabályozás a munkaügyi minisztert, a pénzügyminisztert vagy az egészségügyi minisztert illeti meg, az általános jellegű (a népgazdaság több ágazatát érintő) szabályozás a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben történik.
Mt. 13. § (1) A szakszervezet vállalati szerve jogosult a dolgozók nevében kollektív szerződést kötni.
(2) A szakszervezet vállalati szervének egyetértése szükséges a vállalati munkavédelmi szabályzat megállapításához. Ugyancsak egyetértése szükséges a vállalatot vagy nagyobb egységeit érintő, a munkaviszonyra vonatkozó, de a kollektív szerződésben nem szabályozott általános jellegű kérdések rendezéséhez.
(3) A munkaviszonyra vonatkozó szabályok, valamint a (2) bekezdés értelmében a szakszervezettel egyetértésben hozott döntések végrehajtása során, ha az a dolgozók nagyobb csoportját érinti, az intézkedések megtétele előtt a szakszervezet vállalati szervének véleményét ki kell kérni.
(4) A szakszervezet vállalati szerve dönt a szociális és kulturális alapok felhasználásának módjáról. A döntés előtt a vállalat véleményét ki kell kérnie.
Mt. 14. § (1) A szakszervezeteknek joga van ellenőrizni a dolgozók élet- és munkakörülményeire vonatkozó szabályok megtartását. Ennek keretében a munkaviszonyra vonatkozó szabályok végrehajtásáról az érintett szervektől tájékoztatást kérhetnek és a vállalatoknál vizsgálatot tarthatnak. A vállalat köteles a vizsgálathoz szükséges felvilágosításokat megadni és az adatokat rendelkezésre bocsátani.
(2) A szakszervezetek az ellenőrzés során észlelt hibákra és mulasztásokra a végrehajtásért felelős szervek figyelmét felhívhatják és ha azok a szükséges intézkedéseket kellő időben nem teszik meg, megfelelő eljárást kezdeményezhetnek. Ennek eredményéről az eljárást lefolytató szerv a szakszervezetet tájékoztatni köteles.
(3) A szakszervezet vállalati szervének joga van kifogást emelni a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat, vagy a szocialista erkölcsnek megfelelő bánásmódot sértő vállalati intézkedéssel szemben. A kifogásolt intézkedést az arra jogosított szerv döntéséig végrehajtani nem szabad.

III. RÉSZ
A MUNKAVISZONY

Mt. 18. § (1) E törvény biztosítja az állampolgároknak azt a jogát, hogy munkaviszonyt létesítsenek, a vállalatoknak pedig, hogy a feladataik ellátásához szükséges dolgozókat alkalmazzák.
(2) Munkaviszonyba a tizennegyedik életévét betöltött állampolgár léphet, ha az általános iskolát eredményesen elvégezte vagy az iskola rendszeres látogatása alól felmentették és enélkül is, az iskolai szünet tartama alatt.

Mt.

V. 9. § A korlátozottan cselekvőképes személy törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül is létesíthet munkaviszonyt. A tizenhat éven aluli fiatalkorú első munkaviszonyba lépéséhez azonban szükséges törvényes képviselőjének hozzájárulása is.
(3) A munkaviszony létesítése és a munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek meghatározása során nem szabad hátrányos megkülönböztetést tenni a dolgozók között nemük, koruk, nemzetiségük, fajuk és származásuk szerint.
Mt. 19. § (1) A vállalat köteles újból alkalmazni azt a munkaképessé vált dolgozót, aki nála üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség folytán megrokkant és rokkantsági nyugdíjának megállapítására tekintettel munkaviszonya korábban megszűnt.
(2) A terhes nő vagy anya alkalmazását e körülményre tekintettel megtagadni nem szabad. Az alkalmazásnál a terhes nőt és a kisgyermekes anyát azonos feltételek esetén előnyben kell részesíteni.

Mt.

V. 10. § (1) Az üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés miatt vagy egyéb okból csökkent munkaképességű dolgozókat a vállalatok kötelesek a számukra alkalmas munkakörökben alkalmazni, célszerű foglalkoztatásukat minden rendelkezésükre álló módon - így különösen belső munkaerő-átcsoportosítással, a munkahelyek, illetve eszközök megfelelő átalakításával, átképzéssel és egyéb úton is - biztosítani, a munkaviszonyuk megszüntetését pedig korlátozni kell.
(2) Az (1) bekezdés szerint nem foglalkoztatható csökkent munkaképességűek munkába állítását a tanácsok kötelesek elősegíteni. Azokat a csökkent munkaképességűeket, akiknek állapota miatt ésszerű foglalkoztatása, s ezen keresztül anyagi ellátása már nem biztosítható, szociális támogatásban kell részesíteni.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltak alkalmazása szempontjából csökkent munkaképességű dolgozók körét, valamint a foglalkoztatásukról és anyagi támogatásukról szóló részletes szabályokat a munkaügyi miniszter az egészségügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben, a társadalombiztosítási vonatkozású kérdésekben a Szakszervezetek Országos Tanácsa az előbb felsoroltakkal egyetértésben állapítja meg.
(3) A jogszabály szociális helyzetükre, egészségi állapotukra vagy egyéb körülményekre tekintettel más személyek előnyben részesítését is előírhatja.
Mt. 20. § (1) A vállalat - ha jogszabály kivételt nem tesz - csak olyan dolgozóval köthet érvényes munkaszerződést, akinek munkakönyve van.

Mt.

V. 12. § (1) Munkaviszony szempontjából fiatalkorú az a dolgozó, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be.
(2) A munkaügyi miniszter az egészségügyi miniszterrel és az érintett miniszterrel egyetértésben határozza meg azokat a munkaköröket, amelyekben nők vagy fiatalkorúak egyáltalán nem vagy csak meghatározott munkafeltételek biztosítása esetében, illetőleg előzetes orvosi vizsgálat alapján foglalkoztathatók.
(3) A terhes nőt terhessége megállapításától kezdve nem szabad egészségére káros munkakörben foglalkoztatni. Ezeket a munkaköröket az egészségügyi miniszter állapítja meg.
(3) Jogszabály - az egészség védelme céljából vagy egyébként közérdekből - kivételesen a munkaviszony létesítésének feltételeit e törvény rendelkezésein túlmenően is meghatározhatja.

Mt.

V. 15. § (1) A vállalat tanulmányi szerződést köthet saját dolgozójával, továbbá más vállalattal munkaviszonyban álló vagy munkaviszonyban nem álló személlyel is. A dolgozó köteles vállalatának bejelenteni, ha más vállalattal tanulmányi szerződést kíván kötni. Tanulmányi szerződés mind az iskolai rendszerű, mind a munkaköri képesítést nyújtó tanfolyami (pl. villamosvezetői, gépkönyvelői) képzésben résztvevő személlyel köthető.
(2) A tanulmányi szerződés alapján a vállalatnál munkaviszonyban kötelezően eltöltendő idő tartamát a támogatás mértékétől és idejétől függően kell meghatározni. Ez az idő a két évet nem haladhatja meg, kivéve, ha a támogatásban részesülő közép- vagy felsőfokú oktatásban vesz részt, de a munkaviszonyban eltöltendő idő tartamát ilyenkor a támogatás időtartamánál hosszabb időben nem lehet megállapítani.
(3) Ha a vállalat a támogatást nem biztosítja vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a másik fél mentesül a szerződésből folyó kötelezettségei alól és a szerződésszegésből eredő esetleges igényeit is érvényesítheti. Ha pedig a támogatásban részesülő személy tanulmányait kielégítő eredménnyel nem folytatja, nem lép a szerződés szerinti időben a vállalatnál munkába, illetőleg a meghatározott időtartamot nem tölti le vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, vele szemben a vállalat követelheti az addig nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését. Ha a támogatásban részesült személy a meghatározott időtartamnak csak egy részét nem tölti le, megtérítési kötelezettsége ehhez aránylik.
(4) A tanulmányi szerződésre vonatkozó részletes szabályokat a nappali tagozatos iskolai rendszerű képzésben résztvevők tekintetében az oktatási miniszter a munkaügyi miniszterrel és az iskola felett felügyeletet gyakorló miniszterrel egyetértésben, az egyéb esetekre vonatkozóan pedig a munkaügyi miniszter állapítja meg.
Mt. 22. § (1) A munkaviszony a vállalat és a dolgozó megállapodása - a munkaszerződés - alapján jön létre. Munkaszerződés a kinevezés vagy választás és annak elfogadása is.
(2) A munkaszerződésben meg kell határozni a dolgozó munkakörét és személyi alapbérét. A munkaszerződésben a felek más kérdésekben is megállapodhatnak.

Mt.

V. 16. § (1) Azokban az esetekben, amikor a munkaviszony létesítése kinevezéssel, vagy választással történik, a kinevezési okmányban, illetőleg megválasztás esetén az erre vonatkozó értesítésben kell meghatározni a dolgozó munkakörét és személyi alapbérét.
(2) Ha a munkaszerződés írásba foglalása egyébként nem kötelező, annak megkötésekor a dolgozó figyelmét fel kell hívni arra, hogy kérheti a munkaszerződés írásba foglalását. Ha a dolgozó ezt kéri, mindaddig nem köteles munkába állni, amíg az írásba foglalás nem történik meg. Ha a munkát már megkezdte, amennyiben a vállalat a munkaszerződést felhívása ellenére három napon belül nem foglalja írásba, azonnali hatállyal is kiléphet. Nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha a munkábalépéstől számítva harminc nap már eltelt.
(3) Jogszabály meghatározott munkakörökben a munkaszerződés érvényességéhez a felügyeleti vagy más szerv hozzájárulását kívánhatja meg. Ilyen esetben a munkaszerződést írásba kell foglalni, s abban a jóváhagyás szükségességére utalni kell. Ha a munkaszerződés szerint a dolgozó a jóváhagyás előtt munkába lép, munkaviszonya a jóváhagyás megtagadásának közlésével megszűnik. Ha a dolgozóval a szerződés megkötésétől számított harminc napon belül a felügyeleti szerv jóváhagyásának megtagadását nem közlik, a munkaszerződés érvényessé válik.

Mt.

V. 17. § (1) Ha a határozatlan időtartamra szóló munkaszerződést nem foglalták írásba, a vállalat köteles a dolgozót személyi alapbéréről a munkábalépéstől számított három napon belül írásban értesíteni.
(2) A munkaszerződést írásba kell foglalni, ha azt harminc napot meghaladó tartamú határozott időre kötötték. Ennek elmulasztása esetén a munkaviszony határozatlan időre létesül.
(3) A munkaszerződésben meg lehet állapodni abban, hogy a vállalat a dolgozót a munkakörére megállapított teljes munkaidőnek csak egy részére alkalmazza. A munkaszerződésnek ezt a rendelkezését írásba kell foglalni. Ilyen esetben a munkabért a meghatározott részmunkaidő alapulvételével kell megállapítani.

Mt.

V. 18. § (1) Ha a dolgozót változó munkahelyre alkalmazzák, ezt írásba kell foglalni még akkor is, ha a munkaszerződés megkötése egyébként szóban történt. Ennek elmulasztása esetén a szerződésnek a változó munkahelyre vonatkozó kikötése érvénytelen.
(2) A dolgozó alkalmazása írásba foglalás nélkül is változó munkahelyre szól azokon a területeken, illetőleg munkakörökben, amelyekben a dolgozókat rendszerint változó munkahelyen foglalkoztatják (pl. az építőipar, a közlekedés és posta egyes munkaköreiben). Ezeket a kollektív szerződés határozza meg. A dolgozót a munkaszerződés megkötésekor erre a körülményre figyelmeztetni kell.

Mt.

V. 20. § (1) Ha a munkaszerződés érvénytelenségét a felek vagy a közérdek sérelme nélkül rövid időn belül nem lehet orvosolni, a munkaviszonyt azonnali hatállyal meg kell szüntetni.
(2) A vállalat a hibájából előálló érvénytelenség esetén a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetésekor köteles a dolgozónak átlagkeresetét kifizetni annyi időtartamra, amennyire az általa foganatosított felmondás esetén a dolgozót a munkavégzés alól fel kellene mentenie. Nem vonatkozik ez arra az esetre, ha a megszüntetésre a próbaidő alatt kerül sor.
(3) Az érvénytelen munkaszerződés alapján létesített munkaviszonyt a belőle származó jogok és kötelességek szempontjából úgy kell elbírálni, mintha érvényes munkaszerződés alapján állott volna fenn.
Mt. 23. § (1) A munkaviszony határozatlan vagy határozott időre létesíthető. Jogszabály megszabhatja a határozott idejű munkaviszony leghosszabb tartamát.

Mt.

V. 21. § (1) Határozott időre szól a munkaviszony, ha annak tartamát a munkaszerződés naptárszerűen vagy más alkalmas módon határozta meg. Így meghatározható a munkaviszony időtartama annak a munkának a megjelölésével is, amelynek elvégzéséig a munkaviszony tart, feltéve, hogy a munkaszerződés megkötésekor a munka időtartama a szakmai tapasztalatok és a munka természete alapján megközelítő pontossággal előre látható.
(2) Határozott időre szóló munkaviszony létesíthető a beteg vagy más okból bizonytalan időre távollevő dolgozó helyettesítésének tartamára is. A dolgozót a helyettesítés valószínű tartamáról tájékoztatni kell.
(3) A harminc napnál hosszabb tartamú határozott időre létesített munkaviszony határozatlan időre szólóvá alakul át, ha a dolgozó a munkaszerződésben meghatározott időtartam eltelte után a munkája irányításával megbízott dolgozó tudtával egy munkanapot meghaladóan a vállalatnál tovább dolgozik. A harmincnapos vagy annál rövidebb időre létesített munkaviszony ilyen esetben csak annyi idővel hosszabbodik meg, amilyen időtartamra eredetileg létesítették.
(2) A munkaviszony létesítésekor írásban próbaidőt is ki lehet kötni. Ennek tartama harminc nap, a felek azonban a munkaszerződésben ennél rövidebb, vagy hosszabb, de legfeljebb három hónapig terjedő próbaidőben is megállapodhatnak. A próbaidő meghosszabbítása tilos. A próbaidő alatt a munkaviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti.

Mt.

V. 22. § (1) Ha a vállalat a dolgozót a próbaidő elteltével más munkakörben vagy alacsonyabb személyi alapbérrel kívánja foglalkoztatni, erről legkésőbb a próbaidő eltelte előtti harmadik napon írásban köteles értesíteni. Ha a dolgozó a próbaidő elteltével tovább dolgozik, munkaköre, illetőleg munkabére az értesítésnek megfelelően alakul.
(2) Áthelyezés, továbbá kinevezéssel, illetőleg választással történő alkalmazás esetén próbaidő nem köthető ki.
Mt. 24. § (1) A vállalat és a dolgozó a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Nem érinti ez a rendelkezés a vállalatnak azt a jogát, hogy a dolgozó személyi alapbérét a bérrendszer vagy bérforma megváltoztatására tekintettel módosítsa.
(2) A munkaviszonyra vonatkozó szabályok a dolgozó érdekében a munkaszerződés módosítását a vállalatra kötelezően is előírhatják.

Mt.

V. 23. § (1) A munkaszerződés közös megegyezéssel történő módosítására a munkaszerződés megkötésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az áthelyezést minden esetben írásba kell foglalni. Ebbe bele kell foglalni a dolgozó új munkakörét, munkahelyét, személyi alapbérét és az áthelyezés időpontját.
(2) Ha az áthelyezés olyan munkakörbe vagy munkahelyre történt, amelyre a dolgozóval munkaszerződést nem lehetne érvényesen kötni, ennek megállapítása után őt eredeti munkakörébe vissza kell helyezni.
(3) A dolgozó más helységbe történő áthelyezése esetén a vállalat köteles részére megtéríteni az átköltözködéssel járó költségeket. Ha azonban az áthelyezést a dolgozó kezdeményezi - ellenkező megállapodás hiányában - térítés nem illeti meg. Az áthelyezéssel felmerülő költségek megtérítésének feltételeit és mértékét a munkaügyi miniszter állapítja meg.
(4) A dolgozó nőt terhessége negyedik hónapjának kezdetétől a szoptatás hatodik hónapjának végéig kérelmére - orvosi vélemény alapján - a 12. § (3) bekezdésben meghatározott eseten kívül is állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthelyezni. A 12. § (3) bekezdése, valamint e bekezdés alapján ideiglenesen áthelyezett dolgozó nő keresete nem lehet kevesebb, mint amennyi előző átlagkeresete volt.
Mt. 25. § (1) A vállalat és a dolgozó közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti a munkaviszonyt.
(2) Megszűnik a munkaviszony a dolgozónak más vállalathoz történt áthelyezésével. Ebben a két vállalatnak egymással és a dolgozóval meg kell állapodnia.

Mt.

V. 24. § (1) A más vállalathoz történő áthelyezésre a vállalaton belüli áthelyezés szabályait kell alkalmazni.
(2) A dolgozó munkaviszonya áthelyezése esetén az új munkahely elfoglalására megjelölt időpontot megelőző napon megszűnik és a megjelölt napon az új vállalatnál megkezdődik.
(3) Az áthelyezett dolgozónak az áthelyezését megelőző munkaviszonyát úgy kell tekinteni, mintha azt az új vállalatnál töltötte volna el.
Mt. 26. § (1) A határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a vállalat, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti.
(2) A vállalatnak a felmondást írásban kell közölnie, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Mellőzhető az indokolás, ha a dolgozó egy évnél rövidebb ideje van a vállalatnál, kivéve, ha ez az első munkaviszonya vagy a dolgozó az indokolást kéri.
(3) Csak rendkívül indokolt esetben mondhat fel a vállalat a nála hosszú ideje munkaviszonyban álló és ez alatt az átlagosnál jobb munkájával és példamutató magatartásával kitűnt dolgozónak.

A dolgozó munkaviszonya áthelyezése esetén az új munkahely elfoglalására megjelölt időpontot megelőző napon megszűnik és a megjelölt napon az új vállalatnál megkezdődik.
(3) Az áthelyezett dolgozónak az áthelyezését megelőző munkaviszonyát úgy kell tekinteni, mintha azt az új vállalatnál töltötte volna el.
Mt. 26. § (1) A határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a vállalat, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti.
(2) A vállalatnak a felmondást írásban kell közölnie, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Mellőzhető az indokolás, ha a dolgozó egy évnél rövidebb ideje van a vállalatnál, kivéve, ha ez az első munkaviszonya vagy a dolgozó az indokolást kéri.
(3) Csak rendkívül indokolt esetben mondhat fel a vállalat a nála hosszú ideje munkaviszonyban álló és ez alatt az átlagosnál jobb munkájával és példamutató magatartásával kitűnt dolgozónak.

(2)

Ha a vállalatnál van olyan munkakör, amelynek ellátására az (1) bekezdésben említett dolgozó alkalmas, a munkaviszonyt mindaddig nem lehet felmondással megszüntetni, amíg ilyen munkahelyre áthelyezhető, feltéve, hogy ezt elvállalja.

Mt.	V. 28. § (1) A 26-27. §-okban felsorolt felmondási tilalmak és korlátozások fennállása szempontjából a felmondás közlésének időpontja az irányadó. Ha azonban a felmondást már a felmondási idő kezdete előtt közlik, a felmondási idő kezdetének időpontja az irányadó.

(2)

A 26-27. §-okban, valamint más jogszabályokban felsorolt felmondási tilalmak és korlátozások nem vonatkoznak az öregségi teljes nyugdíjra jogosult dolgozóra, a másodállású vagy a rendes munkaidőt meghaladó időre létesített mellékfoglalkozású munkaviszonyra, valamint a munkaviszonynak a próbaidő alatt, a határozott idő elteltével, továbbá áthelyezéssel és fegyelmi elbocsátással történő megszüntetésére.

(3)

Amikor valamely jogszabály a munkaszerződés érvényességét hozzájárulástól teszi függővé [16. § (3) bek.], a hozzájárulás szükséges a munkaviszonynak a vállalat által történő megszüntetéséhez is.
Mt. 27. § (1) A felmondási idő tizenöt naptól hat hónapig terjedhet. Ezen a kereten belül a felmondási idő mértékét a munkaviszonyban töltött idő tartamától és a végzett munka jellegétől függően a kollektív szerződés határozza meg. A jogszabály erre vonatkozóan kötelező előírásokat adhat.
(2) A vállalat és a dolgozó az előírtnál hosszabb, de hat hónapot meg nem haladó felmondási időben is megállapodhatnak.

az a) pontban meghatározott időn túlmenően a vezetőállású dolgozóknál négy héttel, azoknál a dolgozóknál, akiknek jelentős a közvetlen befolyásuk a vállalati eredmény alakulására, két héttel meghosszabbodik. Ez utóbbiak körét a kollektív szerződésben kell meghatározni.
(3) A vállalat a felmondási idő egy részére vagy annak teljes tartamára a dolgozót a munka végzés alól felmentheti. A felmentés tartamára a dolgozót átlagkeresete megilleti. Ha azonban a vállalat mond fel, új munkahely keresése végett a dolgozó részére a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott szabadidőt feltétlenül biztosítania kell.

