Hatályos állapot
Közlönyállapot
1950.05.18. - 1950.12.31.
1951.01.01. - 1951.12.31.
1952.01.01. - 1954.07.14.
1954.07.15. - 1955.06.30.
1955.07.01. - 1959.12.31.
1960.01.01. - 1962.06.30.
1962.07.01. -
Hatályos állapot
KÉRDEZEK
Kérdése van a jogszabállyal kapcsolatban?
Tegye fel szakértőinknek most!
Kérjük, a regisztráció során adja meg telefonszámát, hogy tanácsadóink konzultáció céljából visszahívhassák Önt.
SZÍNEZŐS

1950. évi II. törvény

a büntetőtörvénykönyv általános részéről

A büntetőtörvénykönyv új általános része annak a gazdasági, társadalmi és politikai átalakulásnak felel meg, amely a felszabadulást követően országunkban végbement s azokat a büntetőjogi alapelveket foglalja törvénybe, amelyek a szocializmus építésének érdekeit, a társadalmi tulajdon védelmét szolgálják.

ELSŐ RÉSZ
A BŰNTETTEKRŐL

I. FEJEZET
BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

1. §
(1) A büntetőtörvények feladata, hogy védelmet biztosítsanak a társadalomra veszélyes cselekményekkel szemben.
(2) A társadalomra veszélyes cselekmény minden olyan tevékenység, vagy mulasztás, amely a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.
(3) Bűntett az a társadalomra veszélyes cselekmény, amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli.
2. §
(1) A büntettet az elkövetése idejében hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni.
(2) Ha a bűntett elkövetésétől annak elbírálásáig új törvény lép hatályba, az újabb törvényt a hatálybalépése előtt elkövetett cselekményre is alkalmazni kell, feltéve, hogy
a) az újabb törvény szerint a cselekmény már egyáltalán nem büntetendő, vagy enyhébben büntetendő, mint a korábbi törvény szerint vagy
b) az újabb törvény kifejezetten kimondja, hogy hatálya a hatálybalépése előtt elkövetett cselekményre is kiterjed.
3. §
(1) A magyar törvényt kell alkalmazni, ha akár magyar, akár külföldi állampolgár belföldön követ el büntetettet, úgyszintén akkor is, ha magyar állampolgár külföldön bűntettet követ el.
(2) A belföldön elkövetett bűntettel egy tekintet alá esik az olyan bűntett is, amelyet bár a Magyar Népköztársaság határain kívül, de a magyar hadihajón, magyar katonai repülőgépen vagy nyílt tengeren lévő magyar kereskedelmi hajón, avagy menetközben magyar polgári repülőgépen követtek el.
4. §   A magyar törvényt kell alkalmazni a külföldi állampolgár által külföldön elkövetett bűntettre is, ha a cselekmény
a) nemcsak a magyar törvény, hanem az elkövetés helyének a törvénye szerint is büntetendő, vagy
b) a Magyar Népköztársaság demokratikus államrendjéhez vagy gazdasági rendjéhez fűződő alapvető érdeket sért, tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendő-e vagy sem,
feltéve mindkét esetben, hogy az igazságügyminiszter a bűnvádi eljárás megindítását elrendeli.
5. §   Akár belföldön, akár külföldön követték el a bűntettet, a külföldi bíróság ítélete alapján kitöltött büntetést a magyar bíróság által kiszabott büntetésbe be kell számítani.
6. §   Ha a külföldön elkövetett bűntett akár a magyar törvény, akár az elkövetés helyének törvénye szerint csupán a sértett fél indítványára üldözhető, bűnvádi eljárásnak csak a sértett indítványára van helye. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra a cselekményekre, amelyeket arra tekintet nélkül kell a magyar törvény szerint büntetni, hogy az elkövetés helyének törvénye értelmében büntetés alá esnek-e (4. § b) pont).
7. §   A területenkívüliséget vagy személyes mentességet élvező személyek büntetőjogi felelősségére nézve a nemzetközi szerződés vagy egyezmény, ennek hiányában pedig a nemzetközi gyakorlat irányadó.
8. §
(1) A Magyar Népköztársaság állampolgára más államnak nem adható ki, kivéve ha nemzetközi szerződés (egyezmény) másként rendelkezik.
(2) Külföldi állampolgár kiadatásának nemzetközi szerződés (egyezmény) alapján, ennek hiányában pedig viszonosság esetén van helye. A viszonosság kérdésében az igazságügyminiszter nyilatkozata irányadó.
(3) Viszonosság esetén nincs helye kiadatásnak, ha
a) az a cselekmény, amely miatt a kiadatást kérik, akár a magyar törvény, akár a kiadatást kérő állam törvénye szerint nem bűncselekmény,
b) olyan személy kiadatását kérik, aki demokratikus magatartásáért, vagy a népek felszabadítása érdekében kifejtett tevékenységéért üldöznek.