Mt.	V. 29. § Ha a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása hosszabb időt nem állapít meg, a tizenöt napos felmondási idő

a)	a dolgozó által munkaviszonyban töltött tíz év után négy, húsz év után öt, harminc év után hat hétre emelkedik;

Mt.

V. 30. § (1) A munkaviszonynak a vállalat által történő felmondása esetére a kötelező felmentés időtartamát tizenöt-harminc nap között a kollektív szerződés állapítja meg a felmondási idő mértékének figyelembevételével. A munka alól a dolgozót kívánságának megfelelő időpontban, összefüggően vagy részletekben kell felmenteni.

(2)

Nem illeti meg átlagkereset a dolgozót arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult. Ha azonban a dolgozót a felmondási idő letelte előtt a munka végzése alól végleg felmentették és a munkabér fizetést kizáró körülmény a dolgozónak a munka alóli felmentése után következett be, a már kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet.

(3)

Ha a dolgozó a vállalat felmondása esetén már a felmondási idő alatt, de a munkavégzés alóli felmentése előtt új munkahelyen kíván elhelyezkedni, a vállalat köteles a munkaviszonynak a dolgozó által megjelölt időpontban történő megszüntetéséhez hozzájárulni. A megszüntetést követő időre a dolgozót munkabér nem illeti meg.

Mt.	V. 31. § (1) Azokban a munkakörökben, amelyekben a munkaszerződés kinevezéssel jön létre és a munkaviszony megszüntetésére felmentés útján kerül sor, a felmentésre - a (3)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - a vállalat részéről történő felmondás szabályait kell alkalmazni.

(2)	Ugyanezek, a szabályok irányadók a választott dolgozó felmentésére, illetőleg visszahívására is, kivéve a határozott időre választott dolgozónak az idő elteltekor történő felmentését.

(3)	Az áthelyezésre vonatkozó rendelkezések az irányadók, ha a felmentett dolgozót más munkakörbe vagy más munkahelyre nevezik ki.

(4)

A fegyelmi elbocsátással, illetőleg fegyelmi áthelyezéssel azonos hatályú a felmentés, ha annak alapja ilyen tartalmú fegyelmi határozat volt.

Mt.

V. 32. § A dolgozó részére legkésőbb a munkaviszony megszűnésekor, ha pedig a munka alól korábban felmentik, az utolsó munkában töltött napon ki kell adni a munkakönyvét, valamint a munkaviszonyra vonatkozó szabályban megszabott igazolásokat, továbbá ki kell fizetni munkabérét és egyéb járandóságait.
Mt. 28. § A határozott időre létesített munkaviszony megszűnik annak az időnek az elteltével, amelyre létesítették. A munkaviszonyt felmondással a határozott idő eltelte előtt megszüntetheti a vállalat, ha a dolgozó a munkát nem végzi megfelelően vagy annak elvégzésére nem alkalmas, illetőleg a dolgozó, ha a vállalat a munkaszerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesíti.
Mt. 29. § A dolgozó panaszára a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan, a felmondás jogszabályi tilalomba, illetőleg korlátozásba ütközik, vagy egyébként nem a megszabott módon történt.
Mt. 30. § (1) A vállalat a dolgozó munkaviszonyát azonnali hatállyal csak fegyelmi büntetésként szüntetheti meg.
(2) A dolgozó a munkaviszonyt azonnali hatállyal megszüntetheti, ha annak fenntartása életét, egészségét, vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti. A korlátozottan cselekvőképes személy munkaviszonyát a törvényes képviselője azonnali hatállyal megszüntetheti, ha a munkaviszony fenntartása annak életét, egészségét vagy testi épségét veszélyeztetné, vagy egyébként reá káros következményekkel járna.
(3) A bíróság jogerős ítéletével közügyektől eltiltott dolgozónak az eltiltás alá eső munkaviszonya azonnali hatállyal megszűnik. Ennek következményei a fegyelmi elbocsátással azonosak.
Mt. 31. § (1) Ha a vállalat a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, a dolgozót olyan helyzetbe kell hoznia, mintha a munkaviszony meg sem szűnt volna.

Mt.

V. 33. § (1) Ha a munkaviszony megszüntetését hatálytalanítják, a dolgozót eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, valamint meg kell téríteni elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait, továbbá felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek és egyéb járandóságnak, valamint a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna.

(2)

A dolgozót eredeti munkakörében történő további foglalkoztatás helyett kérelmére át kell helyezni ahhoz a vállalathoz, ahol időközben munkaviszonyba lépett, ha ehhez ez a vállalat hozzájárult. Ilyen esetben az áthelyezést olyannak kell tekinteni, mintha az a munkaviszonyt megszüntető vállalat kezdeményezésére és annak érdekében történne.

(3)	Ha a dolgozó sem munkaviszonya fenntartását, sem áthelyezését nem kívánja, ezt úgy kell tekinteni, mintha munkaviszonya a határozat jogerőre emelkedésének napjával közös megegyezéssel szűnt volna meg.

(4)

Ha a munkaviszonynak a vállalat által történt megszüntetése azért jogellenes, mivel a dolgozónak felmondási idejénél rövidebb idővel mondtak fel, ez a felmondást nem teszi érvénytelenné, de ilyen esetben a munkaviszony a szabályos felmondás utolsó napjáig tart.
(2) Ha a munkaviszonyt a dolgozó a jogszabály rendelkezéseinek megszegésével felmondás nélkül vagy a munkaviszony megszűnésére meghatározott időpont előtt szünteti meg, úgy kell elbírálni, mintha munkaviszonya fegyelmi elbocsátás folytán szűnt volna meg.
Mt. 32. § Tilos olyan második, vagy további munkaviszony vagy munka végzésére irányuló egyéb jogviszony létesítése, amely a dolgozó munkájával összeférhetetlen. A Minisztertanács a munka zavartalansága vagy a közérdek védelme érdekében a második vagy további munkaviszony, illetőleg munka végzésére irányuló egyéb jogviszony létesítését a vállalat engedélyéhez kötheti és további feltételeket is meghatározhat.

Mt.	V. 34. § (1) A dolgozó második vagy további munkaviszonyt és - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - munka végzésére irányló egyéb jogviszonyt csak vállalata előzetes írásbeli engedélyével létesíthet.

(2)

Ha a dolgozó munkaideje az egyes munkaviszonyokban azonos időtartamra esik, a második munkaviszony: másodállás, ha pedig a munkaidők nem esnek azonos időtartamra, a második és további munkaviszony: mellékfoglalkozás. Amennyiben a munkaidők részben esnek azonos időtartamra, a munkaviszony csak e részében minősül másodállásnak.

(2)

A felügyeleti szerv vezetője az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazása alól felmentést adhat.

Mt.	V. 36. § A vállalat a vele munkaviszonyban álló dolgozóval munkavégzésére irányuló egyéb jogviszonyt nem létesíthet, ha ez a túlmunka elrendelésére vonatkozó korlátok megkerüléséhez vagy a dolgozó egyéb érdekei sérelméhez vezetne.

munkavégzés

Mt. 33. § A vállalat köteles a dolgozót munkával ellátni, a munka megfelelő, egészséges és biztonságos végzésének a feltételeit biztosítani, valamint a munkavégzés módjára vonatkozóan szükséges iránymutatást megadni. Köteles támogatni a dolgozóknak a jobb és termelékenyebb munka végzésére irányuló törekvéseit.
Mt. 34. § (1) A dolgozó köteles a kijelölt időben és helyen munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidőt a részére kijelölt helyen munkában tölteni.

Mt.

V. 37. § (1) Ha a munka természeténél fogva a munkaidő egy része olyan felkészüléssel, előkészítéssel telik el, amelyet nem szükséges a munkahelyen elvégezni, a miniszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben engedélyezheti, hogy a dolgozó a munkaidőnek csak egy részét töltse a részére kijelölt munkahelyen.

(2)

A munkavégzési kötelezettség alól mentesül a dolgozó

a)	amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti,

b)	házastársa, gyermeke vagy szülője halála esetén a temetésen való részvétel érdekében esetenként legalább egy munkanapon át,

c)	ha keresőképtelen beteg vagy egyéb elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni,

d)	kötelező orvosi vizsgálat, valamint véradás miatt távol töltött időtartamra,

e)	ha a jogszabálynál fogva vagy a vállalat engedélyével a munkavégzés alól felmentették.

(3)	A munkaügyi miniszter határozza meg, hogy a (2) bekezdés szerinti időtartamokra a dolgozót munkaviszonya keretében mennyiben illeti meg térítés.

(4)

A dolgozó munkából való távolmaradását előre - ha pedig ez nem lehetséges, mihelyt arra mód nyílik - köteles közvetlen felettesének vagy a vállalat erre kijelölt dolgozójának tudomására hozni és a távolmaradás jogos okának megszűntével haladéktalanul munkára jelentkezni.
(2) A dolgozó köteles a munkakörébe tartozó munkát képességei teljes kifejtésével, az elvárható szakértelemmel és gondossággal végezni, az állami, szolgálati, illetőleg üzemi titkot megtartani. Ezen túlmenően sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott tudomására és amelynek közlése a vállalatra vagy más személyre hátrányos következménnyel járhat. Munkáját az arra vonatkozó szabályoknak és előírásoknak, felettese utasításainak valamint a szakmai szokásoknak megfelelően köteles elvégezni.

Mt.

V. 38. § (1) Üzemi titok az - az állami vagy szolgálati titoknak nem minősülő - a vállalati működési és ügyviteli vagy egyéb adat, okmány, műszaki megoldás, amelyet a vállalat írásbeli rendelkezéssel annak minősít. Ez történhet az adatok, okmányok, valamint műszaki megoldások bizonyos körére általánosságban vagy esetenként, időbeli korlátozással, vagy anélkül.

(2)	A felügyeleti szerv az üzemi titoknak minősülő adatok körére irányelveket adhat ki, illetőleg meghatározott adatok, okmányok műszaki megoldások üzemi titokká minősítését kötelezővé teheti.

(3)	Az Mt. 34. §-a (2) bekezdésének a titoktartási kötelezettségre és a közlési tilalomra vonatkozó rendelkezése nem érinti a felügyeleti, valamint az ellenőrzésre jogosult szervek jogkörét, valamint a bejelentésekre vonatkozó külön szabályokat.

(4)

Az üzemi titokká minősített adatok, okmányok és műszaki megoldások kezelésére és ügyvitelére vonatkozó szabályokat - ideértve azoknak az illetékes szervekkel történő közlésével kapcsolatos szabályokat is - a vállalat állapítja meg.
(3) Nem köteles teljesíteni a dolgozó az utasítást, ha annak végrehajtása az egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné vagy egyébként az érdekeit védő jogszabályba ütközik. Meg kell tagadnia az utasítás végrehajtását, ha annak teljesítésével bűntettet követne el. Ha az utasítás - az előbbi eseteken kívül - jogszabályba ütközik, vagy végrehajtása kárt idézhet elő és a dolgozó a következményekkel számolhat, köteles erre az utasítást adó, ha pedig ez nem közvetlen felettese, ennek figyelmét felhívni. Az utasítás végrehajtását azonban ilyen esetben nem tagadhatja meg, kivéve ha erre külön jogszabály feljogosítja.

Mt.	V. 39. § (1) A közvetlen vezetőt a munka végzésével kapcsolatos kérdésekben mindig, ha pedig az ügyrend másként nem rendelkezik, egyéb kérdésekben is az intézkedésre feljogosítottnak kell tekinteni, kivéve a munkaviszony létesítését, megszüntetését és a munkaszerződés módosítását.

(2)

Az utasítás teljesítésének jogos megtagadása nem menti fel a dolgozót az alól, hogy munkavégzés céljából továbbra is rendelkezésre álljon és a jogszerű utasításokat teljesítse. Amennyiben azonban az utasítás teljesítésének jogos megtagadása következtében nem végez munkát, a kieső időre átlagkeresete megilleti.
Mt. 35. § (1) A dolgozó - indokolt esetben - munkakörébe nem tartozó munkát is köteles átmenetileg ellátni. Ez azonban beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel reá aránytalan sérelemmel nem járhat és nem sértheti eredeti munkaköre szerinti munkabéréhez való jogát.
(2) A dolgozó a munkát - eltérő megállapodás hiányában - a vállalatnak azon a telephelyén köteles végezni, ahol a munkaszerződést megkötötték. A vállalat a dolgozót azonos telephelyen és munkakörön belül, változatlan személyi alapbérrel más munkahelyre oszthatja be, illetőleg a változó munkahelyre alkalmazott dolgozót - az erre vonatkozó szabály vagy megállapodás keretei között - bármelyik telephelyén, illetve munkahelyén foglalkoztathatja.

Mt.	V. 40. § (1) Az állandó munkahelyen kívül vagy más helységben elrendelt munkavégzés valószínű tartamáról a dolgozót tájékoztatni kell.

(2)

Nem kötelezhető beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára

a)	a dolgozó nő terhessége negyedik hónapjának kezdetétől a gyermek egyéves koráig,

b)	a dolgozó a jogszabály által meghatározott egyéb esetekben.

Mt.	V. 41. § Az Mt. 35. § (3) bekezdése szerint járó költségtérítés mértékét a munkaügyi miniszter a pénzügyminiszterrel - külföldi szolgálat esetén a külügyminiszterrel és a külkereskedelmi miniszterrel is - egyetértésben szabályozza.

Mt.

V. 42. § A más vállalatnál, annak részére történő munkavégzés elrendelése (kirendelés) csak írásban történhet. A dolgozó a munkaviszony alapján neki járó szolgáltatásokat a kirendelés tartama alatt is vállalatától igényelheti. A munka irányításával összefüggő munkáltatói jogokat azonban ilyen esetben az a vállalat gyakorolja, amelyhez kirendelték. A kirendelő vállalat - felelőssége érintetlenül hagyása mellett - más munkáltatói jogokat is átruházhat, ez azonban nem terjedhet ki a dolgozó fegyelmi felelősségre vonására és ezenkívül sem áthelyezésére, illetőleg munkaviszonyának megszüntetésére. A kirendelt dolgozó - más utasítás hiányában - annak a vállalatnak a rendjéhez köteles igazodni, amelyhez kirendelték.
(3) A dolgozó köteles ideiglenesen munkát végezni állandó munkahelyén kívül és más vállalatnál is. A felmerült többletköltségeket a vállalat köteles megtéríteni.
Mt. 36. § (1) A dolgozónak munkatársaival együtt kell működnie és munkáját úgy kell végeznie, valamint általában olyan magatartást kell tanúsítania, hogy az más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elő.
(2) A dolgozó köteles munkahelyén kívül is munkaköréhez méltó magatartást tanúsítani.

munkaidő és pihenőidő

Mt. 37. § (1) A munkaidő heti negyvennégy-negyvennyolc óra. A Minisztertanács rövidebb munkaidőt is engedélyezhet, illetőleg kivételesen heti negyvennyolc óránál hosszabb munkaidőt is megállapíthat.

Mt.	V. 43. § (1) A munkaidő az ipar és az építőipar területén heti negyvennégy, a népgazdaság egyéb területein pedig heti negyvennyolc óra.

(2)	A munkaidő heti negyven-negyvennégy óra a folyamatosan, illetőleg a naponta három vagy több műszakban termelő ipari és építőipari vállalatoknál.

(3)	A munkaidő heti harminchat-negyvenkettő óra a miniszter által a munkaügyi miniszterrel és az egészségügyi miniszterrel egyetértésben meghatározott egészségre ártalmas munkakörökben.

(4)

A közlekedés, továbbá a mezőgazdasági termelés és feldolgozás körében, valamint idényjellegű tevékenység vagy őrzési szolgálat ellátása esetén a miniszter heti negyvennyolc óránál hosszabb munkaidőt állapíthat meg.
(2) A munkaidő - a heti munkaidő tartamának alapulvételével - több heti, havi vagy évi keretben is meghatározható.
(3) Rendkívüli esetben a dolgozó munkaidőn felül is köteles munkát végezni, illetőleg meghatározott ideig és helyen munka végzésére készen állni.
Mt. 38. § (1) A munkaidőt úgy kell beosztani és túlmunkát csak olyan mértékben szabad elrendelni, hogy a dolgozó egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, illetőleg személyi és családi körülményeire tekintettel aránytalan terhet ne jelentsen.
(2) A dolgozó részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább egybefüggő nyolc óra pihenőidőt kell biztosítani.
(3) A dolgozó nőt terhessége negyedik hónapjának kezdetétől gyermeke hathónapos koráig egyáltalán nem, ezen túl gyermekének egyéves koráig pedig csak beleegyezésével szabad túlmunkára és készenlétre igénybe venni. Éjszakai munkára gyermekének egyéves koráig nem kötelezhető.
(4) Fiatalkorút éjszakai munkára, a tizenhat éven aluli fiatalkorút pedig túlmunkára és készenlétre nem szabad igénybe venni. Az éjszakai munka tilalma alól a tizenhat éven felüli fiatalkorúakra vonatkozóan jogszabály kivételt tehet.

Mt.	V. 44. § (1) A munkaidőbeosztást a dolgozóval két héttel előbb és legalább kétheti időtartamra kell közölni. E szabály alól a kollektív szerződés kivételt tehet, de ilyen esetben a dolgozó következő heti munkaidőbeosztását lehetőleg három nappal előbb közölni kell.

(2)	Több műszakos üzemekben a dolgozók műszakbeosztását lehetőleg meghatározott időszakonként változtatni kell. A dolgozó kérésére ettől el lehet térni.

(3)

A nőket terhességük negyedik hónapjának kezdetétől gyermekük egyéves koráig lehetőleg délelőtti műszakba kell beosztani.

Mt.	V. 45. § Éjszakai munka az este huszonkét órától reggel hat óráig, mezőgazdaság körében pedig este huszonegy órától reggel öt óráig terjedő időszak. Naponta három nyolcórás műszak esetén a harmadik műszakban végzett munka minősül éjszakai munkának.

Mt.	V. 46. § (1) Túlmunka a dolgozó napi munkaidejét meghaladó munka. Ha pedig a napi munkaidő előzetesen munkanapokra beosztva nincsen, a heti, havi vagy évi munkaidőkereten felül végzett munka minősül túlmunkának.

(2)	A hatévesnél fiatalabb gyermekét gondozó anyának, valamint az egészségre ártalmas munkakörülmények között dolgozónak csak kivételesen rendelhető el túlmunka. Az utóbbi esetben jogszabály a túlmunka végzést korlátozhatja és el is tilthatja.

(3)

Nem esik korlátozás alá a túlmunka, ha arra baleset, vagy elemi csapás megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében kerül sor. Ilyen esetben sem kötelezhetők azonban túlmunka végzésére azok, akik teljes túlmunkavégzési tilalom alatt állnak.
Mt. 39. § (1) A munkaidőkereten belül a munkaidő beosztásának, valamint a túlmunka és készenlét elrendelésének feltételeit, korlátait és módját a kollektív szerződés szabályozza.
(2) A túlmunkáért és a készenlétért a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint jár díjazás vagy szabadidő.
Mt. 40. § A dolgozónak - a munkaidő megszakításával - lehetőséget kell biztosítani az étkezésre (munkaközi szünet), kivéve, ha ezt a munkaidőbeosztásra vagy a munka természetére tekintettel a kollektív szerződés munkaidőn belül biztosítja.

Mt.	V. 47. § (1) A munkaidő megszakításával kiadott munkaközi szünet, ha a kollektív szerződés másként nem rendelkezik, napi félóra.

(2)	Ha a kollektív szerződés az étkezés lehetőségét a munkaidőn belül biztosítja, az e célra szolgáló szünet napi félóránál hosszabb nem lehet. Étkezés céljából nem lehet munkaközi szünetet biztosítani a munkaidőn belül azokon a napokon, amelyeken a munkaidő a négy órát nem haladja meg.

(3)

A dolgozónak minden egybefüggő három és fél óra túlmunka után is biztosítani kell az étkezés lehetőségét.
Mt. 41. § (1) A dolgozónak hetenként egy pihenőnap jár. A pihenőnapnak - ha a kollektív szerződés másként nem rendelkezik - vasárnapra kell esnie. Ha a munkakör jellegére tekintettel a dolgozó rendszeresen vasárnap is dolgozik, havonta egy pihenőnapot vasárnap kell kiadni. A kollektív szerződés azonban ettől a vállalat sajátosságaira tekintettel eltérhet, különösen a megszakítás nélkül működő (folytonos) idényjellegű és közlekedési vállalatoknál, illetőleg munkakörökben. A vállalat jellegére tekintettel két, az idényjellegű vállalatoknál, illetőleg munkakörökben pedig ennél több pihenőnap összevonható. Nincs ennek helye, ha a munkaidő egészségi ártalomra tekintettel heti negyvenkét óra vagy ennél rövidebb.
(2) A dolgozónak a Minisztertanács által meghatározott munkaszüneti napokon nem kell munkát végeznie és az emiatt kiesett munkaidőre átlagkeresete megilleti. Munkaszüneti napon a dolgozó rendszeresen csak a megszakítás nélkül üzemelő (folytonos) és a rendeltetése folytán e napokon is működő vállalatnál, illetőleg ilyen jellegű munkakörben foglalkoztatható.

Mt.

V. 48. § (1) Munkaszüneti napok: Újév (január 1.), Húsvét hétfő, Felszabadulás évfordulója (április 4.), Munka ünnepe (Május 1.), Alkotmány ünnepe (augusztus 20.), Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója (november 7.), Karácsony két napja (december 25-26.).
(3) A dolgozót a vállalat kivételes esetekben - a túlmunka elrendelésére vonatkozó szabályok szerint - a pihenőnapon és a munkaszüneti napon is munkára kötelezheti.
(4) A heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon végzett munkáért a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint jár díjazás vagy szabadidő.
Mt. 42. § (1) A dolgozónak minden munkaviszonyban töltött naptári évben tizenkét munkanap alapszabadság és a munkaviszonyban töltött idejéhez igazodóan pótszabadság jár.
(2) Pótszabadság illeti meg a fiatalkorúakat és a többgyermekes anyákat. A Minisztertanács egyéb esetekben, különösen az egészségre ártalmas munkakörülményekre, a dolgozó beosztására, munkájának jellegére tekintettel is megállapíthat pótszabadságot.
(3) A kiváló munkát végző és példamutató magatartást tanúsító dolgozónak a vállalat a rendes szabadságon felül jutalomszabadságot adhat.
(4) A szabadság tartama alatt a dolgozónak átlagkeresete jár.

(2)

A dolgozó anyának három gyermeke után évi két, minden további gyermeke után ugyancsak két-két, de évenként legfeljebb tizenkét munkanap pótszabadság jár. A pótszabadságra jogosultság szempontjából az általa gondozott tizennyolc éven aluli és munkaviszonyban nem álló gyermekeket kell figyelembe venni.

Mt.

V. 51. § (1) A dolgozónak egészségre ártalmas munkakörben - ha erre tekintettel a munkaidőt nem csökkentették - évi tizenkét munkanapig, sugárártalomnak kitett munkakörben pedig évi huszonnégy munkanapig terjedő pótszabadság jár. Ennek feltételeit és mértékét a munkaügyi miniszter az érdekelt miniszterrel és az egészségügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg.

(2)	A bányászatban a föld alatti dolgozó részére évi tizenkét munkanapig terjedő pótszabadság jár. Ennek feltételeit és mértékét a miniszter határozza meg.

(3)

A vak dolgozónak évi hat munkanap pótszabadság jár.

Mt.	V. 52. § (1) A vállalat igazgatójának és helyetteseinek évi tizenkét munkanap pótszabadság jár. Az egyéb vezetőállású és az ezekkel azonos elbírálás alá eső dolgozónak évi tizenkét munkanapig terjedő pótszabadság jár. Ennek feltételeit és mértékét a kollektív szerződés állapítja meg.

(2)

A költségvetési rendszerben gazdálkodó szervek dolgozóinak munkakörük alapján járó pótszabadság feltételeit és mértékét évi tizenkét munkanapig, meghatározott tudományos munkát végző dolgozónak tizennyolc munkanapig, oktatási és nevelő munkát végző dolgozónak pedig harminchat munkanapig terjedően a munkaügyi miniszter állapítja meg.

(3)

Az újságírónak, a színházak, az önálló művészegyüttesek és zenekarok éves vagy határozatlan időre szóló szerződésű művészeti és filmgyárak vezető művészeti dolgozójának a pótszabadságát évi tizenkét munkanapig terjedően a miniszter állapítja meg. A sportedzőnek évi hat munkanap pótszabadság jár.

Mt.	V. 53. § (1) A tartósan külföldön szolgálatot teljesítő dolgozókat évi tizenkét munkanap pótszabadság illeti meg, amelybe a haza- és az állomáshelyre történő visszautazás nem számít be.

(2)

Az építőipari dolgozó részére, ha a rendes szabadságát télen veszi igénybe, azon felül évi hat munkanap téli pótszabadság jár. Ennek részletes feltételeit a miniszter határozza meg.

Mt.	V. 54. § A jutalomszabadság évente tizenkét munkanapnál hosszabb nem lehet.

Mt.

(2)	Ha a munkaviszony évközben kezdődött, a szabadság arányos része jár.

(3)

A szabadság kiadásának időpontját a vállalat határozza meg. Ennél a dolgozók kívánságára a lehetőségekhez képest figyelemmel kell lenni. A dolgozó munkaviszonya első hat hónapjában szabadság kiadását nem igényelheti.
Mt. 43. § (1) A dolgozót - kérelmére - közérdekű okból, valamint személyi és családi körülményeire tekintettel a vállalat rendkívüli vagy fizetésnélküli szabadságban részesítheti. Jogszabály ezek engedélyezését kötelezővé teheti.
(2) A terhes, illetőleg a szülő nőt szülési szabadság, a munkája mellett továbbtanuló dolgozót, pedig tanulmányi szabadság illeti meg. Ezekben az esetekben munkaviszonyra vonatkozó szabály munkaidő-kedvezményt is biztosíthat.

Mt.

V. 57. § (1) A terhes, illetőleg a szülő nőt húsz hét szülési szabadság illeti meg. Ez rendellenes szülés esetén - szakorvosi javaslatra - négy héttel meghosszabbítható. A szülési szabadságból négy hetet a szülés előtt kell kiadni; ettől a dolgozó nő kérésére el lehet tekinteni, ha az a szakorvos véleménye szerint egészségének veszélyeztetésével nem jár.

(2)

A dolgozó nő kérelmére a vállalat a szülési szabadság letelte után a gyermek gondozása céljából harmadik életéve betöltéséig, a gyermek betegsége tartamára pedig az otthoni ápolás érdekében a gyermek tízéves koráig fizetésnélküli szabadságot köteles biztosítani. A fizetésnélküli szabadság a gyermekét egyedül nevelő apát is megilleti.

(3)

A szülési szabadság, valamint a fizetésnélküli szabadság tartama alatt a társadalombiztosítási, illetőleg a gyermekgondozási segélyre vonatkozó szabályok szerint, jár a dolgozó nő részére ellátás.

Mt.

V. 58. § A dolgozó nőnek a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer háromnegyed óra, ezt követően a kilencedik hónap végéig egyszer háromnegyed óra munkaidő-kedvezmény jár. Ez a munkaidő-kedvezmény a napi négy-hat órában foglalkoztatottakat csak az első hat hónapban és naponta egyszer illeti meg. Ikrek esetén a munkaidő-kedvezmény az ikrek számának megfelelő mértékben jár. A munkaidő-kedvezmény a dolgozó nő kérelmére a munkaidő kezdetén vagy végén egyszerre is kiadható, annak tartama munkaidőnek számít és arra átlagkereset jár.

Mt.	V. 59. § Annak a dolgozó nőnek és gyermekeit egyedül nevelő apának, aki legalább két tizennégy évesnél fiatalabb gyermekét gondozza - kérelmére - a háztartás ellátása érdekében havonként egy fizetésnélküli szabadnapot kell engedélyezni.

Mt.	V. 60. § A munkája mellett továbbtanuló dolgozót fizetett munkaidő-kedvezmény, tanulmányi szabadság és utazási költségtérítés illeti meg a munkaügyi miniszter által az oktatási miniszterrel, egyetértésben meghatározott szabályok szerint.

a munka díjazása és a dolgozók részére járó egyéb juttatások

Mt. 44. § A végzett munkáért díjazás jár. A díjazás rendszerét a végzett munka mennyisége, minősége és társadalmi hasznossága figyelembevételével kell meghatározni.
Mt. 45. § (1) A munkabér megállapításának alapjául szolgáló bértételeket, bérpótlékokat, az alkalmazható bérrendszereket, az egyéb díjazások szabályait, továbbá a teljesítménykövetelmények megállapításának módját a munkaviszonyra vonatkozó szabályok határozzák meg.

Mt.	V. 61. § (1) A dolgozó személyi alapbérét, illetőleg a munka besorolásától függő bérrendszerek meghatározásának alapjául szolgáló bértételeket (bértarifákat) és az azokba történő besorolás feltételeit a munkaügyi miniszter a miniszterrel egyetértésben állapítja meg.

(2)

Ha a dolgozó kivételes elméleti, vagy gyakorlati képzettséget igénylő munkakörben kiváló eredménnyel működik, a részére előírt bértételnél magasabb összegű személyi alapbérben is részesülhet (személyi fizetés).

Mt.	V. 62. § (1) A munkabért időbérben, vagy teljesítménybérrendszerben, illetőleg a kettő összekapcsolása útján lehet meghatározni.

(2)	A dolgozók egyes csoportjaira vonatkozó bérrendszereket, bérformákat és a munka díjazásának egyéb feltételeit a kollektív szerződés határozza meg. Ezekre jogszabály kötelező előírást adhat.

(3)

Ahol annak előfeltételei megteremthetők, a bérezési feltételeknek teljesítménykövetelményeken kell alapulniok. A teljesítménykövetelmény meghatározható munkanorma formájában, vagy egyéb mennyiségi és minőségi mutatókkal.

Mt.

V. 63. § (1) Teljesítménykövetelményként olyan munkanormát kell alkalmazni, amelyet az adott munkakör ellátására szakmailag és élettanilag (szellemileg, fizikailag) alkalmas és a szükséges begyakorlottsággal rendelkező átlagos képességű dolgozó, illetve csoport, a munka során az előírásoknak megfelelően biztosított műszaki, szervezési, egészségügyi és biztonsági feltételek mellett, az előírt napi munkaidő esetén, a minőségi, gazdaságossági, valamint egészségvédelmi és biztonsági követelmények megtartásával tartósan teljesíteni tud. Ha a munkanorma alapjául szolgáló feltételek (műszaki, szervezési stb.) átmenetileg nem biztosíthatók, vagy ha kellően megalapozott munkanormák nincsenek, illetőleg a dolgozónak még nincs meg az új munka végzéséhez szükséges begyakorlottsága, ideiglenes normát lehet alkalmazni.

(2)

A munkanormákat a vállalat határozza meg. A vállalat felügyeleti szerve irányelvként szolgáló normaalapokat és normákat állapíthat meg. A munkanormát alkalmazása előtt munkautalványon, kifüggesztés útján, vagy más alkalmas módon írásban az érintett dolgozók tudomására kell hozni és arról naprakész nyilvántartást kell vezetni. Ha a korábbi munkanorma megváltoztatására kerül a sor, a megváltoztatás indokait is az érintett dolgozók tudomására kell hozni.

(3)

A munkanormák bevezetésének és megváltoztatásának rendjét - ideértve azok megváltoztatásának feltételeit és gyakoriságát, továbbá az ideiglenes norma alkalmazásának leghosszabb tartamát is -, valamint a vállalati és a vállalati szakszervezeti szervek ezzel kapcsolatos együttműködésének szabályait, a kollektív szerződésben kell rögzíteni.

(4)

Ezeket a rendelkezéseket a munkanormán kívüli teljesítménykövetelményekre is megfelelően alkalmazni kell.

Mt.

V. 64. § (1) Ha a dolgozó a teljesítménykövetelmény megállapítását vagy megváltoztatását sérelmesnek tartja, felülvizsgálati kérelemmel a teljesítménykövetelmény megállapítójához közvetlen felettese útján fordulhat. A közvetlen felettesnek a felülvizsgálati kérelmet véleményével együtt a benyújtást követő munkanapon a teljesítménykövetelmény megállapítójához kell továbbítania, aki három napon belül köteles dönteni.

(2)	A teljesítménykövetelmény megállapítója döntésének felülbírálását lehet kérni közvetlen felettesétől. Ez a kérelmet a megfelelő szakszervezeti szerv meghallgatása mellett nyolc nap alatt bírálja el.

(4)

Ha a teljesítménykövetelményt a vállalat igazgatója hagyta jóvá, felülbírálási kérelemnek nincs helye.

Mt.

V. 65. § Bérpótlék állapítható meg, ha a dolgozó különleges helyen, az általában szokásos munkaidő-beosztástól eltérő időben, meghatározott beosztásban, vagy egyéb különleges, illetőleg kedvezőtlen körülmények között végzi a munkáját és a munkabér feltételeinek megállapításánál, illetőleg a reá vonatkozó teljesítménykövetelmények meghatározásánál ez nem vették figyelembe. A bérpótlék feltételeit és mértékét a kollektív szerződés állapítja meg. Jogszabály egyes bérpótlékokra kötelező előírásokat adhat.
(2) A munkabért pénzben kell megállapítani és kifizetni. Ha a termelés jellege indokolttá teszi, a munkabért - jogszabályban meghatározott esetekben és mértékben - természetben is meg lehet határozni.
Mt. 46. § (1) A dolgozó által végzett munka bérét és egyéb díjazását egyéni munkateljesítménye, valamint a vállalat eredményes működéséhez való hozzájárulása alapulvételével kell meghatározni.
(2) A dolgozóval munkabérének, valamint egyéb díjazásának feltételeit és ezek megváltoztatását előzetesen közölni kell. A megváltoztatásig a korábbi feltételek érvényesek.
Mt. 47. § (1) Nem jár munkabér, ha a termék az előírásoknak a dolgozó hibájából nem felel meg. Ha a selejtes terméket a vállalat részben vagy egészben felhasználja, csökkentett mértékű munkabért kell fizetni.
(2) Annak a dolgozónak, aki a vállalat működését jelentősen befolyásolhatja, a vállalat veszteséges működése esetén a jogszabályban meghatározott mértékben és ideig csökkentett személyi alapbér jár.
(3) Nem jár a dolgozónak munkabér, ha saját hibájából nem végez munkát.
(4) A vállalat működési körében felmerült okból kiesett munkaidőre a munkaviszonyra vonatkozó szabály által meghatározott mértékű térítés jár.
Mt. 48. § (1) A kiemelkedő, illetőleg tartósan jó munkát végző és példamutató dolgozókat a munkabéren felül jutalomban és kitüntetésben lehet részesíteni.
(2) A huszonöt, a negyven, illetőleg az ötven évet munkaviszonyban töltött dolgozók részére jubileumi jutalom jár.

Mt.	V. 66. § (1) A jubileumi jutalom a dolgozó egyhavi alapbére.

(2)

A dolgozó nyugdíjazásának évében esedékessé váló jubileumi jutalmat a nyugdíjazáskor ki kell fizetni. A negyven-, illetőleg ötvenéves munkaviszonnyal járó jubileumi jutalmat akkor is ki kell fizetni, ha a dolgozónak nyugdíjazásakor legalább harmincöt, illetőleg negyvenöt évi munkaviszonya van.
Mt. 49. § (1) A dolgozó részére járó munkabért havonta utólag egy ízben kell elszámolni és kifizetni. A kollektív szerződés előírhatja, hogy a munkabérre hóközi részfizetést kell adni. Ha a dolgozó munkabérének és egyéb díjazásának alapjául szolgáló eredmény csak ennél hosszabb idő múlva állapítható meg, azt ennek megfelelő időpontban kell kifizetni.

Mt.	V. 67. § (1) A munkabért, ideértve a részfizetést is, a pénzügyminiszter által meghatározott bérfizetési napokon, kell kifizetni.

(2)

Ha a munkaviszony egy hónapnál rövidebb ideig tart, a munkabért hetenként vagy a munkaviszony végén kell elszámolni és kifizetni.
(2) A dolgozó részére a munkabéréről és egyéb díjazásairól részletes írásbeli elszámolást kell adni.
(3) A dolgozót megillető munkabérből és egyéb díjazásokból levonásnak csak jogszabályban meghatározott esetekben és mértékben van helye.

Mt.

V. 68. § (1) A munkabér vagy egyéb díjazás téves kifizetése esetén a dolgozót erről harminc, a kollektív szerződésben meghatározott esetekben hatvan napon belül írásban kell értesíteni. Ennek elmulasztása esetében a dolgozó visszafizetésre csak akkor kötelezhető, ha a kifizetés helytelenségéről tudott vagy a téves kifizetést maga idézte elő.

(2)

A vállalat a fizetésre kötelező jogerős határozat alapján a dolgozó lakhelye szerint illetékes járásbíróságtól végrehajtási lap kiállítását kérheti, ha

a)	a dolgozó a kárt szándékosan okozta, vagy

b)	a dolgozó tartozásának behajtása munkabéréből vagy egyéb járandóságából való levonás útján aránytalanul hosszú ideig tartana vagy

a dolgozó új munkahelye a vállalat előtt ismeretlen.
Mt. 50. § (1) A vállalat hozzájárul a dolgozók kulturális, jóléti, egészségügyi és sportcélú intézményeinek létesítéséhez és fenntartásához, valamint a dolgozók ilyen irányú tevékenységének költségéhez. Hozzájárulhat ezen túlmenően is a dolgozók életkörülményeinek javításához, így különösen üzemi étkezést szervezhet, támogathatja a dolgozók lakásépítkezéseit, gyermekintézményeket, munkásszállást létesíthet és a rászorult dolgozókat segélyben részesítheti.

Mt.

V. 72. § A hozzájárulások és a juttatások feltételeit és mértékét a kollektív szerződés állapítja meg. A munkaügyi miniszter kötelező szabályokat adhat ki.
(2) Ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a vállalat a dolgozónak munkaruhát, ha pedig a munka jellege megkívánja, formaruhát vagy egyenruhát adhat. Ezek juttatását jogszabály kötelezővé is teheti.

Mt.	V. 73. § (1) A munkaruha és a formaruha juttatásra jogosító munkaköröket, a dolgozókat ezekben megillető ruhafajtákat, a juttatási időket, valamint a juttatás egyéb feltételeit a kollektív szerződésben kell meghatározni.

(2)	A munkaruha és a formaruha a juttatási idő eltelte után a dolgozó tulajdonába megy át. Ha a munkaviszony korábban megszűnik, a kollektív szerződés rendelkezései irányadóak a visszaszolgáltatás vagy a dolgozó részéről történő megváltás tekintetében.

(3)	A vállalat a munkaruha és a formaruha helyett pénzbeli megváltást nem adhat.

(4)	Az egyenruha juttatás szabályait - a munkaügyi miniszterrel egyetértésben megállapított elvek alapján - a miniszter határozza meg. (3) A vállalat köteles a dolgozók továbbképzését és szakmai színvonalának emelését elősegíteni.

az egészség és testi épség védelme

Mt. 51. § (1) Üzem és más létesítmény, berendezés, gép, anyag vagy egyéb munkaeszköz használatbavétele csak az egészséges és a biztonságos munkavégzés követelményeinek megtartásával történhet. Erre már a használatbavételt megelőző eljárás során, így különösen a beruházások előirányzásánál, a tervezésnél és a kivitelezésnél figyelemmel kell lenni. A munkával felmerülő veszélyeket elsősorban a műszaki feltételek megjavításával, továbbá a munka helyes megszervezésével kell kiküszöbölni, ha pedig ezen túlmenően szükséges, megfelelő védőintézkedéseket (védőberendezés, védőfelszerelés, védőruha, stb.) is foganatosítani kell.

Mt.

V. 74. § Az egészséges és biztonságos munkavégzés, biztosítása érdekében a Szakszervezetek Országos Tanácsa - egészségügyi vonatkozásban az egészségügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a használatbavételt, különösen az új létesítményeket, előzetes felülvizsgálathoz és jóváhagyáshoz kötheti.

Mt.

V. 75. § (1) Az egyes munkahelyeken alkalmazandó védőberendezéseket, valamint az egyéni védőeszközöket és felszereléseket - ha erről jogszabály vagy óvórendszabály nem rendelkezik - a vállalati munkavédelmi szabályzat határozza meg. A Szakszervezetek Országos Tanácsa az egészségügyi miniszterrel és a miniszterrel egyetértésben egyes védőberendezések alkalmazását, illetve egyes egyéni védőeszközök, illetőleg védőfelszerelés-fajták használatát elrendelheti.

(2)	A védőöltözet és az egyéni védőeszköz, továbbá a védőétel és a védőital juttatásának szabályait az egészségügyi miniszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg.

(3)	A védőintézkedés foganatosítása helyett pénzbeli megváltást fizetni nem szabad.

(4)

Ha a dolgozó az előírt és részére biztosított védőberendezést, védőeszközt stb. figyelmeztetés ellenére nem használja, a munkavégzéstől el kell tiltani. A munkavégzés nélkül eltöltött időre a dolgozónak munkabér nem jár.
(2) A vállalat köteles a dolgozók számára a szükséghez képest megfelelő öltözőket és egészségügyi célokat szolgáló helyiségeket létesíteni és fenntartani.