II. FEJEZET
A BÜNTETHETŐSÉG

9. §   Nem büntethető, aki a bűntett elkövetésekor tizenkettedik éltévét még nem töltötte be.
10. §
(1) nem büntethető, aki a bűntettet olyan elmebeteg állapotban, vagy olyan öntudatzavarban követte el, amely őt képtelenné tette a cselekmény társadalmi veszélyességének felismerésére, vagy az akaratának megfelelő magatartásra.
(2) Nem büntethető az sem, aki a bűntettet kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követte el, ha helyzete őt képtelenné tette az akaratának megfelelő magatartásra.
(3) Ha az elkövetőt elmebetegsége, öntudatának zavara, a kényszer vagy a fenyegetés csupán korlátozta a cselekmény társadalmi veszélyességének felismerésében, vagy az akaratának megfelelő megfelelő magatartásban, büntetését korlátlanul enyhíteni lehet (52. §).
(4) Az előző rendelkezések nem alkalmazhatók annak a javára, aki maga idézte elő állapotát vagy helyzetét abból a célból, hogy a bűntettet elkövesse.
11. §   Büntetni kell a gondatlanságból elkövetett bűntettet is, kivéve ha a törvény csak a szándékos elkövetés büntetését rendeli.
12. §
(1) Szándékosan követi el a bűntettet az, aki magatartásának következményeit kívánva vagy e következményekbe belenyugodva hajtja végre cselekményét.
(2) Gondatlanságból követi el a cselekményt az, aki cselekményének következményeit a tőle elvárható figyelem, körültekintés vagy előrelátás elmulasztásával idézi elő.
13. §
(1) Nem róható az elkövető terhére az olyan tény, amelyről az elkövetéskor nem volt tudomása (tévedés).
(2) Ha az elkövető tévedését az okozta, hogy nem fejtette ki a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést és cselekménye gondatlan elkövetés esetén is büntetendő, a büntethetőség a gondatlan bűncselekmény tekintetében a tévedés ellenére is fennáll.
14. §
(1) Az elkövető nem büntethető, ha a cselekményt abban a téves feltevésben hajtotta végre, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre feltevésre alapos oka volt.
(2) Ha pedig a téves feltevésre nem volt ugyan alapos ok, de azt méltányolható körülmény idézte elő, a büntetést korlátlanul enyhíteni lehet (52. §).
15. §
(1) A jogtalan támadást vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetést - akár a köz ellen, akár egyesek személye vagy javai ellen irányul - a megtámadott vagy bárki más elháríthatja. Az elhárításhoz szükséges cselekmény - jogos védelem - nem büntethető.
(2) Nem büntethető a cselekmény akkor sem, ha az elkövető a védelem szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.
16. §
(1) Végszükségben követi el a cselekményt az, aki ezzel akár a köz alapvető érdekét, akár a maga vagy más életét, testi épségét, vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti.
(2) A végszükségben elkövetett cselekmény nem büntethető, ha elkövetőjének a veszély előidézése nem róható fel és ha a cselekmény nem okozott súlyosabb sérelmet, mint amelynek elhárítására irányult.
(3) Nem lehet a végszükséget megállapítani, ha az elkövetőnek - hivatásánál fogva - kötelessége volt a veszély elvállalása.
17. §   Kísérlet az a cselekmény, amellyel a tettes a szándékos bűntett végrehajtását megkezdte, de azt be nem fejezete.
18. §
(1) A kísérlet büntetése ugyanaz, mint a befejezett bűntetté.
(2) Kísérlet esetében a büntetést korlátlanul enyhíteni (52. §), sőt a bűnösség megállapítását és büntetés kiszabását mellőzni is lehet azzal a tettessel szemben:
a) aki az elkövetést arra alkalmatlan tárgyon vagy alkalmatlan és egyszersmind veszélytelen eszközzel kísérelte meg vagy
b) aki a cselekmény végrehajtásától önként elállott vagy annak végrehajtása után az eredmény bekövetkezését önként elhárította.
(3) Kísérlet esetében a büntetést korlátlanul enyhíteni, sőt a bűnösség megállapítását és büntetés kiszabását mellőzni is lehet a felbújtóval vagy bűnsegéddel szemben, ha az a bűntett végrehajtását önként megakadályozta, vagy az eredmény bekövetkezését önként elhárította, a bűnsegéddel szemben pedig e feltételek nélkül is, ha a büntetés mellőzésére vagy korlátlan enyhítésére vonatkozó megelőző rendelkezést [(2) bek.] a tettes javára alkalmazták.
19. §
(1) Ha a törvény ezt külön rendeli, előkészület miatt büntetendő az, aki - a bűntett elkövetésére irányuló szándékkal - a tényálláshoz nem tartozó, de annak véghezvitelét előkészítő cselekményt hajt végre, így például a bűntett elkövetéséhez szükséges vagy azt könnyítő előfeltételeket biztosítja, az ahhoz szükséges eszközöket vagy kellékeket biztosítja, az ahhoz szükséges eszközöket vagy kellékeket megszerzi, illetőleg a bűntett véghezvitelére alkalmassá teszi, az elkövetésre mást felhív, az elkövetésre nézve megállapodik.
(2) Az előkészület büntetését a törvény különös rendelkezései határozzák meg.
(3) Előkészület esetén a büntetést korlátlanul enyhíteni (52. §), sőt a bűnösség megállapítását és a büntetés kiszabását mellőzni is lehet azzal szemben:
a) akinek önkéntes elállása vagy önkéntes elhárító tevékenysége folytán maradt el a bűntettnek vagy kísérletének elkövetése;
b) aki az elkövetés elhárítása céljából korábbi felhívását, ajánlkozását vagy vállalkozását visszavonta, vagy a többi közreműködőt az elkövetéstől való elállásra reábírni törekedett, tekintet nélkül arra, hogy a bűntettnek vagy kísérletének elkövetése említett tevékenysége folytán maradt-e el vagy sem;
c) aki az előkészületet a hatóságnál feljelentette.
20. §
(1) Tettes az, aki a bűntettnek a törvényben meghatározott tényállását egészben vagy részben megvalósítja.
(2) Aki mást a bűntett elkövetésére szándékosan reábír (felbújtó), a tettes cselekményére megállapított büntetéssel büntetendő.
(3) Aki másnak szándékosan segítséget nyújt a bűntett elkövetéséhez (bűnsegéd), a tettes cselekményére megállapított büntetéssel büntetendő.
(4) A törvény alkalmazásában elkövető alatt a tettesen kívül a felbújtót és a bűnsegédet is érteni kell.
21. §
(1) Ha a bűntett csak magánindítványra üldözhető, ennek előterjesztésére a sértett, ha pedig a sértett cselekvőképtelen vagy korlátoltan cselekvőképes, szülője, törvényes képviselője vagy gondozója is jogosult.
(2) Ha a bűntettet a magánindítvány előterjesztésére egyébként jogosult törvényes képviselő követte el ez a jog helyette a gyámhatóságot illeti meg.
(2) Ha a magánindítványra jogosult törvényes képviselő követte el ez a jog helyette a gyámhatóság illeti meg.
(3) Ha a magánindítványra jogosult sértett az indítvány előterjesztésére megszabott határidő eltelte előtt meghalt anélkül, hogy a magánindítványt előterjesztette volna, a még nyitva álló idő alatt bármelyik hozzátartozója (29. §) jogosult a magánindítvány előterjesztésére.
22. §
(1) A magánidítványt attól a naptól számított egy hónap alatt kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett.
(2) A magánindítvány nem vonható vissza.
23. §   A magánindítvány előterjesztése valamennyi elkövetővel szemben hatályos akkor is, ha az nem valamennyiükkel szemben történt.
24. §   A büntethetőséget megszünteti:
a) az elkövető halála,
b) az elévülés,
c) a kegyelem.
25. §   Az elévülés megszünteti az elkövető büntethetőségét:
a) halállal, életfogytig tartó, vagy tíz évet meghaladó börtönnel büntetendő bűntett esetében tizenöt év elteltével,
b) egyéb bűntett esetében az arra megállapított szabadságvesztés-büntetés a legmagasabb tartamának megfelelő idő, de legalább három év elteltével.
26. §   Az elévülés határideje kezdetét veszi:
a) befejezett bűntett esetében azon a napon, amelyen az elkövetőnek a bűntett tényállásához tartozó tevékenysége véget ért, ha azonban az eredmény nem ugyanakkor, hanem később következett be, az eredmény bekövetkezésének napján,
b) kísérlet, illetőleg előkészület esetében az elkövetőnek a bűntett végrehajtására irányuló, illetőleg előkészületnek minősülő utolsó tevékenysége napján,
c) olyan bűntett esetében, amely kizárólag kötelességének a büntetőtörvényben megállapított következmény nélkül még eleget tehetett volna.
27. §
(1) Az elévülést félbeszakítja a bűnvádi üldözésre hivatott hatóságnak az elkövető ellen a bűntett miatt tett intézkedése. A félbeszakítás napjával az elévülés határideje ismét kezdetét veszi.
(2) Nem számít be az elévülés határidejébe az az idő, amely alatt az elkövető ellen a bűnvádi eljárás előzetes kérdés eldöntése végett fel van függesztve.
28. §   Több elkövető esetében az a körülmény, amelynél fogva valamely elkövető nem büntethető vagy enyhébb büntetési tétel alá esik, más elkövetőre nem hat ki; az a körülmény pedig, amely valamelyik elkövetőre nézve súlyosabb büntetési tétel alkalmazását eredményezi, más elkövetőre csak akkor hat ki, ha az erről a körülményről az elkövetéskor tudott.
29. §   A büntetőtörvények alkalmazása szempontjából „hozzátartozó” az egyeneságbeli rokon és annak házastársa, az örökbefogadó és a nevelőszülő, az örökbefogadott és a neveltgyermek, a testvér, a házastárs és a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa.