Mt.

V. 76. § A vállalat, ha a munkakörülményeik indokolják, köteles a dolgozók részére tisztálkodási eszközökről és szerekről gondoskodni. Ennek feltételeit a vállalati munkavédelmi szabályzatban kell meghatározni.
(3) Mind a munkahelyeket, mind a dolgozók rendelkezésére álló egyéb helyiségeket a vállalat köteles tisztán és rendezett állapotban tartani.
(4) A vállalat köteles a munkavégzés körülményeit tervszerűen javítani és ha szükséges, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megtartásán túlmenően is minden rendelkezésre álló intézkedést megtenni a dolgozók egészségét és biztonságát fenyegető veszélyek elhárítására.

Mt.

V. 77. § A vállalat köteles műszaki-gazdasági feladataival összhangban az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek fejlesztéséről gondoskodni. Ennek során köteles az egészséges és biztonságos munkavégzés korszerű követelményeinek meg nem felelő létesítmények megfelelő átalakításáról is intézkedni. Erre tervet kell készítenie.
Mt. 52. § (1) A vállalatnak gondoskodnia kell arról, hogy a dolgozó az egészséges és biztonságos munkavégzésre vonatkozó - munkakörével összefüggő - szabályokat elsajátítsa.

Mt.

V. 78. § (1) Annak érdekében, hogy a dolgozók az egészséges és biztonságos munkavégzés szabályait már a munkaviszonyba lépés előtt megismerhessék, ezeket a képzés során - az oktatási intézmény jellegének megfelelően - oktatni kell. Az oktatás módját az oktatási intézmény felett felügyeletet gyakorló miniszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza.

(2)

A vállalatnak meg kell szerveznie a dolgozók egészségvédelmi és baleset-elhárítási oktatását. Az oktatás anyagára és módjára vonatkozó részletes szabályokat, ideértve meghatározott munkakörökben, illetőleg esetekben az oktatott anyagból vizsga letételére való kötelezést is, az egészségügyi miniszterrel egyetértésben a Szakszervezetek Országos Tanácsa határozza meg.

(3)

Ha a dolgozó az egészségvédelmi és baleset-elhárítási oktatáson figyelmeztetés ellenére saját hibájából nem vesz részt, illetőleg az előírt egészségvédelmi és biztonsági vizsgát nem teszi le, a munkakörében történő további munkavégzéstől el kell tiltani. A munkától eltiltott dolgozó részére a munkavégzés nélkül eltöltött időre munkabér nem fizethető.

(4)

A vállalaton belüli egészségvédelmi és baleset-elhárítási oktatást munkaidő alatt kell megtartani. Az oktatás, illetőleg a vizsga miatt kieső időre átlagkereset jár.
(2) Ha a dolgozó betegsége vagy testi fogyatékossága egyes munkakörök ellátásánál fokozott baleseti veszélyt idézhet elő vagy közegészségügyi szempontból káros lenne, ilyen munkakörben történő alkalmazását, illetőleg foglalkoztatását meg kell tiltani. Ha pedig a munka végzése a dolgozó egészségére vagy testi épségére károsodással járhat, alkalmazását, illetőleg foglalkoztatását előzetes orvosi vizsgálat eredményétől kell függővé tenni. A szükséghez képest gondoskodni kell a dolgozónak a munkaviszony fennállása alatti rendszeres orvosi ellenőrzéséről is.

Mt.

V. 79. § (1) Ha a munkakörülményekre tekintettel a dolgozó egészségét veszély fenyegeti, valamint, ha a forgalom biztonsága vagy egyéb közérdek megkívánja, a dolgozót meghatározott időközönként orvosi vizsgálatra kell küldeni. A vizsgálaton résztvett dolgozó további foglalkoztatása felől a vizsgálat eredményétől függően kell intézkedni.

(2)	Ha a dolgozó a vizsgálaton figyelmeztetés ellenére saját hibájából nem vesz részt, betöltött munkakörében való további munkavégzéstől a vizsgálaton való megjelenéséig el kell tiltani és erre az időre részére munkabér nem fizethető.

(3)	Az orvosi vizsgálat díjtalan, az azon való részvétel miatt elvesztett munkabért és a felmerült költségeket a dolgozó részére meg kell téríteni.

(4)

Azokat az eseteket, amikor a dolgozó foglalkoztatása tilos, továbbá azokat, amikor előzetes vagy időszakos orvosi vizsgálat szükséges, az egészségügyi miniszter a miniszterrel egyetértésben határozza meg. Az orvosi vizsgálatok rendjét az egészségügyi miniszter szabályozza.

Mt.

V. 80. § Az egészségügyi miniszter által meghatározott vállalatoknál a dolgozók egészségügyi ellátását üzemi egészségügyi szolgálat biztosítja. Ennek megszervezéséről és felügyeletéről az egészségügyi miniszter gondoskodik.
Mt. 53. § (1) A dolgozók egészségének és testi épségének védelmével összefüggő feladatok ellátását a vállalat rendszeres ellenőrzéssel és a szükséghez képest megfelelő szervezet fenntartásával is köteles biztosítani.

Mt.	V. 81. § (1) A vállalat igazgatója az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosításáról, illetőleg a munkakörülmények fejlesztésére elhatározott intézkedések végrehajtásáról meghatározott időközönként megtartott szemlén maga is köteles meggyőződni.

(2)	A szemle megtartásának rendjét a vállalati munkavédelmi szabályzat határozza meg.

(3)

Olyan vállalatnál, ahol a munka végzése baleset, foglalkozási betegség vagy más egészségi károsodás veszélyével jár, az üzem jellegének megfelelő biztonsági és üzem-egészségügyi képzettségű személyt (személyeket) kell a biztonsági feladatok ellátására, illetőleg irányítására kijelölni (pl. biztonsági megbízott, munkavédelmi iroda). Erre vonatkozólag a felügyeleti szerv a szakszervezettel egyetértésben rendelkezik.
(2) A vállalatnál bekövetkezett balesetek, továbbá az egészséges és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályok egyéb megsértésének körülményeit minden esetben meg kell vizsgálni és intézkedni kell az azokat előidéző okok megszüntetéséről.

Mt.	V. 82. § (1) A kivizsgálás, valamint a balesetek és a foglalkozási megbetegedések bejelentésének rendjét a Szakszervezetek Országos Tanácsa az egészségügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza.

(2)

Az üzemi balesetek statisztikai nyilvántartásának és adatszolgáltatásának rendjét a Központi Statisztikai Hivatal elnöke az egészségügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza.
Mt. 54. § A dolgozók egészségének és testi épségének védelmével kapcsolatos feladatok összehangolására, illetőleg az erre vonatkozó szabályok megtartásának ellenőrzésére jogosult szerveket és azok hatáskörét a Minisztertanács határozza meg. Ennek során egyes ellenőrzésre jogosult szerveket intézkedési és pénzbírság kiszabási joggal is felruházhat.

Mt.

V. 83. § (1) Az egészséges és biztonságos munkakörülmények biztosításával kapcsolatos tevékenység irányítására és összehangolására - a törvény és a Minisztertanács által kiadott rendelkezések keretei között - a Szakszervezetek Országos Tanácsa jogosult. A feladatot a hozzátartozó területen a felügyeleti szerv gyakorolja.

(2)	Az egészséges és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályok megtartásának ellenőrzése, valamint az ellenőrzés megszervezése és irányítása a Szakszervezetek Országos Tanácsa jogkörébe tartozik.

(3)

Az Egészségügyi Minisztérium és más állami szervek külön jogszabályban meghatározott körben végzik az ellenőrzés szervezését és irányítását.

Mt.	V. 84. § (1) A Szakszervezetek Országos Tanácsa által meghatározott szakszervezeti ellenőrző szerv tagja (munkavédelmi felügyelő):

a)	az illetékességi körébe tartozó vállalatoknál bármely időben - ha jogszabály másként nem rendelkezik, minden külön engedély nélkül - ellenőrzést tarthat;

b)	a vállalat igazgatóját a munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütköző, általa észlelt hiányosság záros határidőn belüli megszüntetésére kötelezheti;

c)	az egészségvédelmi és biztonsági szabályok megszegésével, illetőleg az előírt baleset-elhárítási és egészségvédelmi oktatás mellőzésével foglalkoztatott egyes dolgozók további foglalkoztatását megtilthatja;

d)	a dolgozót közvetlenül fenyegető veszély elhárításáig a vállalat (üzemrész, gép stb.) működésének felfüggesztését elrendelheti. A felfüggesztést egész üzem vagy üzemrész esetében a miniszter, egyéb esetben a közvetlen felügyeleti szerv vezetője írásbeli utasítással saját felelősségére feloldhatja;

f)	kezdeményezheti büntető, szabálysértési, fegyelmi vagy jogszabályban előírt megfelelő más eljárás lefolytatását.

(2)	A Szakszervezetek Országos Tanácsa határozza meg, hogy az előzőek szerinti jogkör a szakszervezeti ellenőrző szervezeten belül hogyan oszlik meg.

(3)	A vállalat köteles a munkavédelmi felügyelőnek az ellenőrzés érdekében szükséges felvilágosítást megadni, iratot, vagy egyéb anyagot rendelkezésre bocsátani.

(4)

A munkavédelmi felügyelő a tudomására jutott állami és szolgálati, illetőleg üzemi titkot köteles megőrizni. Állami és a szolgálati titok megőrzésére vonatkozó kötelezettségének megszegése esetén a büntetőjogi rendelkezések szerint is felelős.

Mt.	V. 85. § Ha a munkavédelmi felügyelő intézkedése következtében a dolgozó munkát nem végez, a kiesett időre átlagkeresetét a vállalatnak meg kell térítenie, kivéve, ha az intézkedésre a dolgozó felróható magatartása adott okot. Utóbbi esetben a dolgozó részére munkabér nem fizethető.

Mt.	V. 86. § (1) A munkavédelmi felügyelő intézkedése ellen a vállalat igazgatója, illetőleg a dolgozó felülvizsgálati kérelemmel élhet a Szakszervezetek Országos Tanácsa által meghatározott szakszervezeti szervnél. A felülvizsgálati kérelemnek az intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya.

(2)	A pénzbírságot a vállalat köteles a dolgozó munkabéréből levonni, illetőleg ha erre nincs mód, a hátralékos összeget ugyanúgy kell behajtani, mint a dolgozó munkaviszonyból eredő tartozását. A pénzbírságból befolyt összeg felhasználásáról a Szakszervezetek Országos Tanácsa intézkedik.

IV. RÉSZ
FEGYELMI FELELŐSSÉG

Mt. 55. § (1) A munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben kiszabható fegyelmi büntetések:
a) megrovás,
b) szigorú megrovás,
c) meghatározott kedvezmények és juttatások csökkentése, illetőleg megvonása,
d) a személyi alapbér csökkentése,
e) áthelyezés,
f) elbocsátás.
(2) Az (1) bekezdés c)-e) pontjaiban foglalt büntetések közül esetenként együttesen többet is ki lehet szabni. Elbocsátás mellett pedig a c) pontban meghatározott büntetések közül akár egy, akár több alkalmazható.
(3) Az (1) bekezdés c)-f) pontjában említett büntetés végrehajtását legfeljebb egy évre fel lehet függeszteni, ha attól kellő nevelő hatás várható.
(4) A súlyos fegyelmi büntetéssel sújtott dolgozó a büntetés jellegétől függően egy-három évig annak hatálya alatt áll. A vállalat ez alól őt jó munkája alapján korábban mentesítheti.

Mt.	V. 87. § (1) Az Mt. 55. § (1) bekezdésének c) pontja alapján büntetésként kiszabható:

a)	a természetbeni juttatás, kedvezményes beszerzés, a prémium és a részesedési alapból járó évvégi juttatás külön-külön, vagy együttesen történő csökkentése, illetőleg megvonása legfeljebb egy évre;

b)	az a) pontban nem említett juttatás és kedvezmény legfeljebb egy évre történő csökkentése vagy megvonása, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály azt nem zárja ki. Ezek körét a kollektív szerződésben fel kell tüntetni;

c)	személyi fizetés vagy a bérrendszerben meghatározott soron kívüli előléptetés visszavonása;

d)	a szolgálati cím, vagy a rangfokozat megvonása és

e)	a vállalat által adományozott elismerő jelvény, cím vagy oklevél visszavonása.

(2)

Kollektív szerződés előírhatja, hogy elbocsátás és áthelyezés büntetéssel a felsorolt kedvezmények és juttatások közül egyesek csökkentése, illetőleg megvonása együtt jár.

Mt.	V. 88. § (1) A személyi alapbér csökkentés és áthelyezés büntetés mind határozott, mind pedig határozatlan időre kiszabható.

(2)	A dolgozót lehetőleg olyan munkakörbe kell áthelyezni, amelyben a szaktudását, illetőleg szakmai tapasztalatait hasznosíthatja.

(3)

Elbocsátás büntetés jogerőre emelkedése után három évig mindazokban az esetekben, amikor munkaviszonyra vonatkozó szabály a munkaviszonyban töltött idő figyelembevételét írja elő (pl. hosszabb felmondási idő, munkaviszony alapján járó pótszabadság, jubileumi jutalom. stb.), az elbocsátás előtti időt számításon kívül kell hagyni.

(4)

Ha a fegyelmi büntetés végrehajtása felfüggesztésének ideje sikeresen eltelt, úgy kell tekinteni, mintha a dolgozó fegyelmi büntetésben nem részesült volna. Ha viszont ez idő alatt elkövetett cselekmény miatt újabb jogerős büntetést szabtak ki, a felfüggesztett büntetést is végre kell hajtani.

Mt.

V. 89. § (1) Súlyos fegyelmi büntetés a kedvezmény és juttatás csökkentése és megvonása, valamint a személyi alapbér csökkentése, ha a kiszabott büntetés összkihatása az ezer forintot meghaladja, továbbá a szolgálati cím vagy rangfokozat megvonása, a vállalat által adományozott elismerő jelvény, cím, vagy oklevél visszavonása, végül az áthelyezés és az elbocsátás.

(2)

A dolgozó a büntetés jogerőre emelkedése után elbocsátás esetén három évig, áthelyezés esetén két évig, egyéb súlyos fegyelmi büntetés esetén pedig egy évig áll a büntetés hatálya alatt. Ha azonban a dolgozó a büntetés hatályának megszűnése előtt jogerősen újabb súlyos büntetést kapott, az új büntetésre előírt határidővel az összes büntetésének hatálya meghosszabbodik.

(3)	A büntetés hatályának ideje alatt a büntetésről a dolgozó köteles számot adni, a vállalat pedig azt köteles a munkaviszony megszűnése esetén a dolgozót alkalmazó új vállalat tudomására hozni.

(4)

Ha a dolgozó a fegyelmi büntetés hatályának tartama alatt munkahelyet változtat, a határidő eltelte előtti mentesítéséhez az új vállalat köteles a büntetést kiszabó vállalat véleményét előzetesen kikérni.
Mt. 56. § (1) A fegyelmi büntetést a vállalat fegyelmi eljárás alapján indokolt írásbeli határozattal szabja ki. Az eljárás során biztosítani kell, hogy a dolgozó védekezését előterjeszthesse, továbbá fel kell deríteni a dolgozó javára és terhére szolgáló körülményeket. A fegyelmi jogkör gyakorlójának a dolgozót személyesen meg kell hallgatnia.
(2) Az 55. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában, továbbá - a Minisztertanács által megállapított mértékig - a c) és d) pontjában megjelölt büntetés a kötelezettségszegés csekély voltára vagy az eset más körülményeire tekintettel indokolt írásbeli határozatban fegyelmi eljárás mellőzésével is kiszabható, ha a tényállás egyébként tisztázott. Ilyen esetben a büntetést kiszabó határozatot a fegyelmi jogkör gyakorlójának, vagy a dolgozó közvetlen felettesének kell a dolgozóval ismertetnie.
(3) Nem lehet fegyelmi eljárást indítani, vagy annak mellőzésével büntetést kiszabni, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap, illetőleg elkövetése óta egy év már eltelt. Ha a kötelezettségszegés miatt büntetőeljárás indult és az nem végződött felmentéssel, a három hónapos határidő a jogerős határozat közlésétől, az egyéves határidő pedig az eljárás jogerős befejezésétől számít. Külföldön elkövetett kötelezettségszegés esetében ezeket a határidőket a dolgozó belföldre történt visszatérésétől kell számítani.

Mt.

V. 90. § (1) A fegyelmi eljárás során a dolgozóval közölni kell a kötelezettségszegés elkövetésével kapcsolatos megállapításokat és azok bizonyítékait. Módot kell részére adni, hogy azokra észrevételt tehessen és további bizonyítást javasolhasson. Lehetővé kell számára tenni, hogy az ügy iratait megtekinthesse. A dolgozó védekezéséről és a lefolytatott bizonyításról jegyzőkönyvet kell felvenni.

(2)	Ha a fegyelmi jogkör gyakorlója által történt személyes meghallgatás nem az (1) bekezdésben megjelölt eljárás során történik, ennek megtörténtét és a dolgozó által ez alkalommal előadottak lényegét az ügy irataira rá kell vezetni.

(3)

Ha a dolgozó tartós akadályoztatása miatt szóbeli meghallgatására a fegyelmi eljárás jelentős mértékű elhúzódása nélkül nem kerülhet sor, a kötelezettségszegés elkövetésével kapcsolatos megállapításokat és azok bizonyítékait vele írásban kell közölni és megfelelő határidő kitűzésével fel kell szólítani, hogy védekezését terjessze elő.

(4)

A fegyelmi határozat meghozatalát nem akadályozza, ha a dolgozó alapos ok nélkül a szóbeli meghallgatáson nem jelenik meg, vagy írásbeli védekezését a megjelölt határidőn belül nem terjeszti elő.

Mt.

V. 91. § (1) A fegyelmi eljárás alá vont dolgozót legfeljebb egy hónapra állásából fel lehet függeszteni, ha jelenléte a tényállás tisztázását gátolná, vagy a kötelezettségszegés súlyára és jellegére tekintettel a munkafegyelem fenntartása a munkahelytől való távol tartását indokolja. Elbocsátás büntetéssel - a határozat jogerőre emelkedéséig - a felfüggesztés együtt jár.

(2)

A felfüggesztést, ha annak indoka már nem áll fenn, azonnal meg kell szüntetni. E nélkül is megszűnik - az elbocsátással együttjáró felfüggesztés kivételével - a fegyelmi határozat kézbesítésekor.

Mt.	V. 92. § (1) A felfüggesztés idejére a dolgozót átlagkeresete illeti meg. Ennek legfeljebb ötven százalékát egy hónapra vissza lehet tartani. A teljes átlagkeresetet vissza kell tartani az elbocsátást kimondó fegyelmi határozat kézbesítésétől kezdve, annak jogerőre emelkedéséig.

(2)

A visszatartott összeget a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után ki kell fizetni. Nem kerülhet erre sor, ha a dolgozó elbocsátását kimondó fegyelmi határozat vált jogerőssé, kivéve, ha végrehajtását felfüggesztették. Ha pedig a dolgozót fegyelmi büntetésként alacsonyabb munkabérrel járó munkakörbe helyezték, vagy a fegyelmi büntetés következtében munkabére egyébként csökkent, a visszatartott összeget az új munkabér alapulvételével kell kifizetni.

(3)

Nem jár átlagkereset a felfüggesztés azon időtartamára, amelyre a dolgozó akkor sem kapna munkabért, ha felfüggesztésére nem került volna sor.

Mt.	V. 93. § (1) A fegyelmi eljárás mellőzésével a kedvezmények és juttatások közül csak a 87. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában foglalt büntetések szabhatók ki.

(2)	A kedvezmény és juttatás megvonása, illetőleg csökkentése, vagy a személyi alapbér csökkentése esetén a büntetés összkihatása a dolgozó havi átlagkeresetének tíz százalékát nem haladhatja meg.

(3)	A fegyelmi eljárás mellőzésével egy naptári évben kiszabott büntetések együttes összege a dolgozó havi átlagkeresete felét nem haladhatja meg.

(4)

A kollektív szerződés előírhatja, hogy igazolatlan késés és mulasztás esetén a 87. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában megjelölt büntetések - a kollektív szerződésben meghatározott mértékben - az igazolatlan késéssel és mulasztással külön intézkedés nélkül együtt járnak. Erre az esetre a (2)-(3) bekezdésben megjelölt korlátok nem vonatkoznak.

Mt.

V. 94. § (1) A fegyelmi határozatot és a fegyelmi eljárás mellőzésével kiszabott büntetést az ellene benyújtott felülvizsgálati kérelem jogerős elbírálásáig végrehajtani nem szabad. Ha azonban a dolgozó a felülvizsgálati kérelem benyújtására megállapított határidő eltelte vagy a felülvizsgálati kérelem jogerős elintézése előtt a munkaviszonyát megszünteti, a határozat azonnal végrehajthatóvá válik.