III. FEJEZET
BÜNTETÉSEK

30. §   A büntetések a következők:
1. halálbüntetés,
2. börtön,
3. pénzbüntetés,
4. elkobzás és vagyonelkobzás,
5. közügyektől eltiltás,
5. egyes jogoktól eltiltás,
6. foglalkozástól eltiltás,
7. kiutasítás.
31. §   A halálbüntetés és a börtön mindig főbüntetések. A többi büntetések mellékbüntetések, azokban az esetekben azonban, amelyekben azt a törvény külön rendeli, az illető bűntett miatt főbüntetésként alkalmazhatók.
32. §
(1) A börtön életfogytig vagy határozott ideig tart.
(2) A határozott idejű börtön leghosszabb tartama tizenöt év, legrövidebb tartama harminc nap.
33. §
(1) A bűntett olyan elkövetőjével szemben, akinek megfelelő vagyona, jövedelme vagy keresete van,
a) mellékbüntetésként pénzbüntetést kell alkalmazni a vagyon elleni bűntettek minden esetében és akkor is, ha a bűntettet anyagi előny szerzése céljából követte el;
b) mellékbüntetésként pénzbüntetést lehet alkalmazni bármely bűntett esetében, ha feltehető, hogy ezzel az elkövetőt újabb bűncselekmény elkövetésétől hatásosabban lehet visszatartani.
(2) Nem alkalmazható mellékbüntetésként pénzbüntetés, ha a főbüntetés halál vagy tizenöt évi, illetőleg ennél hosszabb börtön.
34. §   A pénzbüntetés legkisebb összege tíz forint, legmagasabb összege ötvenezer forint.
35. §   A pénzbüntetés összegének megállapításánál a büntetés kiszabására irányadó körülmények (50. §) mellett különös figyelemmel kell mérlegelni az elkövető anyagi helyzetét, úgyszintén a cselekménnyel elért vagy elérni kívánt anyagi előnyt.
36. §
(1) A pénzbüntetést behajthatatlansága esetében börtönre kell átváltoztatni; ennek tartamát a pénzbüntetés kiszabásával együtt kell megállapítani.
(2) A pénzbüntetés átváltoztatásánál tíz forinttól kétszáz forintig terjedő összeg helyett egy-egy napi börtönt kell számítani. A pénzbüntetést helyettesítő börtön tartama egy napnál rövidebb és egy évnél hosszabb nem lehet.
37. §
(1) El kell kobozni azt a dolgot:
a) amelyet a bűntett elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak, ha az az elkövető tulajdona vagy egyébként is, ha az a közbiztonságot vagy a közrendet veszélyezteti,
b) amely a bűntett elkövetése útján jött léte,
c) amelyet a bűntett elkövetője a tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól az elkövetésért kapott.
(2) El kell kobozni azt a sajtóterméket is, amelyben a bűntett megvalósult.
(3) Ha a törvény külön rendeli, elkobzás alá esik az olyan tárgy is, amelyre nézve a bűntettet elkövették, feltéve, hogy a tárgy az elkövető tulajdona vagy tulajdonosának az elkövetésről előzetesen tudomása volt, illetőleg arról a körülményeknél fogva előzetesen tudnia kellett.
(4) Ha az elkobzás előfeltételei fennállanak, annak akkor is helye van, ha az elkövető nem büntethető.
(5) Az elkobzott dolog tulajdona az elkobzást kimondó határozat jogerőre emelkedésével az államra száll.
38. §
(1) Vagyonelkobzásnak van helye azokban az esetekben, amelyekben a törvény ezt külön rendeli.
(2) A vagyonelkobzást akár az elkövető egész vagyonára, akár vagyonának meghatározott részére vagy hányadára, illetőleg egyedileg meghatározott egyes vagyontárgyaira lehet kimondani.
(3) A vagyonelkobzást ki lehet terjeszteni azokra a vagyontárgyakra is, amelyeket az elkövető a hatóság kijátszása végett másra ruházott át, feltéve, hogy a szerzőnek az átruházás céljáról tudnia kellett, úgyszintén azokra a vagyontárgyakra is, amelyeket az elkövető a bűntett elkövetése után másra ingyenesen átruházott.
39. §   A közügyektől eltiltást ki kell mondani, ha az elkövetővel szemben egy évnél hosszabb tartamú börtönbüntetést alkalmaznak vagy egyébként is, ha az eset összes körülményeit figyelembe véve, az elkövető a közügyekben való részvételre méltatlannak mutatkozik.
39. §
(1) Az egyes jogoktól való eltiltást akkor kell kimondani, ha az elkövető az eset összes körülményeit figyelembevéve jogainak gyakorlására méltatlan.
(2) Ha a bíróság az elkövetőt az egy évnél hosszabb tartamú börtönbüntetésre ítélte, az egyes jogoktól való eltiltás kimondását minden esetben külön mérlegelni köteles.
40. §
(1) A közügyektől eltiltott az ítélet jogerőre emelkedésétől kezdve a megszabott időtartam lejártáig:
a) az országgyűlési, valamint a helyi tanácsi választásokon választójogot nem gyakorolhat és az országgyűlés, valamint helyi tanács tagjává nem választható;
b) törvény által alkotott testületben választójogot nem gyakorolhat, ilyen testületnek, úgyszintén társadalmi szervezetnek vagy egyesületnek tisztségére nem választható s az ilyen testület, szervezet vagy egyesület képviseletében el nem járhat;
c) közszolgálati állásra, továbbá hatósági kinevezéstől vagy megerősítéstől függő egyéb állásra vagy tisztségre nem alkalmazható és általában közfeladat ellátásával meg nem bízható;
d) a közfeladatra kijelölhetők jegyzékébe fel nem vehető;
e) ügyvédi vagy szabadalmi ügyvivői gyakorlatot nem folytathat, honvédségi védőként el nem járhat;
f) nyilvános iskolában tanárként, illetőleg tanítóként nem működhet;
g) belföldi kitüntetést és külföldi kitüntetés elfogadására engedélyt nem kaphat.
(1) Ha a jogoktól való eltiltás kimondásának van helye, a bíróság az elkövetőt a (2) és (3) bekezdésben felsorolt valamennyi jognak a gyakorlásától vagy az ott felsorolt egyes jogoknak a gyakorlásától is eltilthatja.
(2) A közügyektől eltiltott az ítélet jogerőre emelkedésével:
a) elveszti mindazt a már meglévő tagságát, állását, tisztségét vagy megbízhatóságát, amelynek elnyerését az előbbiek szerint az eltiltás kizárja s elveszti az ilyen tagsággal, állással, tisztséggel vagy megbízatással kapcsolatban szerzett minden ellátási és egyéb olyan igényét, amely őt szolgálata, illetőleg működése alapján megilleti;
b) törlendő a közfeladatra kijelölhetők jegyzékéből;
c) elveszti belföldi kitüntetéseit és a külföldi kitüntetéseinek viselésére való jogosultságát.
(2) Az egyes jogainak gyakorlásától eltiltott a bíróság határozatához képest, az ítélet jogerőre emelkedésétől kezdve a megszabott időtartam lejártáig:
a) az országgyűlési, valamint a helyi tanácsi választásokon, továbbá a törvény által alkotott testületben választójogot nem gyakorolhat; az országgyűlés, valamint helyi tanács tagjává, továbbá törvény által alkotott testületnek, illetőleg társadalmi szervezetnek vagy egyesületnek tisztségére nem választható és az ilyen testület, szervezet vagy egyesület képviseletében el nem járhat;
b) közhivatali állásra, továbbá hatósági kinevezéstől vagy megerősítéstől függő egyéb állásra vagy tisztségre - ide nem értve a hatósági jogkört el nem látó orvosokat (állatorvosokat) - nem alkalmazható és általában közfeladat ellátásával meg nem bízható;
c) ügyvédi vagy szabadalmi ügyvivői gyakorlatot nem folytathat, honvédségi védőként el nem járhat;
d) belföldi kitüntetést és külföldi kitüntetés elfogadására engedélyt nem kaphat.
(3) Különös méltánylást érdemlő okból és ha ezt rászorultság is indokolttá teszi, ki lehet mondani, hogy a közügyektől eltiltottnak, vagy csak családtagjainak ellátási igénye egészben vagy részben fennmarad.
(3) A bíróság az elkövetőt a szülői felügyelettel járó jogainak gyakorlásától is eltilthatja, feltéve, hogy az elkövető a bűncselekményt a szülői felügyelettel összefüggésben követte el.
(4) Az egyes jogoktól eltiltott az ítélet jogerőre emelkedésével azon jogok tekintetében, amelyek gyakorlásától a bíróság eltiltotta, elveszti:
a) már meglévő tagságát, állását, tisztségét vagy megbízatását,
b) belföldi kitüntetéseit és a külföldi kitüntetéseinek viselésére való jogosultságát.
40/A. §
(1) A bíróság az egyes jogoktól való eltiltás kimondása esetén az eltiltottat egyidejűleg megfoszthatja a joghátrány alkalmazása folytán elvesztett tagsággal, állással, tisztséggel vagy megbízatással szerzett ellátási és egyéb olyan igények egészétől vagy részétől, amely őt szolgálata, illetőleg működése alapján megilleti.
(2) Az egységes társadalombiztosítási jogszabályok szerint járó nyugdíj- és egyéb ellátási igény egészbeni vagy részbeni elvesztését a bíróság csak akkor mondhatja ki, ha az elkövetőt olyan bűntett miatt ítélte legalább ötévi szabadságvesztésbüntetésre, amely bűntett miatt a törvény értelmében vagyonelkobzásnak is helye van.
(3) A baleseti járadék elvesztését a bíróság a (2) bekezdés esetében sem mondhatja ki.
41. §
(1) A közügyektől eltiltást egy évtől tíz évig terjedhető tartamra kell kimondani.
(1) Az egyes jogoktól eltiltást egy évtől tíz évig terjedhető tartamra lehet kimondani.
(2) A közügyektől eltiltás megszabott tartama attól a naptól számít, amelyen a főbüntetés végrehajtása befejezést nyert, vagy végrehajthatósága megszűnt. Ha feltételes szabadságrabocsátás esetében a próbaidő kifogástalanul telt el, az eltiltás megszabott tartamát a szabadságrabocsátás napjától kell számítani. A főbüntetésként alkalmazott eltiltás az ítélet jogerőre emelkedésével veszi kezdetét.
(2) Az egyes jogoktól való eltiltás megszabott tartama attól a naptól számít, amelyen a főbüntetés végrehajtása befejezést nyert vagy végrehajthatósága megszűnt. Ha feltételes szabadságrabocsátás esetében a próbaidő kifogástalanul telt el, az eltiltás megszabott tartamát a szabadságrabocsátás napjától kell számítani.
42. §   Az elítéltnek azok a jogai, amelyeket a közügyektől eltiltás esetén elvesztene, börtönbüntetésének végrehajtása alatt szünetelnek.
42. §   Az elítéltnek azok a jogai, amelyeknek gyakorlásától a 40. § (2) bekezdése alapján eltiltható, börtönbüntetésének végrehajtása alatt szünetelnek.
43. §
(1) A foglalkozástól való eltiltást ki lehet mondani azzal szemben, aki:
a) szakképzettséget kívánó foglalkozása szabályainak megszegésével, vagy azokban való járatlansága következtében követ el bűntettet,
b) foglalkozásának felhasználásával szándékos büntettet követ el.
(2) Ha az előbb említett valamely esetben egy évnél hosszabb tartamú börtönbüntetést alkalmaznak, vagy ha az elkövetőnek foglalkozásában meghagyása a társadalomra veszélyt jelent, az eltiltást ki kell mondani.
44. §
(1) A foglalkozástól eltiltást végleges hatállyal vagy egy évtől tíz évig terjedő tartamra lehet kimondani; a határozott időre szóló eltiltással kapcsolatban a szakképzettséget kívánó foglalkozás gyakorlásának újbóli megkezdését attól is függővé lehet tenni, hogy az eltiltott a foglalkozásához szükséges jártasságot az eltiltás megszabott tartamának eltelte után, meghatározott módon igazolja.
(2) A foglalkozástól eltiltás tartamának számítása tekintetében a közügyektől eltiltásra vonatkozó rendelkezést [41. § (2) bek.] kell megfelelően alkalmazni.
45. §
(1) Azokban az esetekben, amelyekben ezt a törvény külön rendeli, a bűntett elkövetőjét - eddigi lakóhelyére tekintet nélkül - egy vagy több meghatározott községből (városból) vagy az ország terültének meghatározott részéből ki lehet utasítani azzal a hatállyal, hogy ott még ideiglenesen sem tartózkodhatik.
(2) A kiutasítást hat hónaptól öt évig terjedhető tartamra lehet kimondani; tartamának számítása tekintetében a közügyektől eltiltásra vonatkozó rendelkezést [41. § (2) bek.] kell megfelelően alkalmazni.
46. §
(1) A Magyar Népköztársaság területéről ki kell utasítani az elkövetőt, ha külföldi állampolgár és ha az eset összes körülményeit figyelembe véve az országból eltávolítása kívánatos.
(2) A kiutasítás végleges hatállyal vagy három évtől tíz évig terjedő tartamra lehet kimondani; ebbe az időtartamba csak az az idő számít be, amelyet az elítélt a főbüntetés végrehajtásának befejezése vagy végrehajthatóságának megszűnése után külföldön töltött el.
(3) A kiutasított a Magyar Népköztársaság területén még ideiglenesen sem tartózkodhatik.
47. §
(1) Halálbüntetés kiszabása esetén sem közügyektől vagy foglalkozástól eltiltásnak, sem kiutasításnak nincs helye.
(2) Halálbüntetésnek kegyelemből átváltoztatása esetében utólag határozni kell a halál helyébe lépő főbüntetés mellett alkalmazandó mellékbüntetés kiszabása tárgyában is.