(2)	Az elbocsátást kimondó fegyelmi határozatot a szülési szabadság tartama alatt végrehajtani nem szabad.

(3)	Ha jogszabály rendelkezése szerint a fegyelmi eljárás lefolytatása kötelező, azzal egyenértékű a fegyelmi eljárás mellőzésével kiszabott büntetés is.

(4)	A vállalat a dolgozót korábbi munkaviszonyában elkövetett kötelezettségszegése miatt - a korábbi vállalat kérésére, a reá irányadó elévülési időn belül - felelősségre vonhatja.

anyagi felelősség

Mt. 57. § (1) A dolgozó a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megsértésével okozott kárért anyagi felelősséggel tartozik.
(2) Gondatlan károkozás esetén a kártérítés a dolgozó havi átlagkeresetének tizenöt százalékát nem haladhatja meg. A Minisztertanács a károkozás, illetőleg a károkozó körülményeire, így különösen a vétkesség fokára, a károkozás jellegére, gyakoriságára, a károkozás társadalmi veszélyességére, valamint a dolgozó beosztására tekintettel a kártérítés mértékét magasabb összegben is megállapíthatja.

Mt.	V. 95. § (1) Gondatlan károkozás esetében a kártérítés összege a dolgozó havi átlagkeresetének tizenöt százalékát a következő esetekben haladhatja meg:

A dolgozó havi átlagkeresetének ötven százalékával felel, ha a kár a foglalkozási szabályok, valamint a gyártásra, árukezelésre vagy minőségi átvételre vonatkozó előírások súlyos megsértésének következménye. A kollektív szerződés ilyen mértékű felelősséget írhat elő a harminc napon belüli harmadik vagy további gondatlan károkozás esetére. Az ezekben az esetekben érvényesíthető kártérítés összege azonban egy naptári éven belül nem haladhatja meg a dolgozó évi átlagkeresete egynegyedét.

b)	Másfél havi átlagkeresetével felel a kollektív szerződésben meghatározott felelős beosztású dolgozó, ha a kárt termelési, gazdálkodási vagy ellenőrzési feladatai ellátása körében okozta.

c)	A dolgozó a gondatlan bűncselekménnyel okozott kárért három havi, ha pedig a büntetőbíróság szabadságvesztés-büntetésre ítélte, egyévi átlagkeresetével felel.

d)	A pénzintézet pénztári számfejtője és ellenőre a teljes kárért felel a számfejtés körében előidézett vagy az ezzel összefüggő ellenőrzés elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével okozott kárért.

(2)

A három havi munkabér erejéig terjedő felelősség alkalmazása szempontjából gondatlan bűncselekménnyel okozott a kár akkor is, ha

a)	bíróság a dolgozóval szemben a tárgyaláson figyelmeztetést (Btk. 60. §) alkalmazott;

b)	a szabálysértési hatóság a dolgozót marasztaló határozatot hozott;

a bíróság, a szabálysértési hatóság, az ügyészség, vagy az utóbbi jóváhagyásával a nyomozó hatóság kisebb súlyú bűntett, illetőleg szabálysértés miatt az ügyet társadalmi bírósági vagy fegyelmi eljárásra utalta és ennek során a dolgozó vétkességét a cselekmény elkövetésében megállapították, valamint ha vele szemben fegyelmi eljárás mellőzésével szabtak ki büntetést.

(3)

Ha a (2) bekezdés c) pontjában említett társadalmi bírósági vagy fegyelmi eljárást a dolgozó munkaviszonyának megszűnése miatt nem lehet lefolytatni, illetőleg emiatt fegyelmi eljárás mellőzésével büntetés kiszabására nem kerülhetett sor, a munkaügyi vitát intéző szerv dönti el, hogy a kár a felelősség mértéke szempontjából gondatlan bűncselekménnyel okozottnak minősíthető-e. Ugyanez a szabály irányadó akkor is, ha a büntetőeljárást valamely gátló ok miatt - ideértve a figyelmeztetés alkalmazásának a (2) bekezdés a) pontjában nem említett eseteit is - lefolytatni nem lehetett.
(3) Szándékos károkozás esetén a dolgozó a teljes kárt köteles megtéríteni.
Mt. 58. § (1) A dolgozó vétkességére tekintet nélkül teljes anyagi felelősséggel tartozik a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiányért, amelyeket állandóan őrizetében tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Mentesül a felelősség alól, ha a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő.
(2) A Minisztertanács a teljes felelősséget - különösen több személy részére átadott dolgokban bekövetkezett hiány esetén - az átvett dolog kezelésének, megőrzésének különös körülményeire tekintettel korlátozhatja.

Mt.

V. 96. § (1) A dolgozót az Mt. 58. §-ában meghatározott felelősség akkor terheli, ha a dolgot (szerszám, termék, áru, anyag, üzemanyag stb.) jegyzék vagy elismervény alapján vette át. Enélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében a pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt.

(2)	Ha a megőrzésre átadott dolgok megrongálódása folytán keletkezett a kár, a dolgozó felelősségét a vétkességi felelősségre megállapított szabályok szerint kell elbírálni, de ebben az esetben a vétlenség bizonyítása a dolgozót terheli.

(3)

A raktárak és a kereskedelmi egységek dolgozóinak a leltárhiányért fennálló felelősségét külön jogszabály rendezi.
Mt. 59. § (1) Ha a kárt többen együttesen okozták, vétkességük, a megőrzésre átadott dologban bekövetkezett hiány esetén pedig munkabérük arányában felelnek.
(2) Amennyiben a kárt többen anyagi haszonszerzés céljából szándékosan okozták, egyetemleges marasztalásnak van helye.
(3) Ugyancsak egyetemleges marasztalásnak van helye, ha többek részére megőrzésre átadott dologban keletkezett a hiány és ennek megtérülése egyébként veszélybe kerülne, vagy aránytalan késedelemmel járna.
Mt. 60. § Nem kell a dolgozónak megtérítenie a kárnak, illetve a hiánynak azt a részét, amely a vállalat közrehatása következtében állott elő.
Mt. 61. § (1) A dolgozóval szemben kártérítés kiszabására a vállalat jogosult. Ennek során a kártérítést a jogszabály szerint kiszabható mértéknél alacsonyabb összegben is megállapíthatja, illetőleg annak kiszabását mellőzheti is, ha az eset összes körülményei kellően indokolják és az a társadalmi tulajdon megóvására irányuló nevelés érdekeit nem sérti.
(2) A kártérítést indokolt írásbeli határozatban kell kiszabni, előtte a dolgozót - ha a tényállás kellően nem tisztázott - meg kell hallgatni.

Mt.

V. 97. § A kár összegének meghatározásánál a megrongált dolgok kijavítására fordított kiadást - ideértve az üzemviteli költséget is - és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét, ha a dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált, a beszerzési értéket a dolog jogtalan eltulajdonítása esetén pedig a fogyasztói árat kell figyelembe venni. A hiányzó dolog értékét a fogyasztói ár, ha azonban a dolognak fogyasztói ára nincs, a beszerzési érték alapulvételével kell megállapítani.

Mt.	V. 98. § (1) A vállalat a dolgozót akkor is kötelezheti kártérítésre, ha munkaviszonya időközben megszűnt.

(2)	Mérséklésnek általában nincsen helye, ha a károkozásból a dolgozó vagyoni előnyhöz jutott vagy a károkozás egyébként szándékosan történt. A megőrzésre átadott dolgokért fennálló felelősség körében mérséklés alkalmazásának csak rendkívül méltánylást érdemlő esetben van helye.

(3)	Ha a dolgozó személyi körülményei indokolják, a kártérítésnek részletekben történő megfizetése is engedélyezhető.

(3)

Az egészség és testi épség sérelmével kapcsolatban okozott és megtérítési kötelezettség alá eső károk körét, kiszámításának módját, valamint a felelősség érvényesítésének részletes szabályait a munkaügyi miniszter az igazságügyminiszterrel és az egészségügyi vonatkozású kérdésekben az egészségügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg.

Mt.	V. 100. § (1) A vállalat a dolgozó dolgaiban a munkaviszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül akkor felel, ha

a)	öltözőjében, illetőleg megőrzőjében vagy az általa erre a célra kijelölt más helyen elhelyezett dolgokban keletkezett, továbbá ha

b)	az olyan balesettel kapcsolatban következett be, amelyért a vállalat kártérítéssel tartozik.

(2)

A dolgozó munkahelyre bevitt egyéb dolgaiért a vállalat csak vétkessége esetén felel. Vétlenségét a vállalat köteles bizonyítani. Olyan ruházati és személyi felszerelési tárgyak tekintetében, amelyeket a dolgozó munka közben is rendszerint magánál tart, a kollektív szerződés a vállalat által a munkaviszony keretében okozott kár esetére a vétkesség nélküli felelősséget is előírhatja.

(3)

A vállalat előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben, öltözőben való elhelyezését. Ugyancsak előírhatja a bevitel bejelentését, különösen, ha a dolog a szokásosnál nagyobb értéket képvisel. Megtilthatja, korlátozhatja, illetőleg feltételhez kötheti a dolgok bevitelét. Nem teheti ezt meg a munkába járáshoz szükséges szokásos ruházati és személyi felszerelési tárgyak tekintetében. Ha a dolgozó a vállalat rendelkezését megszegi, az e körben keletkezett kárért - a szándékos károkozás esetét kivéve - a vállalat felelősséggel nem tartozik.

V. RÉSZ
A MUNKAÜGYI VITÁK ELDÖNTÉSE

Mt. 63. § (1) A dolgozó és a vállalat között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitában (munkaügyi vita) - ha a törvény vagy a Minisztertanács kivételt nem tesz - a munkaügyi döntőbizottság jár el.
(2) A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a munkaügyi bírósághoz lehet keresettel fordulni.
(3) A munkaügyi döntőbizottság elnökét, elnökhelyetteseit, tagjait és póttagjait a szakszervezeti tisztségviselők számára biztosított védelem illeti meg. A munkaügyi döntőbizottság elnöke és elnökhelyettesei munkaviszonyának megszüntetéséhez a munkaügyi bíróság elnökének előzetes hozzájárulása is szükséges, áthelyezésükről pedig a munkaügyi bíróság elnökét előzetesen értesíteni kell.

Mt.

V. 101. §

Mt.	V. 102. § (1) Munkaügyi döntőbizottságot kell alakítani minden olyan vállalatnál, valamint annak más helységben levő olyan egységeinél, ahol szakszervezeti szerv működik. Nagyobb létszámot foglalkoztató vállalaton belül szükség esetén több munkaügyi döntőbizottság is alakítható.

(2)

A közszolgálat, a vasút, a posta, a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek, valamint a mezőgazdasági üzemek tekintetében, és az olyan vállalatnál, vagy vállalati egységnél, ahol munkaügyi döntőbizottság nem alakítható, a munkaügyi miniszter a munkaügyi döntőbizottság megalakítását az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően szabályozhatja.

(3)

A munkaügyi döntőbizottság akadálytalan működéséhez szükséges dologi és személyi feltételek biztosításáról a vállalat köteles gondoskodni.

Mt.

V. 103. § (1) A munkaügyi döntőbizottság állandó elnökét és elnökhelyettesét a szakszervezet vállalati szerve és a vállalat közös javaslata alapján a munkaügyi bíróság elnöke bízza meg. A bizottság többi tagját és póttagját azonos arányban a szakszervezet vállalati szerve, illetve a vállalat jelöli ki olyan létszámban, hogy a munkaügyi döntőbizottság működésének zavartalansága biztosítva legyen.

(2)

A munkaügyi döntőbizottság háromtagú tanácsban jár el.

Mt.

V. 104. §

Mt.

V. 105. §

Mt.

V. 106. §
Mt. 64. § (1) A munkaügyi döntőbizottság eljárása felülvizsgálati kérelem alapján indul meg. A felülvizsgálati kérelemet az elévülési időn belül lehet előterjeszteni. Meghatározott intézkedések ellen a felülvizsgálati kérelem előterjesztését a Minisztertanács rövidebb határidőhöz kötheti.
(2) A felülvizsgálati kérelemnek a sérelmesnek tartott intézkedés végrehajtására halasztó hatálya nincs, kivéve, ha a jogszabály másképp rendelkezik.
(3)

Mt.	V. 107. § (1) A kézbesítést követő tizenöt napon belül kell előterjeszteni a felülvizsgálati kérelemet

VI. RÉSZ
TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS

Mt. 67-70. §

VII. RÉSZ
VEGYES RENDELKEZÉSEK

Mt. 71. § (1) E törvény az 1968. évi január hó 1. napján lép hatályba.
(2) E törvény végrehajtásához szükséges rendelkezéseket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg. Ennek során a vezetőállású dolgozók, a költségvetési rendszerben gazdálkodó szervek dolgozói, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek polgári alkalmazottai, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek alkalmazottai, továbbá a magánmunkáltatóknál foglalkoztatott dolgozók tekintetében - egyes sajátos kérdésekben - kivételt tehet.

vezető állású dolgozókra vonatkozó eltérő rendelkezések

(3)	A (2) bekezdésben foglalt esetben az Mt. 65. § (1) bekezdése szerinti új eljárást a határozatot meghozó szolgálati felettesnél kell kezdeményezni.

közlekedés és posta dolgozóira vonatkozó eltérő rendelkezések

Mt.	V. 121. § A vasutak, a posta, a hajózás és a légiközlekedés dolgozóira vonatkozó fegyelmi szabályokat - a fegyelmi határozat elleni jogorvoslatra kiterjedően is - a miniszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg.

mezőgazdasági termelőszövetkezetekre és alkalmazottaira vonatkozó eltérő rendelkezések

Mt.

V. 122. § (1) Érvénytelen a mezőgazdasági termelőszövetkezet tagjának a vezetőség előzetes írásbeli engedély nélkül kötött munkaszerződése. Az engedély nélkül kötött munkaszerződésre a 20. §-ban foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkaviszonyt az orvoslás megkísérlése nélkül azonnali hatállyal meg kell szüntetni.

(2)

A mezőgazdasági termelőszövetkezet tagjának határozott időre szóló munkaviszonya a határozott idő elteltével - a 21. § (3) bekezdésében foglaltaktól eltérően - akkor sem hosszabbodik meg, illetőleg alakul át határozatlan időre szólóvá, ha a munkája irányításával megbízott dolgozó tudtával a vállalatnál tovább dolgozik.

magánmunkáltatókra és dolgozóikra vonatkozó eltérő rendelkezések

Mt.	V. 123. § (1) A magánmunkáltató és a dolgozó között fennálló munkaviszonyt bármelyik fél jogosult azonnali hatállyal megszüntetni, ha a másik fél

a)	a munkaszerződésből folyó kötelezettségét szándékosan nem teljesíti,

b)	olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

(2)	A munkaviszony azonnali hatályú felbontásának jogát attól a naptól számított három napig lehet érvényesíteni, amelyen a jogosult a felbontásra jogosító okról tudomást szerzett.

(3)

Magánmunkáltató a dolgozó ellen fegyelmi eljárást nem indíthat és büntetést fegyelmi eljárás mellőzésével sem szabhat ki.

Mt.	V. 124. § (1) Magánmunkáltató a dolgozót kártérítés megfizetésére nem kötelezheti. A dolgozó által okozott kára megtérítését a munkaügyi vitát eldöntő szervnél kérheti.

(2)	Az Mt. 62. § rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a magánmunkáltató abban az esetben mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a sérelem bekövetkezésében vétkesség nem terheli. A megőrzésre átvett dolgokért azonban az Mt. 62. § (1) bekezdése szerint felel.

vegyes és átmeneti rendelkezések

Mt.

V. 125. § (1) A miniszternek a költségvetési rendszerben gazdálkodó szervek tekintetében hozott intézkedéséhez - ha az költség- vagy létszámkihatással jár - a munkaügyi miniszter és a pénzügyminiszter egyetértése is szükséges. Ha az intézkedés több ágazatot érint, a munkaügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel - a költségvetést érintő kérdésekben a pénzügyminiszterrel is - rendelkezik.

Mt.	V. 1. § (3) A munka végzésére irányuló egyéb jogviszonyok szabályozásánál - a sajátosságokból folyó eltérésekkel - e törvény rendelkezéseit figyelembe kell venni.

Mt.	V. 111. § (1) Az Mt. és e rendelet rendelkezéseit a vezető állású dolgozók tekintetében az ebben a §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Mt.	V. 112. § (1) Az Mt. és e rendelet rendelkezéseit a magasabb vezető állású dolgozók tekintetében a 113-120. §-okban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Mt.	V. 117. § (1) Az állami vállalat igazgatójával szemben a munkáltatói jogokat az alapító, tanácsi vállalatnál a jogszabályban meghatározott szerv, tröszti vállalat esetében a tröszt vezérigazgatója gyakorolja.

(2)

Az Mt.-ben és e rendeletben

a)	miniszteren: az ágazat irányításáért felelős minisztert;

felügyeleti szerven: az állami vállalat alapítására és megszüntetésére jogosított szervet, a nem vállalati formában működő szervek tekintetében a felügyeletet gyakorló minisztert, vagy országos hatáskörű szerv vezetőjét, tanácsok felügyelete alá tartozó szervek esetében pedig a megyei (megyei jogú városi), illetőleg a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökét;

c)	vállalaton: az állami vállalatot és az állam más, önálló gazdálkodó vagy költségvetési szervét, a szövetkezetet, a szövetkezeti vállalatot, a társadalmi szervezetet, továbbá mindazokat, akik dolgozót munkaviszony keretében foglalkoztatnak, így a magánmunkáltatókat is;

d)	szakszervezeten: az iparági szakszervezet elnökségét;

e)	a szakszervezet vállalati szervén: a vállalatnál az iparági szakszervezet elnöksége által meghatározott hatáskörben működő legfelsőbb szakszervezeti szervet kell érteni, kivéve, ha a Szakszervezetek Országos Tanácsa másként intézkedik.

Mt.	V. 126. § (1) Ez a rendelet 1968. évi január hó 1. napjával lép hatályba.

(2)

A munkaügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértésben a végrehajtás érdekében az Mt. és e rendelet keretei között részletes szabályokat adhat ki, feltéve, hogy azok meghatározása nem tartozik más szerv hatáskörébe. A külföldön tartós szolgálatot teljesítő dolgozók tekintetében - sajátosságaikra figyelemmel - a pénzügyminiszterrel egyetértésben kivételt is tehet.

(3)	A miniszter, illetve a felügyeleti szerv mindazokban a kérdésekben, amelyek szabályozása vállalati hatáskörbe tartozik, a végrehajtás elősegítése érdekében irányelveket adhat ki.

(4)

Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter, hogy az Mt.-vel, valamint e rendelettel nem érintett, munkaviszonyra vonatkozó szabályok hatályos szövegét egységes szerkezetben közzétegye.
(3) Felhatalmazást kap a Minisztertanács, hogy a törvény hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti szabályokat megállapítsa.

Mt.	V. 127. § Az Mt. és e rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni a folyamatban levő fegyelmi és kártérítési ügyek során is, ha e rendelet hatálybalépéséig a vállalat fegyelmi, illetőleg kártérítési határozatot még nem hozott.

Mt.	V. 128. § (1) Ha a munkaidő a 43. §-ban meghatározottnál hosszabb, annak csökkentésére az 1021/1967. (VII. 12.) Korm. határozat rendelkezései irányadók.