IV. FEJEZET
JAVÍTÓ-NEVELŐ MUNKA

48. §
(1) Ha az elkövető társadalmi helyzetére, a bűntett elkövetésének okaira és általában az eset körülményeire tekintettel feltehető, hogy a büntetés célja szabadságelvonás nélkül is elérhető, a bíróság az elkövetőt börtönbüntetés kiszabása helyett egy hónaptól két évig terjedő időre meghatározott természetű munka végzésére kötelezheti.
(2) A munka végzésére kötelezett tartozik a számára kijelölt munkahelyen a megszabott munkát elvégezni. Szabadsága csak annyiban esik korlátozás alá, amennyiben az az intézkedés céljának és a munka teljesítésének biztosítása érdekében szükséges.
(3) A munka végzésére kötelezett munkájáért csökkentett munkadíjban részesül. A csökkentett mértékét a bíróság állapítja meg; a csökkentés az egyébként járó díjazás egy tized részénél kisebb és egynegyed részénél nagyobb nem lehet. A csökkentés nem érinti azokat a pótlékokat, amelyek a munka végzésére kötelezettnek családtagjai után járnak.
(4) Ha a munka végzésére kötelezett kötelezettségének igazolatlanul nem tesz eleget, vagy a munkafegyelmet súlyosan sértő magatartást tanúsít, a javító-nevelő munka még hátralévő tartamával azonos tartamú börtönbüntetést kell rajta végrehajtani.
(5) Javító-nevelő munka alkalmazásának nincs helye, ha a törvény a bűntettre öt évet meghaladó börtönt rendel.

biztonsági őrizet

49. §
(1) Azt, aki tizennyolcadik életévének betöltése után bűntettet követ el, ha elmebetegsége okából nem büntethető, viszont elmeállapotánál fogva alaposan feltehető, hogy újabb bűntettet követ el (közveszélyes állapot), biztonsági őrizetbe kell helyezni.
(2) A biztonsági őrizet tartama egy év. Ez az időtartam fogvatartott személyre nézve a biztonsági őrizetbe utaló bírói határozat jogerőre emelkedése napjával kezdődik és sem előzetes fogvatartásban töltött idő címén, sem egyéb okból meg nem rövidíthető.
(3) A biztonsági őrizet egy évi tartama további egy-egy évvel mindaddig meghosszabbítható, amíg a biztonsági őrizetbe helyezettnek közveszélyes állapota fennáll.
(4) Mihelyt a biztonsági őrizetbe helyezett személy közveszélyes állapota véget ér, az őrizetet meg kell szüntetni.
(5) Elévülés vagy kegyelem esetében biztonsági őrizetbe helyezésnek nincs helye.

V. FEJEZET
A BÜNTETÉS KISZABÁSA

50. §
(1) A büntetést a dolgozó nép védelme érdekében, az elkövető megjavítása és nevelése, továbbá általában a társadalom tagjainak a bűnözéstől való visszatartása végett kell alkalmazni.
(2) A büntetést - általános céljának szem előtt tartásával - a törvény által megszabott kereten belül olyan mértékben kiszabni, amely igazodik a bűntett társadalmi veszélyességéhez és az elkövető egyéniségéből a társadalomra háruló veszélyhez, megfelel az elkövető bűnösségének, valamint az elkövető terhére, illetőleg javára egyébként figyelembe jövő körülményeknek és az okozott sérelemnek is (büntetés súlyosbító és enyhítő körülmények.)
51. §
(1) A törvényben megállapított büntetést enyhíteni lehet, ha az, illetőleg annak legkisebb mértéke - a büntetés céljára, valamint a kiszabásnál irányadó súlyosító és enyhítő körülményekre figyelemmel - túl szigorúnak mutatkoznék.
(2) A fenti rendelkezés alapján:
a) ha a törvényben megállapított büntetés halál, ehelyett életfogytig tartó, vagy tíz évtől tizenöt évig terjedhető börtön,
b) ha a törvényben megállapított büntetés életfogytig tartó börtön, ehelyett öt évtől tizenöt évig terjedhető börtön,
c) ha a börtönbüntetésnek a törvényben megállapított legkisebb mértéke öt év, vagy ennél hosszabb, ehelyett öt évnél rövidebb, de legalább egy évig tartó börtön,
d) ha a börtönbüntetésnek a törvényben megállapított legkisebb mértéke hat hónap, vagy ennél hosszabb, de öt évnél rövidebb, ehelyett hat hónapnál rövidebb, de legalább három hónapig tartó börtön,
e) az előbbi eseteken kívül börtön helyett pénzbüntetés szabható ki.
(3) A bíróság, ha az ügy rendkívüli körülményei alapján indokoltnak mutatkozik, kivételesen a törvényben megállapított büntetést oly módon is enyhítheti, hogy a büntetést a (2) bekezdés c), illetőleg d) pontja alá tartozó esetben a következő d), illetőleg e) pontban megszabott határok között szabja ki.
52. §   Azokban az esetekben, amelyekben a jelen törvény korlátlan enyhítést enged, a törvényben megállapított főbüntetésre tekintet nélkül akár börtönt, akár pénzbüntetést lehet kiszabni; ilyen esetben a börtön-, illetőleg a pénzbüntetés legkisebb mértéke (32., 34. §) is alkalmazható.
53. §   Ha külön törvény máskép nem rendelkezik, az egyébként halállal büntetendő bűntett büntetése életfogytig tartó börtön, ha azt olyan személy követi el, aki tizennyolcadik évét már meghaladta, de huszadik évét még nem töltötte be.
54. §
(1) A kiszabott börtönbüntetésbe az előzetes fogvatartás idejét teljes egészében be kell számítani.
(2) Az előzetes fogvatartással a bíróság a megfelelő összeg erejéig a pénzbüntetést is leróvottnak nyilvánítja.
(3) Az előző rendelkezések nem alkalmazhatók annyiban, amennyiben az előzetes fogvatartásra az elkövetőnek olyan magatartása szolgált okul, amellyel a bűnvádi eljárás késleltetése céljából a hatóság megtévesztésére törekedett.
55. §
(1) A bíróság a kiszabott börtön- vagy pénzbüntetés végrehajtását három évi próbaidőre feltételesen felfüggesztheti, ha ettől az elkövető a kedvezményre egyébként is érdemesnek mutatkozik.
(2) Ha az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűntett miatt börtönbüntetésre ítélik, a bíróság elrendeli a felfüggesztett büntetés végrehajtását. Egyébként a próbaidő eltelte után az elkövető tettének büntetőjogi következményei alól végleg mentesül.
(3) A büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, ha:
a) a törvény a bűntettre öt évi börtönnél súlyosabb büntetést állapít meg,
a) a kiszabott büntetés egy évi börtönnél súlyosabb,
b) az elkövetővel szemben közügyektől vagy foglalkozástól való eltiltást alkalmaznak,
c) az elkövető a bűntett elkövetését megelőző öt éven belül a felfüggesztés kedvezményében már részesült vagy végül
d) az elkövetőt a bűntett elkövetését megelőző öt éven belül börtönbüntetésre ítélték.
(4) Ha a próbaidő alatt állapítják meg, hogy a (3) bekezdés c) vagy d) pontjában megjelölt kizáró ok folytán felfüggesztésnek nem volt helye, a bíróság az ítéletnek a büntetés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi.
(5) Ha az elkövetőt a börtönbüntetés felfüggesztését kimondó ítélet jogerőre emelkedése előtt elkövetett bűntett miatt a próbaidő alatt börtönre ítélik, az többi ítéletet hozó bíróság a korábbi ítéletnek a felfüggesztésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi; ebben az esetben a bíróság - ha az előfeltételek egyébként fennállanak - a kiszabott összbüntetés felfüggesztését is kimondhatja.