(2)

A 43. § (2) bekezdésében említett esetben heti negyvenkét óránál rövidebb munkaidő csak a munkaügyi miniszter hozzájárulásával állapítható meg.

a közszolgálati alkalmazottak összeférhetetlenségével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 19/1948. (IV. 30.) Korm. határozat,
a bér- és normacsalókkal szemben szükséges egyes rendszabályokról szóló 2013/1950. (VI. 10.) MT határozat,
a termelésben részt vevő nők számának emeléséről szóló 1011/1951. (V. 19.) MT határozat,
az általános iskolai és középiskolai levelező oktatásról szóló 1055/1953. (IX. 19.) MT határozat 10., 13. pontja,
a heti pihenőnapok áthelyezéséről szóló 1028/1956. (IV. 18.) MT határozat,
a minisztériumok és egyéb országos hatáskörű szervek dolgozóinak jutalmazásáról szóló 1067/1956. (VII. 29.) Korm. határozat,
a levelező oktatás egyes kérdéseiről szóló 1077/1956. (VIII. 18.) MT határozat 2., 4. pontja,
a kulturális és sportalap módosításáról szóló 1024/1957. (II. 24.) Korm. határozat,
a magánkisiparban foglalkoztatott fizikai dolgozók bérrendezéséről szóló 1055/1957. (VI. 5.) Korm. határozat,
a munkások teljesítménybérezésének irányelveiről szóló 1065/1957. (VII. 20.) Korm. határozat,
a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemekkel kapcsolatos kérdésekről szóló 1088/1957. (XI. 21.) Korm. határozat 1. pontja,
a sütőipari munka szabályozásáról szóló 1091/1957. (XII. 3.) Korm. határozat,
az állományon kívüli béralap felhasználása, valamint a célprémiumok tárgyában végzett vizsgálatról és annak alapján teendő intézkedésekről szóló 1029/1958. (VIII. 5.) Korm. határozat,
az egészségre ártalmas munkavégzés esetére biztosított pótszabadságok felülvizsgálatáról szóló 1036/1958. (IX. 7.) Korm. határozat,
a pedagógiai főiskolán folyó tanárképzés átalakításáról szóló 1023/1959. (VII. 19.) Korm. határozat 4. pontja,
az iskoláit végző fiatalkorúak munkábaállításáról szóló 1024/1959. (VII. 19.) Korm. határozat,
a Felsőfokú Munkavédelmi Tanfolyam létesítéséről szóló 1028/1959. (VIII. 27.) Korm. határozat 6. pontja,
az igazgatói alapra és a vállalatfejlesztési alapra vonatkozó rendelkezések új szabályozásáról szóló 1003/1960. (I. 17.) Korm. határozat, valamint az azt módosító és kiegészítő 1004/1964. (III. 7.) Korm. határozat,
a gyermekintézményekkel kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 1008/1961. (III. 28.) Korm. határozat 4-5. pontja,
az ipar területén dolgozó gazdasági, párt- és szakszervezeti, valamint tanácsi vezetők üzemgazdasági továbbképzéséről szóló 1015/1961. (VIII. 12.) Korm. határozat 6. pont első bekezdése,
a vállalatok kategóriába sorolásáról szóló 1026/1963. (XI. 6.) Korm. határozat 2. pontja.
(2) E törvény rendelkezései nem érintik:
a) az Országgyűlés és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által választott vagy kinevezett dolgozók, továbbá miniszterhelyettesek és ezzel egy tekintet alá esők munkaviszonyának megszüntetésére és fegyelmi felelősségére vonatkozó szabályokat,
b) a bírák és ügyvédjelöltek fegyelmi felelősségének szabályait,

Mt.

V. 129. § Az Mt.-vel és e rendelettel kapcsolatos egyéb átmeneti szabályokat a munkaügyi miniszter határozza meg.
(4) A Minisztertanács az e törvényben kapott jogkörét átruházhatja.
Mt. 72. § (1) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1951. évi 7. törvényerejű rendelet,
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1951. évi 7. törvényerejű rendelet módosításáról és kiegészítéséről megjelent 1953. évi 25. törvényerejű rendelet,
a kötelező szakmai gyakorlatra vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 1957. évi 46. törvényerejű rendelet,
az 1957. évi 46. törvényerejű rendelet módosításáról szóló 1958. évi 31. törvényerejű rendelet,
a Büntető Törvénykönyv hatálybalépéséről, végrehajtásáról és egyes szabálysértésekről szóló 1962. évi 10. törvényerejű rendelet 60. § (1) bekezdés c) pontja,
a munkaviszonyt érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 1962. évi 26. törvényerejű rendelet,
az ipari termékek minőségének védelméről szóló 1953. évi 12. törvényerejű rendelet 13-14. §-ai,
a személyi fizetések megállapításával kapcsolatos rendelkezések módosításáról szóló 1963. évi 31. törvényerejű rendelet,
a dolgozók egészsége és testi épsége védelmével kapcsolatos kérdések szabályozásáról szóló 1963. évi 34. törvényerejű rendelet,
a munkaviszonyt érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 1964. évi 29. törvényerejű rendelet.

Mt.	V. 130. § E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:

a mezőgazdaság körébe tartozó magánmunkáltatóknál foglalkoztatott munkavállalók munkafeltételeinek megállapításáról szóló 2950/1949. (IV. 2.) Korm. rendelet,
a közszolgálati állások pályázat útján való betöltésének szabályozásáról szóló 4014/1949. (V. 5.) Korm. rendelet,
a színházi alkalmazottak munkafeltételeinek megállapításáról szóló 4298/1949. (X. 29.) MT rendelet, valamint az azt módosító és kiegészítő 168/1950. (VI. 17.) MT rendelet és a 49/1952. (VI. 8.) MT rendelet,
a munkavállalók illetményeinek kifizetésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 13/1950. (I. 11.) MT rendelet, valamint az azt módosító és kiegészítő 118/1951. (VI. 5.) MT rendelet,
a közszolgálati alkalmazottak illetményeinek kifizetésére vonatkozó egyes rendelkezésekről szóló 22/1950. (I. 20.) MT rendelet,
a közszolgálati alkalmazottak közszolgálatban és közszolgálat körén kívül eltöltött idejének beszámításáról szóló 81/1950. (III. 19.) MT rendelet,
munkabér-elszámolási tanfolyamok tartásáról szóló 249/1950. (X. 7.) MT rendelet,
az új vállalatok munkaerő-szükségletének biztosításáról szóló 13/1951. (I. 13.) MT rendelet,
a dolgozók belföldi hivatalos kiküldetése, illetőleg külszolgálata, valamint áthelyezése alkalmával felszámítható költségek megtérítéséről szóló 33/1951. (I. 31.) MT rendelet 38. §-a,
a foglalkozási betegségek tekintetében bejelentési kötelezettség megállapításáról szóló 78/1951. (III. 17.) MT rendelet,
a tanulmányaikat folytató hallgatók alkalmazásának szabályozásáról szóló 137/1951. (VII. 7.) MT rendelet, a 35/1952. (V. 4.) MT rendelet és a 43/1960. (IX. 25.) Korm. rendelet,
a Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendeletéről [az 1953. évi 25. törvényerejű rendelet 75. §-ának (2) bekezdése alapján egységes szerkezetben közzétett szöveg] szóló 53/1953. (XI. 28.) MT rendelet,
a Munka Törvénykönyve végrehajtásának egyes kérdéseiről szóló 37/1954. (VI. 30.) MT rendelet,
a vállalatok béralap-ellenőrzéséről szóló 70/1955. (XII. 17.) MT rendelet,
a gépjárművezetők és kísérők munkabérének és munkafeltételeinek megállapításáról szóló 11/1956. (XII. 19.) Korm. rendelet, valamint az azt módosító és kiegészítő 17/1957. (III. 10.) Korm. rendelet és a 11/1959. (II. 20.) Korm. rendelet,
a dolgozók munkaviszonyát érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 14/1956. (V. 30.) MT rendelet,
a népgazdaság átszervezésével kapcsolatos kérdésekről szóló 15/1956. (XII. 29.) Korm. rendelet,
egyes munkaügyi kérdések intézésének egyszerűsítéséről szóló 37/1956. (X. 14.) MT rendelet,
a közszolgálati alkalmazottak belföldi kiküldetése esetén felszámítható egyes költségek megállapításáról szóló 9/1957. (II. 2.) Korm. rendelet 5. §, 6. § (1) bekezdése,
a munkaügyi miniszter hatáskörével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 26/1957. (V. 3.) Korm. rendelet,
a munkaerő toborzásról szóló 28/1957. (V. 25.) Korm. rendelet,
a munkanélküli segély folyósításával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 33/1957. (VI. 15.) Korm. rendelet,
egyes munkaügyi kérdések szabályozásáról szóló 49/1957. (VIII. 13.) Korm. rendelet,
a munka-, védő- és egyenruha-juttatás rendezéséről szóló 17/1958. (II. 21.) Korm. rendelet, valamint az azt módosító és kiegészítő 7/1961. (III. 15.) Korm. rendelet,
a házfelügyelők munkaviszonyával kapcsolatos kérdések szabályozásáról szóló 34/1958. (V. 21.) Korm. rendelet 1. §-a,
a célprémiumok rendezéséről szóló 55/1958. (X. 17.) Korm. rendelet,
az ipari (műszaki), mezőgazdasági és kereskedelmi tanulók, valamint a tanulóviszonyban nem álló dolgozók szakmunkásvizsgájáról szóló 70/1958. (XII. 29.) Korm. rendelet,
a háztartási alkalmazottak munkaviszonyának és munkafeltételeinek szabályozásáról szóló 34/1959. (VII. 5.) Korm. rendelet,
a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának, november 7-ének munkaszüneti nappá nyilvánításáról szóló 12/1960. (III. 20.) Korm. rendelet,
a felsőoktatási intézmények levelező és esti tagozatain továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről szóló 19/1960. (IV. 13.) Korm. rendelet,
a továbbképzésben részt vevő mérnökök kedvezményeiről szóló 32/1960. (VI. 22.) Korm. rendelet,
a munkásszállásokkal kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló 8/1961. (III. 28.) Korm. rendelet,
a kedvezményes üdültetésről szóló 14/1961. (IV. 27.) Korm. rendelet,
egyes munkaügyi kérdések rendezéséről szóló 16/1961. (IV. 27.) Korm. rendelet,
a felsőiskolák nappali tagozatán végzők foglalkoztatásáról szóló 21/1961. (V. 25.) Korm. rendelet,
a munkanormákról szóló 22/1961. (VI. 9.) Korm. rendelet,
a dolgozók munkaviszonyát érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 44/1961. (XII. 2.) Korm. rendelet,
a nők, fiatalkorúak életének és testi épségének védelméről szóló 11/1962. (IV. 5.) Korm. rendelet,
a szakmunkásképző tanfolyamokra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról szóló 17/1962. (V. 19.) Korm. rendelet,
a szabadságra és az átlagkereset-térítésre vonatkozó egyes rendelkezések kiegészítéséről szóló 25/1962. (VII. 14.) Korm. rendelet,
a Munka Törvénykönyvének végrehajtásáról szóló 53/1953. (XI. 28.) MT rendelet kiegészítéséről megjelent 28/1962. (VII. 20.) Korm. rendelet,
egyes munkaügyi rendelkezések módosításáról szóló 46/1962. (XII. 24.) Korm. rendelet,
egyes, külföldön munkát végző dolgozók munkaviszonyáról és társadalombiztosításáról szóló 4/1963. (III. 17.) Korm. rendelet,
a hatóságnál, irányító, ellenőrző vagy felügyeleti szervnél alkalmazott dolgozók munkaviszonyával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 6/1963. (III. 17.) Korm. rendelet,
a társadalmi, tanulmányi ösztöndíjról szóló 22/1963. (IX. 21.) Korm. rendelet,
a munkaidő megállapítása egyes kérdéseiről szóló 25/1963. (IX. 29.) Korm. rendelet,
az üzemi baleset és foglalkozási betegség, valamint meghatározott munkakörben gümőkór miatt csökkent munkaképességű dolgozók védelméről szóló 33/1963. (XII. 3.) Korm. rendeletnek a munkaviszonyban állókra vonatkozó rendelkezései,
egyes munkaügyi rendelkezések módosításáról szóló 34/1963. (XII. 3.) Korm. rendelet,
a személyi fizetések megállapításával kapcsolatos rendelkezések módosításáról szóló 35/1963. (XII. 11.) Korm. rendelet,
a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 53/1953. (XI. 28.) MT rendeletnek a dolgozók egészsége és testi épsége védelmével kapcsolatos egyes rendelkezések módosításáról megjelent 39/1963. (XII. 26.) Korm. rendelet,
a hadkötelezettséget teljesítők érdekvédelméről szóló 19/1964. (VIII. 9.) Korm. rendelet 2., 4-5. és 7. § (1) bekezdésének a „Mt. V.” kiegészítésére utaló bevezetői, valamint a 7. §-ának (2) bekezdése,
a munkaviszonyt érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 1964. évi 29. törvényerejű rendelet végrehajtásáról megjelent 33/1964. (XII. 18.) Korm. rendelet, a 18. § (3) bekezdésének kivételével,
a munkaviszonyból eredő követelések érvényesítéséről szóló 29/1966. (XII. 21.) Korm. rendelet 1. §-a,

d) az ügyészségről szóló 1959. évi 9. törvényerejű rendelet 23. § (1)-(3) bekezdését.

A jogszabály 1967. október 8-án jelent meg a Magyar Közlöny 67. számában.
hatályba lépett 1968. január 1-jén.
A jogszabály hatályát vesztette 1992. július 1-jén.

A szövegrész 1979. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szövegrész 1979. július 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve. 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1973. január 1-jén lépett hatályba. 1973. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1973. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lépett hatályba. 1976. május 27-én lépett hatályba. 1976. május 27-én lépett hatályba. 1976. május 27-én lépett hatályba. 1976. május 27-én lépett hatályba.A bekezdés 1977. március 30-án lépett hatályba. 1977. március 30-án lépett hatályba. 1977. március 30-án lépett hatályba.A bekezdés 1977. március 30-án lépett hatályba. 1977. március 30-án lépett hatályba.A bekezdés 1977. március 30-án lépett hatályba. 1977. március 30-án lépett hatályba.A bekezdés 1977. március 30-án lépett hatályba.A bekezdés 1978. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1978. február 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1978. február 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1978. február 1-jén lépett hatályba. 1978. február 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1978. február 1-jén lépett hatályba. 1978. február 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1978. február 1-jén lépett hatályba. 1978. február 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1978. február 1-jén lépett hatályba. 1978. február 1-jén lépett hatályba. 1978. február 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1978. február 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1974. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1971. január 1-jén lépett hatályba. 1971. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. január 31-én lépett hatályba.A bekezdés 1976. május 27-én lépett hatályba. 1976. május 27-én lépett hatályba.A bekezdés 1977. március 30-án lépett hatályba.A bekezdés 1977. március 30-án lépett hatályba.A bekezdés 1977. március 30-án lépett hatályba.A bekezdés 1978. január 1-jén lépett hatályba.A szövegrész 1978. január 1-jén lépett hatályba.A szövegrész 1978. január 1-jén lépett hatályba.A szövegrész 1978. január 1-jén lépett hatályba.A szövegrész 1978. január 1-jén lépett hatályba. 1978. január 1-jén lépett hatályba. 1978. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1978. február 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1978. február 1-jén lépett hatályba. 1978. február 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1978. február 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1973. január 1-jén lépett hatályba. 1973. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. január 31-én lépett hatályba. 1976. január 31-én lépett hatályba.A bekezdés 1977. március 30-án lépett hatályba. 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. február 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1978. február 1-jén lépett hatályba. 1978. február 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1978. február 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1973. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve. 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szövegrész 1978. február 1-jén lépett hatályba.A szövegrész 1978. február 1-jén lépett hatályba. 1969. augusztus 17-én lett hatályon kívül helyezve.A szövegrész 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szövegrész 1978. február 1-jén lépett hatályba.A szövegrész 1978. február 1-jén lépett hatályba.A szövegrész 1978. február 1-jén lépett hatályba. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lépett hatályba.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lépett hatályba. 1976. május 27-én lépett hatályba. 1976. május 27-én lépett hatályba. 1976. május 27-én lépett hatályba. 1976. május 27-én lépett hatályba. 1976. május 27-én lépett hatályba. 1976. május 27-én lépett hatályba. 1976. május 27-én lépett hatályba. 1976. május 27-én lépett hatályba. 1976. május 27-én lépett hatályba. 1976. május 27-én lépett hatályba.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1974. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1974. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. május 27-én lett hatályon kívül helyezve. 1969. november 25-én lépett hatályba. 1969. november 25-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. január 31-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. január 31-én lépett hatályba.A bekezdés 1976. január 31-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1976. január 31-én lett hatályon kívül helyezve. 1976. január 31-én lett hatályon kívül helyezve. 1978. szeptember 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. szeptember 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1978. szeptember 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. szeptember 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. szeptember 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1971. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1971. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1978. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1974. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1974. július 1-jén lépett hatályba. 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve. 1977. március 30-án lépett hatályba.A bekezdés 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve. 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve. 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve. 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve. 1968. október 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1968. október 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve. 1977. március 30-án lépett hatályba. 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve. 1977. március 30-án lépett hatályba.A bekezdés 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve. 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szövegrész 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szövegrész 1973. január 1-jén lépett hatályba. 1973. január 1-jén lépett hatályba. 1973. január 1-jén lépett hatályba. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lépett hatályba. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lépett hatályba. 1973. január 1-jén lépett hatályba. 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve. 1977. március 30-án lépett hatályba. 1977. március 30-án lépett hatályba.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szövegrész 1975. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szövegrész 1975. július 1-jén lépett hatályba. 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1977. március 30-án lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szövegrész 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1974. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1974. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1974. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1969. november 25-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1974. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1974. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1974. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1974. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1973. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1969. augusztus 17-én lépett hatályba. 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. február 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1978. február 1-jén lépett hatályba. 1978. február 1-jén lépett hatályba. 1978. február 1-jén lépett hatályba. 1969. augusztus 17-én lett hatályon kívül helyezve. 1969. augusztus 17-én lépett hatályba. 1972. július 1-jén lépett hatályba. 1972. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szövegrész 1972. július 1-jén lépett hatályba.A szövegrész 1972. július 1-jén lépett hatályba.

KIHIRDETÉSI ÁLLAPOT

1967. évi II. törvény

a Munka Törvénykönyvéről

I. RÉSZ
A TÖRVÉNYKÖNYV CÉLJA

1. §

E törvény célja, hogy az Alkotmányban foglalt elvek alapján szabályozza a szocialista társadalom munkájában való részvétel rendjét, ennek keretében különösen a vállalatoknak és a dolgozóknak a munkaviszonyból eredő jogait és kötelezettségeit, valamint a dolgozók közreműködését szakszervezeteik útján az élet- és munkakörülményeiket érintő kérdések szabályozásában, továbbá a vállalat tevékenységének fejlesztésében és ellenőrzésében.

általános rendelkezések

2. §

(1)

E törvény rendelkezéseit a társadalmi és az egyéni érdekek összhangjának biztosításával kell alkalmazni. E törvényben megállapított jogokat társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni. A joggal való visszaélés tilos. Azt, akinek terhére a visszaélés történt, emiatt hátrány nem érheti. Aki jogával visszaélt, az ezért alkalmazott felelősségrevonáson felül viselni tartozik a visszaélés elhárításának következményeit is.

(2)	A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a vállalatnak és a dolgozónak kölcsönösen együtt kell működnie.

3. §

A munkaviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatokat alaki kötöttség nélkül lehet megtenni. Munkaviszonyra vonatkozó szabály azonban ilyen kötöttséget előírhat. A kötelező alakiság elmulasztása esetén - ha a szabály kivételt nem tesz - a nyilatkozat érvénytelen. A dolgozó kérelmére a lényeges érdekeit érintő nyilatkozatot akkor is írásban kell megtenni, ha az egyébként nem volna kötelező.

4. §

A dolgozó a munkaviszonyból folyó igényének érvényesítése céljából, valamint - ha jogszabály kivételt nem tesz - a vállalat ránézve sérelmes intézkedése ellen a munkaügyi vitát eldöntő szervekhez fordulhat.

5. §

(1)	A munkaviszonyból folyó igény három év alatt elévül. A bűntettel okozott kárért fennálló felelősség öt év alatt, ha pedig a büntetőeljárás megindítására meghatározott elévülési idő ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el. Az elévülés akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé vált.

(2)	Ha a jogosult az igényt menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül azt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra.

(3)

Az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás vagy az igénynek a munkaügyi vitát eldöntő szerv előtti érvényesítése, valamint a kötelezett részéről való elismerés az elévülést megszakítja. Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülési idő újból kezdődik.

a törvénykönyv hatálya

6. §

(1)	E törvény hatálya kiterjed Magyarországon létrejött minden munkaviszonyra.

(2)

Kiterjed e törvény hatálya a magyar állami, igazgatási vagy gazdálkodó szerv, illetve társadalmi szervezet által magyar állampolgárral külföldön létesített munkaviszonyra és külföldi munkaszerződés alapján Magyarországon teljesített munkaviszonyra is. A törvény hatálya nem terjed ki a külföldi állam diplomáciai képviseletének vagy egyéb szervének saját állampolgárával létesített munkaviszonyára, valamint azokra az esetekre, amelyeket nemzetközi szerződés eltérően rendez, illetőleg amelyekben a Minisztertanács eltérést engedélyez.

7. §

(1)	A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak munkavégzésére vonatkozó szabályokat e törvény elveinek figyelembevételével külön törvény rendezi.

(2)	A kisipari szövetkezetek tagjai munkavégzésével összefüggő kérdéseket e törvény rendelkezései és a tagsági viszonyból eredő sajátosságok figyelembevételével kell szabályozni.