56. §   Ha az elkövetett bűntett - az eset összes körülményeinek mérlegelése alapján - olyan csekély jelentőségűnek mutatkozik, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen, úgyszintén akkor, ha akár a cselekmény, akár annak elkövetője a bűntett elbírálásakor már nem jelentkezik a társadalomra veszélyesnek, a bűnösség megállapítását és a büntetés kiszabását mellőzni kell.
57. §
(1) Ha ugyanannak az elkövetőnek egy vagy több cselekménye több bűntettet valósít meg (bűnhalmazat), a büntetést valamennyi bűntettért egy büntetésbe foglalva kell kiszabni (összbüntetés).
(2) Az összbüntetést a legsúlyosabb cselekményre megállapított büntetési nemnek, ha pedig a törvény valamennyi bűntettre azonos nemű büntetést rendel, ezek közül a legsúlyosabbnak alapulvételével kell kiszabni. Ha az határozott tartamú börtön, annak legmagasabb tartama felével - legfeljebb húsz évig - emelhető, de nem érheti el az egyes cselekményekért megállapított büntetések együttes tartamát.
58. §   Bűnhalmazat esetében a mellékbüntetés alkalmazásának helye van, bármelyik cselekmény miatt is rendeli vagy engedi annak alkalmazását a törvény. Ha a törvény a cselekmények közül többre állapít meg ugyanolyan mellékbüntetést, azt csak egyszer, mégpedig a legsúlyosabb cselekmény miatt lehet kiszabni. Ez a korlátozás az elkobzásra nem vonatkozik.
59. §
(1) Ha az elkövetőt különböző jogerős, de még végre nem hajtott ítéletekkel többrendbeli határozott tartamú börtönbüntetésre ítélték, a börtönbüntetéseket utólag kell összbüntetésbe foglalni.
(2) Az összbüntetést a jogerős ítéletekkel kiszabott büntetések tartamának figyelembevételével kell kiszabni. Az összbüntetés nem érheti el a jogerősen kiszabott büntetések együttes tartamát és nem haladhatja meg sem a húsz évet, sem a legsúlyosabb cselekményre a törvényben megállapított büntetés másfélszeres tartamát; az utóbbi korlátozás azonban csak arra az esetre vonatkozik, ha az elkövető mindegyik cselekményt előbb követte el, mint bármelyikért jogerősen elítélték.
(3) A mellékbüntetéseket utólagos összbüntetésbe foglalás esetében is a bűnhalmazat büntetésére megállapított rendelkezések (58u. §) megfelelő alkalmazásával kell kiszabni.
60. §
(1) Életfogytig tartó börtön kiszabása esetében a megelőző jogerős ítéletben kimondott határozott tartamú börtönbüntetést nem lehet végrehajtani. Ugyanez áll arra az esetre is, ha az életfogytig tartó börtönre ítéltet a büntetés foganatba vétele előtt elkövetett bűntett miatt utóbb ítélik börtönbüntetésre. Ezekben az esetekben a büntetések utólagos összbüntetésbe foglalásának nincs helye.
(2) Ha a különböző jogerős ítéletekben - az elkobzást és a vagyonelkobzást ide nem értve - ugyanolyan mellékbüntetést szabtak ki, a mellékbüntetések közöl a rövidebb időtartamra szólót nem lehet végrehajtani.
61. §
(1) Pénzbüntetés másnemű büntetéssel összbüntetésbe nem foglalható.
(2) A pénzbüntetéseket - tekintet nélkül arra, hogy azokat fő- vagy mellékbüntetésként alkalmazzák-e - egy összegben, összbüntetésként kell kiszabni, ez az összeg azonban szintén nem haladhatja meg a pénzbüntetésnek a törvényben meghatározott legmagasabb mértékét (34. §).
(3) A külön ítéletekkel kiszabott pénzbüntetéseket összbüntetésbe foglalni nem lehet.
(4) A külön ítéletekkel kiszabott pénzbüntetéseket behajthatatlanságuk esetén helyettesítő szabadságvesztés-büntetéseket összbüntetésbe kell foglalni. Az összbüntetést ilyen esetben is a jogerős ítéletekkel kiszabott büntetések tartamának arányos figyelembevételével kell kiszabni. Az összbüntetés nem érheti el a helyettesítő szabadságvesztés-büntetések együttes tartamát és nem haladhatja meg az egy évet és hat hónapot.
62. §
(1) Ha az életfogytig tartó börtönre ítélt büntetésének végrehajtása alatt újabb bűntettet követ el és halálbüntetést nem szabnak ki, őt fegyelmi büntetésben kell részesíteni, ezenfelül a bíróság a feltételes szabadságra bocsátásnak a törvényben meghatározott legkorábbi időpontját az elítéltre nézve legfeljebb öt évvel elhalaszthatja.
(2) Az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha az összbüntetésként húsz évi börtönre ítélt követ el a büntetés végrehajtása alatt újabb bűntettet és halál vagy életfogytig tartó börtön nem kerül kiszabásra.