(3)	A munka végzésére irányuló egyéb jogviszonyok szabályozásánál - a sajátosságokból folyó eltérésekkel - e törvény rendelkezéseit figyelembe kell venni.

a munkaviszonyra vonatkozó szabályok

8. §

(1)

A munkaviszonnyal összefüggő alapvető kérdéseket törvény vagy törvényerejű rendelet szabályozza. Ezek végrehajtásáról a Minisztertanács rendelete vagy határozata, továbbá - ezek keretei között - a Szakszervezetek Országos Tanácsa által kibocsátott szabályzat és általános óvórendszabály, illetőleg miniszteri rendelet, utasítás és szakmai óvórendszabály, valamint - a vállalaton belüli érvénnyel - kollektív szerződés és vállalati munkavédelmi szabályzat rendelkezik.

(2)	Ha e törvény munkaviszonyra vonatkozó szabályt említ, ezen a felsorolt rendelkezéseket kell érteni.

(3)	A kollektív szerződés és a vállalati munkavédelmi szabályzat munkaviszonyra vonatkozó más szabálytól csak annyiban térhet el, amennyiben ez megengedi. Az a rendelkezés, amely e tilalomba ütközik, érvénytelen.

9. §

Az egészséges és biztonságos munkavégzésre vonatkozó részletes szabályokat elsősorban a balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályokban kell meghatározni. Ezeknek, valamint az egészség és testi épség védelmére vonatkozó egyéb szabályoknak vállalaton belüli végrehajtási szabályait a vállalati munkavédelmi szabályzatban kell meghatározni.

10. §

(1)	Kollektív szerződés állapítja meg - jogszabály által meghatározott körben és keretek között - a vállalat és a dolgozók jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályokat, valamint ezek végrehajtására vonatkozó elveket.

(2)	A kollektív szerződést a vállalat és a szakszervezet vállalati szerve köti meg. Tervezetét a dolgozókkal meg kell tárgyalni. A szerződés a dolgozók előtti kihirdetés után lép hatályba. A kollektív szerződés módosítása esetén a megkötésére előírt szabályok szerint kell eljárni.

II. RÉSZ
A SZAKSZERVEZETEKNEK A TÖRVÉNYKÖNYVVEL KAPCSOLATOS JOGAI

11. §

(1)

A szakszervezeteknek - mint a dolgozók képviseleti és érdekvédelmi szerveinek - joga, hogy a dolgozók anyagi, szociális és kulturális színvonalának emelése, valamint élet- és munkakörülményeiket érintő jogaik és érdekeik védelme, illetőleg érvényesítése céljából rendszeres működést fejtsenek ki, ebbe a dolgozókat bevonják és e kérdésekről tájékoztassák, valamint őket a vállalat vezetősége és az állami szervek előtt képviseljék.

(2)	Az állami szervek és vállalatok kötelesek a szakszervezetekkel együttműködni, tevékenységüket elősegíteni és a szakszervezetek észrevételeire, javaslataira álláspontjukat és annak indokát közölni.

12. §

(1)	A dolgozók élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos kérdéseket a Minisztertanács a Szakszervezetek Országos Tanácsának meghallgatásával szabályozza. Egyes határozatokat a Szakszervezetek Országos Tanácsával együtt ad ki.

(2)	A miniszter a dolgozók élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos kérdéseket csak az érintett szakszervezettel egyetértésben szabályozhatja.

13. §

(1)	A szakszervezet vállalati szerve jogosult a dolgozók nevében kollektív szerződést kötni.

(2)

A szakszervezet vállalati szervének egyetértése szükséges a vállalati munkavédelmi szabályzat megállapításához. Ugyancsak egyetértése szükséges a vállalatot vagy nagyobb egységeit érintő, a munkaviszonyra vonatkozó, de a kollektív szerződésben nem szabályozott általános jellegű kérdések rendezéséhez.

(3)	A munkaviszonyra vonatkozó szabályok, valamint a (2) bekezdés értelmében a szakszervezettel egyetértésben hozott döntések végrehajtása során, ha az a dolgozók nagyobb csoportját érinti, az intézkedések megtétele előtt a szakszervezet vállalati szervének véleményét ki kell kérni.

(4)	A szakszervezet vállalati szerve dönt a szociális és kulturális alapok felhasználásának módjáról. A döntés előtt a vállalat véleményét ki kell kérnie.

14. §

(1)

A szakszervezeteknek joga van ellenőrizni a dolgozók élet- és munkakörülményeire vonatkozó szabályok megtartását. Ennek keretében a munkaviszonyra vonatkozó szabályok végrehajtásáról az érintett szervektől tájékoztatást kérhetnek és a vállalatoknál vizsgálatot tarthatnak. A vállalat köteles a vizsgálathoz szükséges felvilágosításokat megadni és az adatokat rendelkezésre bocsátani.

(2)

A szakszervezetek az ellenőrzés során észlelt hibákra és mulasztásokra a végrehajtásért felelős szervek figyelmét felhívhatják és ha azok a szükséges intézkedéseket kellő időben nem teszik meg, megfelelő eljárást kezdeményezhetnek. Ennek eredményéről az eljárást lefolytató szerv a szakszervezetet tájékoztatni köteles.

(3)	A szakszervezet vállalati szervének joga van kifogást emelni a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat, vagy a szocialista erkölcsnek megfelelő bánásmódot sértő vállalati intézkedéssel szemben. A kifogásolt intézkedést az arra jogosított szerv döntéséig végrehajtani nem szabad.

15. §

(1)	A szakszervezet részt vesz a munkaügyi vitát eldöntő szervek megalakításában és működésében.

(2)	A szakszervezet a dolgozót az élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben a bíróságok, más hatóságok és egyéb szervek előtt képviselheti. A munkaviszonyt érintő kérdésekben a dolgozó érdekében - nevében és helyette - külön meghatalmazás nélkül is eljárhat.

16. §

A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a szakszervezet választott tisztségviselőjének más munkahelyre beosztásához, továbbá munkaviszonyának a vállalat által való megszüntetéséhez, valamint áthelyezés esetén új munkahelye elfoglalására kitűzött időpont megállapításához. A változó munkahelyre alkalmazott választott szakszervezeti tisztségviselő más munkahelyre beosztásáról pedig a felsőbb szakszervezeti szervet előzetesen értesíteni kell.

17. §

(1)

A Szakszervezetek Országos Tanácsa az államtól kapott felhatalmazás alapján ellátja a dolgozók biztonságának és egészségének védelme, valamint a társadalombiztosítás lebonyolítása érdekében reá ruházott és általa elvállalt feladatokat is. Ezekben a kérdésekben - a Minisztertanács által megállapított keretek között - az állami szervekre és az állampolgárokra kötelező rendelkezéseket adhat ki.

(2)	A szakszervezetek saját anyagi eszközeikből és az állam anyagi támogatásával megszervezik a dolgozók üdültetését.

III. RÉSZ
A MUNKAVISZONY

18. §

(1)	E törvény biztosítja az állampolgároknak azt a jogát, hogy munkaviszonyt létesítsenek, a vállalatoknak pedig, hogy a feladataik ellátásához szükséges dolgozókat alkalmazzák.

(2)	Munkaviszonyba a tizennegyedik életévét betöltött állampolgár léphet, ha az általános iskolát eredményesen elvégezte vagy az iskola rendszeres látogatása alól felmentették és enélkül is, az iskolai szünet tartama alatt.

(3)	A munkaviszony létesítése és a munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek meghatározása során nem szabad hátrányos megkülönböztetést tenni a dolgozók között nemük, koruk, nemzetiségük, fajuk és származásuk szerint.

19. §

(1)	A vállalat köteles újból alkalmazni azt a munkaképessé vált dolgozót, aki nála üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség folytán megrokkant és rokkantsági nyugdíjának megállapítására tekintettel munkaviszonya korábban megszűnt.

(2)	A terhes nő vagy anya alkalmazását e körülményre tekintettel megtagadni nem szabad. Az alkalmazásnál a terhes nőt és a kisgyermekes anyát azonos feltételek esetén előnyben kell részesíteni.

(3)	A jogszabály szociális helyzetükre, egészségi állapotukra vagy egyéb körülményekre tekintettel más személyek előnyben részesítését is előírhatja.

20. §

(1)	A vállalat - ha jogszabály kivételt nem tesz - csak olyan dolgozóval köthet érvényes munkaszerződést, akinek munkakönyve van.

(2)	Nőt és fiatalkorút nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely testi alkatára, illetőleg fejlettségére tekintettel reá hátrányos következményekkel járhat.

(3)	Jogszabály - az egészség védelme céljából vagy egyébként közérdekből - kivételesen a munkaviszony létesítésének feltételeit e törvény rendelkezésein túlmenően is meghatározhatja.

21. §

(1)	Az állampolgárok megfelelő elhelyezkedését pályaválasztási tanácsadással, munkaközvetítéssel és más alkalmas módon is elő kell segíteni.

(2)

A vállalat a szakember-szükségletének tervszerű biztosítása érdekében tanulmányi szerződéseket köthet. A szerződésben a vállalat kötelezi magát, hogy a tanulmányok alatt támogatást biztosít, a másik fél pedig vállalja, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után meghatározott időn keresztül a vállalatnál dolgozik.

22. §

(1)	A munkaviszony a vállalat és a dolgozó megállapodása - a munkaszerződés - alapján jön létre. Munkaszerződés a kinevezés vagy választás és annak elfogadása is.

(2)	A munkaszerződésben meg kell határozni a dolgozó munkakörét és személyi alapbérét. A munkaszerződésben a felek más kérdésekben is megállapodhatnak.

(3)	Érvénytelen az a munkaszerződés, amelynek megkötése munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Ha pedig a munkaszerződésnek csak valamely rendelkezése ellenkezik a munkaviszonyra vonatkozó szabállyal, csak ez a rendelkezés érvénytelen és a munkaszerződés tartalma a szabálynak megfelelően alakul.

23. §

(1)	A munkaviszony határozatlan vagy határozott időre létesíthető. Jogszabály megszabhatja a határozott idejű munkaviszony leghosszabb tartamát.

(2)

A munkaviszony létesítésekor írásban próbaidőt is ki lehet kötni. Ennek tartama harminc nap, a felek azonban a munkaszerződésben ennél rövidebb, vagy hosszabb, de legfeljebb három hónapig terjedő próbaidőben is megállapodhatnak. A próbaidő meghosszabbítása tilos. A próbaidő alatt a munkaviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti.

24. §

(1)	A vállalat és a dolgozó a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Nem érinti ez a rendelkezés a vállalatnak azt a jogát, hogy a dolgozó személyi alapbérét a bérrendszer vagy bérforma megváltoztatására tekintettel módosítsa.

(2)	A munkaviszonyra vonatkozó szabályok a dolgozó érdekében a munkaszerződés módosítását a vállalatra kötelezően is előírhatják.

25. §

(1)	A vállalat és a dolgozó közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti a munkaviszonyt.

(2)	Megszűnik a munkaviszony a dolgozónak más vállalathoz történt áthelyezésével. Ebben a két vállalatnak egymással és a dolgozóval meg kell állapodnia.

(3)	Az áthelyezett dolgozónak az áthelyezését megelőző munkaviszonyát úgy kell tekinteni, mintha azt az új vállalatnál töltötte volna el.

26. §

(1)	A határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a vállalat, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti.

(2)	A vállalatnak a felmondást írásban kell közölnie, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Mellőzhető az indokolás, ha a dolgozó egy évnél rövidebb ideje van a vállalatnál, kivéve, ha ez az első munkaviszonya vagy a dolgozó az indokolást kéri.

(3)	Csak rendkívül indokolt esetben mondhat fel a vállalat a nála hosszú ideje munkaviszonyban álló és ez alatt az átlagosnál jobb munkájával és példamutató magatartásával kitűnt dolgozónak.

(4)

A vállalat a jogszabályban meghatározott ideig nem mondhat fel a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatra bevonult és az onnan leszerelt, a keresőképtelenné vált beteg dolgozónak, továbbá a terhes és szülő nőnek sem. Jogszabály a felmondást a dolgozó védelmében vagy közérdekből egyéb esetekben is megtilthatja, korlátozhatja, illetőleg feltételekhez kötheti.

27. §

(1)	A felmondási idő tizenöt naptól hat hónapig terjedhet. Ezen a kereten belül a felmondási idő mértékét a munkaviszonyban töltött idő tartamától és a végzett munka jellegétől függően a kollektív szerződés határozza meg. A jogszabály erre vonatkozóan kötelező előírásokat adhat.

(2)	A vállalat és a dolgozó az előírtnál hosszabb, de hat hónapot meg nem haladó felmondási időben is megállapodhatnak.

(3)

A vállalat a felmondási idő egy részére vagy annak teljes tartamára a dolgozót a munka végzés alól felmentheti. A felmentés tartamára a dolgozót átlagkeresete megilleti. Ha azonban a vállalat mond fel, új munkahely keresése végett a dolgozó részére a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott szabadidőt feltétlenül biztosítania kell.

28. §

A határozott időre létesített munkaviszony megszűnik annak az időnek az elteltével, amelyre létesítették. A munkaviszonyt felmondással a határozott idő eltelte előtt megszüntetheti a vállalat, ha a dolgozó a munkát nem végzi megfelelően vagy annak elvégzésére nem alkalmas, illetőleg a dolgozó, ha a vállalat a munkaszerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesíti.

29. §

A dolgozó panaszára a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan, a felmondás jogszabályi tilalomba, illetőleg korlátozásba ütközik, vagy egyébként nem a megszabott módon történt.

30. §

(1)	A vállalat a dolgozó munkaviszonyát azonnali hatállyal csak fegyelmi büntetésként szüntetheti meg.

(2)

A dolgozó a munkaviszonyt azonnali hatállyal megszüntetheti, ha annak fenntartása életét, egészségét, vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti. A korlátozottan cselekvőképes személy munkaviszonyát a törvényes képviselője azonnali hatállyal megszüntetheti, ha a munkaviszony fenntartása annak életét, egészségét vagy testi épségét veszélyeztetné, vagy egyébként reá káros következményekkel járna.

(3)	A bíróság jogerős ítéletével közügyektől eltiltott dolgozónak az eltiltás alá eső munkaviszonya azonnali hatállyal megszűnik. Ennek következményei a fegyelmi elbocsátással azonosak.

31. §

(1)	Ha a vállalat a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, a dolgozót olyan helyzetbe kell hoznia, mintha a munkaviszony meg sem szűnt volna.

(2)	Ha a munkaviszonyt a dolgozó a jogszabály rendelkezéseinek megszegésével felmondás nélkül vagy a munkaviszony megszűnésére meghatározott időpont előtt szünteti meg, úgy kell elbírálni, mintha munkaviszonya fegyelmi elbocsátás folytán szűnt volna meg.

32. §

Tilos olyan második, vagy további munkaviszony vagy munka végzésére irányuló egyéb jogviszony létesítése, amely a dolgozó munkájával összeférhetetlen. A Minisztertanács a munka zavartalansága vagy a közérdek védelme érdekében a második vagy további munkaviszony, illetőleg munka végzésére irányuló egyéb jogviszony létesítését a vállalat engedélyéhez kötheti és további feltételeket is meghatározhat.

munkavégzés

33. §

A vállalat köteles a dolgozót munkával ellátni, a munka megfelelő, egészséges és biztonságos végzésének a feltételeit biztosítani, valamint a munkavégzés módjára vonatkozóan szükséges iránymutatást megadni. Köteles támogatni a dolgozóknak a jobb és termelékenyebb munka végzésére irányuló törekvéseit.

34. §

(1)	A dolgozó köteles a kijelölt időben és helyen munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidőt a részére kijelölt helyen munkában tölteni.

(2)

A dolgozó köteles a munkakörébe tartozó munkát képességei teljes kifejtésével, az elvárható szakértelemmel és gondossággal végezni, az állami, szolgálati, illetőleg üzemi titkot megtartani. Ezen túlmenően sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott tudomására és amelynek közlése a vállalatra vagy más személyre hátrányos következménnyel járhat. Munkáját az arra vonatkozó szabályoknak és előírásoknak, felettese utasításainak valamint a szakmai szokásoknak megfelelően köteles elvégezni.

(3)

Nem köteles teljesíteni a dolgozó az utasítást, ha annak végrehajtása az egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné vagy egyébként az érdekeit védő jogszabályba ütközik. Meg kell tagadnia az utasítás végrehajtását, ha annak teljesítésével bűntettet követne el. Ha az utasítás - az előbbi eseteken kívül - jogszabályba ütközik, vagy végrehajtása kárt idézhet elő és a dolgozó a következményekkel számolhat, köteles erre az utasítást adó, ha pedig ez nem közvetlen felettese, ennek figyelmét felhívni. Az utasítás végrehajtását azonban ilyen esetben nem tagadhatja meg, kivéve ha erre külön jogszabály feljogosítja.

35. §

(1)	A dolgozó - indokolt esetben - munkakörébe nem tartozó munkát is köteles átmenetileg ellátni. Ez azonban beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel reá aránytalan sérelemmel nem járhat és nem sértheti eredeti munkaköre szerinti munkabéréhez való jogát.

(2)

A dolgozó a munkát - eltérő megállapodás hiányában - a vállalatnak azon a telephelyén köteles végezni, ahol a munkaszerződést megkötötték. A vállalat a dolgozót azonos telephelyen és munkakörön belül, változatlan személyi alapbérrel más munkahelyre oszthatja be, illetőleg a változó munkahelyre alkalmazott dolgozót - az erre vonatkozó szabály vagy megállapodás keretei között - bármelyik telephelyén, illetve munkahelyén foglalkoztathatja.

(3)	A dolgozó köteles ideiglenesen munkát végezni állandó munkahelyén kívül és más vállalatnál is. A felmerült többletköltségeket a vállalat köteles megtéríteni.

36. §

(1)	A dolgozónak munkatársaival együtt kell működnie és munkáját úgy kell végeznie, valamint általában olyan magatartást kell tanúsítania, hogy az más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elő.

(2)	A dolgozó köteles munkahelyén kívül is munkaköréhez méltó magatartást tanúsítani.

munkaidő és pihenőidő

37. §

(1)	A munkaidő heti negyvennégy-negyvennyolc óra. A Minisztertanács rövidebb munkaidőt is engedélyezhet, illetőleg kivételesen heti negyvennyolc óránál hosszabb munkaidőt is megállapíthat.

(2)	A munkaidő - a heti munkaidő tartamának alapulvételével - több heti, havi vagy évi keretben is meghatározható.

(3)	Rendkívüli esetben a dolgozó munkaidőn felül is köteles munkát végezni, illetőleg meghatározott ideig és helyen munka végzésére készen állni.

38. §

(1)	A munkaidőt úgy kell beosztani és túlmunkát csak olyan mértékben szabad elrendelni, hogy a dolgozó egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, illetőleg személyi és családi körülményeire tekintettel aránytalan terhet ne jelentsen.

(2)	A dolgozó részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább egybefüggő nyolc óra pihenőidőt kell biztosítani.

(3)	A dolgozó nőt terhessége negyedik hónapjának kezdetétől gyermeke hathónapos koráig egyáltalán nem, ezen túl gyermekének egyéves koráig pedig csak beleegyezésével szabad túlmunkára és készenlétre igénybe venni. Éjszakai munkára gyermekének egyéves koráig nem kötelezhető.

(4)	Fiatalkorút éjszakai munkára, a tizenhat éven aluli fiatalkorút pedig túlmunkára és készenlétre nem szabad igénybe venni. Az éjszakai munka tilalma alól a tizenhat éven felüli fiatalkorúakra vonatkozóan jogszabály kivételt tehet.

39. §

(1)	A munkaidőkereten belül a munkaidő beosztásának, valamint a túlmunka és készenlét elrendelésének feltételeit, korlátait és módját a kollektív szerződés szabályozza.

(2)	A túlmunkáért és a készenlétért a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint jár díjazás vagy szabadidő.

40. §

A dolgozónak - a munkaidő megszakításával - lehetőséget kell biztosítani az étkezésre (munkaközi szünet), kivéve, ha ezt a munkaidőbeosztásra vagy a munka természetére tekintettel a kollektív szerződés munkaidőn belül biztosítja.

41. §

(1)

A dolgozónak hetenként egy pihenőnap jár. A pihenőnapnak - ha a kollektív szerződés másként nem rendelkezik - vasárnapra kell esnie. Ha a munkakör jellegére tekintettel a dolgozó rendszeresen vasárnap is dolgozik, havonta egy pihenőnapot vasárnap kell kiadni. A kollektív szerződés azonban ettől a vállalat sajátosságaira tekintettel eltérhet, különösen a megszakítás nélkül működő (folytonos) idényjellegű és közlekedési vállalatoknál, illetőleg munkakörökben. A vállalat jellegére tekintettel két, az idényjellegű vállalatoknál, illetőleg munkakörökben pedig ennél több pihenőnap összevonható. Nincs ennek helye, ha a munkaidő egészségi ártalomra tekintettel heti negyvenkét óra vagy ennél rövidebb.

(2)

A dolgozónak a Minisztertanács által meghatározott munkaszüneti napokon nem kell munkát végeznie és az emiatt kiesett munkaidőre átlagkeresete megilleti. Munkaszüneti napon a dolgozó rendszeresen csak a megszakítás nélkül üzemelő (folytonos) és a rendeltetése folytán e napokon is működő vállalatnál, illetőleg ilyen jellegű munkakörben foglalkoztatható.

(3)	A dolgozót a vállalat kivételes esetekben - a túlmunka elrendelésére vonatkozó szabályok szerint - a pihenőnapon és a munkaszüneti napon is munkára kötelezheti.

(4)	A heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon végzett munkáért a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint jár díjazás vagy szabadidő.

42. §

(1)	A dolgozónak minden munkaviszonyban töltött naptári évben tizenkét munkanap alapszabadság és a munkaviszonyban töltött idejéhez igazodóan pótszabadság jár.

(2)	Pótszabadság illeti meg a fiatalkorúakat és a többgyermekes anyákat. A Minisztertanács egyéb esetekben, különösen az egészségre ártalmas munkakörülményekre, a dolgozó beosztására, munkájának jellegére tekintettel is megállapíthat pótszabadságot.

(3)	A kiváló munkát végző és példamutató magatartást tanúsító dolgozónak a vállalat a rendes szabadságon felül jutalomszabadságot adhat.

(4)	A szabadság tartama alatt a dolgozónak átlagkeresete jár.

43. §

(1)	A dolgozót - kérelmére - közérdekű okból, valamint személyi és családi körülményeire tekintettel a vállalat rendkívüli vagy fizetésnélküli szabadságban részesítheti. Jogszabály ezek engedélyezését kötelezővé teheti.

(2)	A terhes, illetőleg a szülő nőt szülési szabadság, a munkája mellett továbbtanuló dolgozót, pedig tanulmányi szabadság illeti meg. Ezekben az esetekben munkaviszonyra vonatkozó szabály munkaidő-kedvezményt is biztosíthat.

a munka díjazása és a dolgozók részére járó egyéb juttatások

44. §

A végzett munkáért díjazás jár. A díjazás rendszerét a végzett munka mennyisége, minősége és társadalmi hasznossága figyelembevételével kell meghatározni.

45. §

(1)	A munkabér megállapításának alapjául szolgáló bértételeket, bérpótlékokat, az alkalmazható bérrendszereket, az egyéb díjazások szabályait, továbbá a teljesítménykövetelmények megállapításának módját a munkaviszonyra vonatkozó szabályok határozzák meg.

(2)	A munkabért pénzben kell megállapítani és kifizetni. Ha a termelés jellege indokolttá teszi, a munkabért - jogszabályban meghatározott esetekben és mértékben - természetben is meg lehet határozni.

46. §

(1)	A dolgozó által végzett munka bérét és egyéb díjazását egyéni munkateljesítménye, valamint a vállalat eredményes működéséhez való hozzájárulása alapulvételével kell meghatározni.

(2)	A dolgozóval munkabérének, valamint egyéb díjazásának feltételeit és ezek megváltoztatását előzetesen közölni kell. A megváltoztatásig a korábbi feltételek érvényesek.

47. §

(1)	Nem jár munkabér, ha a termék az előírásoknak a dolgozó hibájából nem felel meg. Ha a selejtes terméket a vállalat részben vagy egészben felhasználja, csökkentett mértékű munkabért kell fizetni.

(2)	Annak a dolgozónak, aki a vállalat működését jelentősen befolyásolhatja, a vállalat veszteséges működése esetén a jogszabályban meghatározott mértékben és ideig csökkentett személyi alapbér jár.

(3)	Nem jár a dolgozónak munkabér, ha saját hibájából nem végez munkát.

(4)	A vállalat működési körében felmerült okból kiesett munkaidőre a munkaviszonyra vonatkozó szabály által meghatározott mértékű térítés jár.

48. §

(1)	A kiemelkedő, illetőleg tartósan jó munkát végző és példamutató dolgozókat a munkabéren felül jutalomban és kitüntetésben lehet részesíteni.

(2)	A huszonöt, a negyven, illetőleg az ötven évet munkaviszonyban töltött dolgozók részére jubileumi jutalom jár.

49. §

(1)

A dolgozó részére járó munkabért havonta utólag egy ízben kell elszámolni és kifizetni. A kollektív szerződés előírhatja, hogy a munkabérre hóközi részfizetést kell adni. Ha a dolgozó munkabérének és egyéb díjazásának alapjául szolgáló eredmény csak ennél hosszabb idő múlva állapítható meg, azt ennek megfelelő időpontban kell kifizetni.

(2)	A dolgozó részére a munkabéréről és egyéb díjazásairól részletes írásbeli elszámolást kell adni.

(3)	A dolgozót megillető munkabérből és egyéb díjazásokból levonásnak csak jogszabályban meghatározott esetekben és mértékben van helye.

50. §

(1)

A vállalat hozzájárul a dolgozók kulturális, jóléti, egészségügyi és sportcélú intézményeinek létesítéséhez és fenntartásához, valamint a dolgozók ilyen irányú tevékenységének költségéhez. Hozzájárulhat ezen túlmenően is a dolgozók életkörülményeinek javításához, így különösen üzemi étkezést szervezhet, támogathatja a dolgozók lakásépítkezéseit, gyermekintézményeket, munkásszállást létesíthet és a rászorult dolgozókat segélyben részesítheti.

(2)	Ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a vállalat a dolgozónak munkaruhát, ha pedig a munka jellege megkívánja, formaruhát vagy egyenruhát adhat. Ezek juttatását jogszabály kötelezővé is teheti.

(3)	A vállalat köteles a dolgozók továbbképzését és szakmai színvonalának emelését elősegíteni.

az egészség és testi épség védelme

51. §

(1)

Üzem és más létesítmény, berendezés, gép, anyag vagy egyéb munkaeszköz használatbavétele csak az egészséges és a biztonságos munkavégzés követelményeinek megtartásával történhet. Erre már a használatbavételt megelőző eljárás során, így különösen a beruházások előirányzásánál, a tervezésnél és a kivitelezésnél figyelemmel kell lenni. A munkával felmerülő veszélyeket elsősorban a műszaki feltételek megjavításával, továbbá a munka helyes megszervezésével kell kiküszöbölni, ha pedig ezen túlmenően szükséges, megfelelő védőintézkedéseket (védőberendezés, védőfelszerelés, védőruha, stb.) is foganatosítani kell.

(2)	A vállalat köteles a dolgozók számára a szükséghez képest megfelelő öltözőket és egészségügyi célokat szolgáló helyiségeket létesíteni és fenntartani.

(3)	Mind a munkahelyeket, mind a dolgozók rendelkezésére álló egyéb helyiségeket a vállalat köteles tisztán és rendezett állapotban tartani.

(4)	A vállalat köteles a munkavégzés körülményeit tervszerűen javítani és ha szükséges, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megtartásán túlmenően is minden rendelkezésre álló intézkedést megtenni a dolgozók egészségét és biztonságát fenyegető veszélyek elhárítására.

52. §

(1)	A vállalatnak gondoskodnia kell arról, hogy a dolgozó az egészséges és biztonságos munkavégzésre vonatkozó - munkakörével összefüggő - szabályokat elsajátítsa.

(2)

Ha a dolgozó betegsége vagy testi fogyatékossága egyes munkakörök ellátásánál fokozott baleseti veszélyt idézhet elő vagy közegészségügyi szempontból káros lenne, ilyen munkakörben történő alkalmazását, illetőleg foglalkoztatását meg kell tiltani. Ha pedig a munka végzése a dolgozó egészségére vagy testi épségére károsodással járhat, alkalmazását, illetőleg foglalkoztatását előzetes orvosi vizsgálat eredményétől kell függővé tenni. A szükséghez képest gondoskodni kell a dolgozónak a munkaviszony fennállása alatti rendszeres orvosi ellenőrzéséről is.

53. §

(1)	A dolgozók egészségének és testi épségének védelmével összefüggő feladatok ellátását a vállalat rendszeres ellenőrzéssel és a szükséghez képest megfelelő szervezet fenntartásával is köteles biztosítani.

(2)	A vállalatnál bekövetkezett balesetek, továbbá az egészséges és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályok egyéb megsértésének körülményeit minden esetben meg kell vizsgálni és intézkedni kell az azokat előidéző okok megszüntetéséről.

54. §

A dolgozók egészségének és testi épségének védelmével kapcsolatos feladatok összehangolására, illetőleg az erre vonatkozó szabályok megtartásának ellenőrzésére jogosult szerveket és azok hatáskörét a Minisztertanács határozza meg. Ennek során egyes ellenőrzésre jogosult szerveket intézkedési és pénzbírság kiszabási joggal is felruházhat.

IV. RÉSZ
FEGYELMI FELELŐSSÉG

55. §

(1)

A munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben kiszabható fegyelmi büntetések:

megrovás,

b)	szigorú megrovás,

c)	meghatározott kedvezmények és juttatások csökkentése, illetőleg megvonása,

d)	a személyi alapbér csökkentése,

e)	áthelyezés,

f)	elbocsátás.

(2)	Az (1) bekezdés c)-e) pontjaiban foglalt büntetések közül esetenként együttesen többet is ki lehet szabni. Elbocsátás mellett pedig a c) pontban meghatározott büntetések közül akár egy, akár több alkalmazható.

(3)	Az (1) bekezdés c)-f) pontjában említett büntetés végrehajtását legfeljebb egy évre fel lehet függeszteni, ha attól kellő nevelő hatás várható.

(4)	A súlyos fegyelmi büntetéssel sújtott dolgozó a büntetés jellegétől függően egy-három évig annak hatálya alatt áll. A vállalat ez alól őt jó munkája alapján korábban mentesítheti.

56. §

(1)

A fegyelmi büntetést a vállalat fegyelmi eljárás alapján indokolt írásbeli határozattal szabja ki. Az eljárás során biztosítani kell, hogy a dolgozó védekezését előterjeszthesse, továbbá fel kell deríteni a dolgozó javára és terhére szolgáló körülményeket. A fegyelmi jogkör gyakorlójának a dolgozót személyesen meg kell hallgatnia.

(2)

Az 55. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában, továbbá - a Minisztertanács által megállapított mértékig - a c) és d) pontjában megjelölt büntetés a kötelezettségszegés csekély voltára vagy az eset más körülményeire tekintettel indokolt írásbeli határozatban fegyelmi eljárás mellőzésével is kiszabható, ha a tényállás egyébként tisztázott. Ilyen esetben a büntetést kiszabó határozatot a fegyelmi jogkör gyakorlójának, vagy a dolgozó közvetlen felettesének kell a dolgozóval ismertetnie.

(3)

Nem lehet fegyelmi eljárást indítani, vagy annak mellőzésével büntetést kiszabni, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap, illetőleg elkövetése óta egy év már eltelt. Ha a kötelezettségszegés miatt büntetőeljárás indult és az nem végződött felmentéssel, a három hónapos határidő a jogerős határozat közlésétől, az egyéves határidő pedig az eljárás jogerős befejezésétől számít. Külföldön elkövetett kötelezettségszegés esetében ezeket a határidőket a dolgozó belföldre történt visszatérésétől kell számítani.

anyagi felelősség

57. §

(1)	A dolgozó a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megsértésével okozott kárért anyagi felelősséggel tartozik.

(2)

Gondatlan károkozás esetén a kártérítés a dolgozó havi átlagkeresetének tizenöt százalékát nem haladhatja meg. A Minisztertanács a károkozás, illetőleg a károkozó körülményeire, így különösen a vétkesség fokára, a károkozás jellegére, gyakoriságára, a károkozás társadalmi veszélyességére, valamint a dolgozó beosztására tekintettel a kártérítés mértékét magasabb összegben is megállapíthatja.

(3)	Szándékos károkozás esetén a dolgozó a teljes kárt köteles megtéríteni.

58. §

(1)

A dolgozó vétkességére tekintet nélkül teljes anyagi felelősséggel tartozik a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiányért, amelyeket állandóan őrizetében tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Mentesül a felelősség alól, ha a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő.

(2)	A Minisztertanács a teljes felelősséget - különösen több személy részére átadott dolgokban bekövetkezett hiány esetén - az átvett dolog kezelésének, megőrzésének különös körülményeire tekintettel korlátozhatja.

59. §

(1)	Ha a kárt többen együttesen okozták, vétkességük, a megőrzésre átadott dologban bekövetkezett hiány esetén pedig munkabérük arányában felelnek.

(2)	Amennyiben a kárt többen anyagi haszonszerzés céljából szándékosan okozták, egyetemleges marasztalásnak van helye.

(3)	Ugyancsak egyetemleges marasztalásnak van helye, ha többek részére megőrzésre átadott dologban keletkezett a hiány és ennek megtérülése egyébként veszélybe kerülne, vagy aránytalan késedelemmel járna.

60. §

Nem kell a dolgozónak megtérítenie a kárnak, illetve a hiánynak azt a részét, amely a vállalat közrehatása következtében állott elő.

61. §

(1)

A dolgozóval szemben kártérítés kiszabására a vállalat jogosult. Ennek során a kártérítést a jogszabály szerint kiszabható mértéknél alacsonyabb összegben is megállapíthatja, illetőleg annak kiszabását mellőzheti is, ha az eset összes körülményei kellően indokolják és az a társadalmi tulajdon megóvására irányuló nevelés érdekeit nem sérti.

(2)	A kártérítést indokolt írásbeli határozatban kell kiszabni, előtte a dolgozót - ha a tényállás kellően nem tisztázott - meg kell hallgatni.

62. §

(1)	A vállalat a dolgozónak munkaviszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel.

(2)	Mentesül a vállalat a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a kár azon része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartása idézett elő.

(3)	A Minisztertanács a termelés és a munkavégzés különleges körülményeire, illetőleg a kár jellegére tekintettel egyes esetekben a felelősség alapját, körét és mértékét korlátozhatja, illetőleg a vállalat felelősségét vétkességhez kötheti.

V. RÉSZ
A MUNKAÜGYI VITÁK ELDÖNTÉSE

63. §

(1)	A dolgozó és a vállalat között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitában - ha a törvény vagy a Minisztertanács kivételt nem tesz - a vállalati, valamint a területi munkaügyi döntőbizottság, illetőleg a bíróság jár el.

(2)	Első fokon a vállalati munkaügyi döntőbizottság jár el.

(3)	Másodfokon a területi munkaügyi döntőbizottság, illetve a Minisztertanács által meghatározott esetekben a járásbíróság jár el.

(4)

A munkaügyi döntőbizottság elnökét, elnökhelyetteseit, tagjait és póttagjait, valamint a területi munkaügyi döntőbizottság tagjait a szakszervezeti tisztségviselők számára biztosított védelem illeti meg. A munkaügyi döntőbizottság elnöke és elnökhelyettesei munkaviszonyának megszüntetéséhez a területi munkaügyi döntőbizottság elnökének előzetes hozzájárulása is szükséges, áthelyezésükről pedig a területi munkaügyi döntőbizottság elnökét előzetesen értesíteni kell.

64. §

(1)	A munkaügyi döntőbizottság eljárása panasz alapján indul meg. A panaszt az elévülési időn belül lehet előterjeszteni. Meghatározott intézkedések ellen a panasz előterjesztését a Minisztertanács rövidebb határidőhöz kötheti.

(2)	A panasznak a sérelmesnek tartott intézkedés végrehajtására halasztó hatálya nincs, kivéve, ha a jogszabály másképp rendelkezik.

(3)	A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen tizenöt napon belül a területi munkaügyi döntőbizottsághoz fellebbezéssel, illetve a járásbírósághoz felülvizsgálati kérelemmel lehet élni.

65. §

(1)

A munkaügyi vitában hozott határozat ellen annak jogerőre emelkedésétől számított hat hónap alatt mind a dolgozó, mind a vállalat új eljárást kezdeményezhet, ha olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg jogerős munkaügyi döntőbizottsági, bírósági vagy hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a munkaügyi vita során korábban nem bíráltak el, feltéve, hogy elbírálás esetében reá nézve kedvezőbb határozatot eredményezett volna.

(2)	A munkaügyi döntőbizottságok működése felett az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol.

66. §

(1)	A munkaügyi vitát eldöntő szerv az eléje terjesztett ügyet tárgyaláson köteles elbírálni. A tárgyalás nyilvános, kivéve ha közérdek, vagy a dolgozó érdeke folytán a nyilvánosság kizárása indokolt.

(2)	A tárgyaláson a feleknek módot kell adni arra, hogy bizonyítékaikat előterjeszthessék, álláspontjukat előadhassák és jogi képviseletet vehessenek igénybe.

(3)	A munkaügyi vitát eldöntő szerv határozattal dönt. Az ügyet eldöntő határozatot az azt meghozó szerv - kiegészítés és kijavítás kivételével - nem változtathatja meg.

(4)	A munkaügyi döntőbizottságok szervezetének és eljárásának részletes szabályait a Minisztertanács határozza meg. A bírósági eljárásra a polgári perrendtartás szabályai irányadók a Minisztertanács által megállapított eltérésekkel.

VI. RÉSZ
TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS

67. §

(1)	A dolgozót és családtagjait betegségük esetén orvosi ellátás, gyógyintézeti (kórház, szanatórium, gyógyfürdő) ápolás, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz illeti meg.

(2)	A keresőképtelenség ideje alatt a dolgozó táppénzt kap.

(3)	Terhesség és szülés esetén a dolgozó nőt segélyben kell részesíteni. Segély jár a dolgozó férfinak is felesége szülése esetén.

(4)	A dolgozót családtagjának elhalálozása esetén segélyben kell részesíteni. A dolgozó halála esetén a hátramaradottat illeti meg a segély.

68. §

Az üzemi balesetet szenvedett vagy foglalkozási ártalomban megbetegedett dolgozó fokozott társadalombiztosítási gondoskodásban részesül.

69. §

(1)	A dolgozó eltartott gyermekei után családi pótlékot kap.

(2)	A dolgozót az öregségi korhatár elérése, vagy megrokkanása esetén nyugdíj illeti meg.

(3)	A dolgozó halála esetén családtagjai nyugellátást kapnak.

(4)	A nyugellátásban részesülő dolgozót és családtagját egyéb társadalombiztosítási szolgáltatások is megilletik.

70. §

A szolgáltatások feltételeit és mértékét a társadalombiztosításról rendelkező jogszabályok határozzák meg.

VII. RÉSZ
VEGYES RENDELKEZÉSEK

71. §

(1)	E törvény az 1968. évi január hó 1. napján lép hatályba.

(2)

E törvény végrehajtásához szükséges rendelkezéseket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg. Ennek során a vezetőállású dolgozók, a költségvetési rendszerben gazdálkodó szervek dolgozói, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek polgári alkalmazottai, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek alkalmazottai, továbbá a magánmunkáltatóknál foglalkoztatott dolgozók tekintetében - egyes sajátos kérdésekben - kivételt tehet.

(3)	Felhatalmazást kap a Minisztertanács, hogy a törvény hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti szabályokat megállapítsa.

(4)	A Minisztertanács az e törvényben kapott jogkörét átruházhatja.

72. §

(1)

A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1951. évi 7. törvényerejű rendelet,
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1951. évi 7. törvényerejű rendelet módosításáról és kiegészítéséről megjelent 1953. évi 25. törvényerejű rendelet,
a kötelező szakmai gyakorlatra vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 1957. évi 46. törvényerejű rendelet,
az 1957. évi 46. törvényerejű rendelet módosításáról szóló 1958. évi 31. törvényerejű rendelet,
a Büntető Törvénykönyv hatálybalépéséről, végrehajtásáról és egyes szabálysértésekről szóló 1962. évi 10. törvényerejű rendelet 60. § (1) bekezdés c) pontja,
a munkaviszonyt érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 1962. évi 26. törvényerejű rendelet,
az ipari termékek minőségének védelméről szóló 1953. évi 12. törvényerejű rendelet 13-14. §-ai,
a személyi fizetések megállapításával kapcsolatos rendelkezések módosításáról szóló 1963. évi 31. törvényerejű rendelet,
a dolgozók egészsége és testi épsége védelmével kapcsolatos kérdések szabályozásáról szóló 1963. évi 34. törvényerejű rendelet,
a munkaviszonyt érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 1964. évi 29. törvényerejű rendelet.

(2)

E törvény rendelkezései nem érintik:

a)	az Országgyűlés és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által választott vagy kinevezett dolgozók, továbbá miniszterhelyettesek és ezzel egy tekintet alá esők munkaviszonyának megszüntetésére és fegyelmi felelősségére vonatkozó szabályokat,

b)	a bírák és ügyvédjelöltek fegyelmi felelősségének szabályait,

c)	az orvosi rendtartásról szóló 1959. évi 8. törvényerejű rendelet szabályait a 38. § (4) bekezdése kivételével, valamint

d)	az ügyészségről szóló 1959. évi 9. törvényerejű rendelet 23. § (1)-(3) bekezdését.