VI. FEJEZET
MENTESÍTÉS A BÜNTETETT ELŐÉLETHEZ FŰZŐDŐ HÁTRÁNYOK ALÓL (REHABILITÁCIÓ)

63. §
(1) Az elitélt mentesülhet
a) a büntető ítéletben kiszabott büntetések közül a közügyektől eltiltás, a foglalkozástól eltiltás és a kiutasítás hatálya alól;
b) a büntetőtörvény szerint a bűntett ismételt elkövetéséhez fűződő súlyosbító vagy kedvezményekből kizáró következmények alól;
c) a magánjogi következmények kivételével azok alól a hátrányos következmények alól, amelyeket egyéb jogszabályok a büntető ítélethez, a büntetőparancshoz, illetőleg a büntetés kiállásához fűznek; az elvesztett nyugellátás engedélyezése azonban mentesülés esetén is az illetékes hatóság belátásától függ.
(2) Mentesítésnek csak egységesen lehet helye; ehhez képest az elítéltet az (1) bekezdésben meghatározott következmények közül egyesek alól mentesíteni, másokat viszont terhére fenntartani nem lehet.
64. §
(1) Abban a körben, amelyre a mentesítés kiterjed, a mentesített személyt büntetlennek, azaz olyannak kell tekinteni, mintha el sem ítélték, illetőleg a büntetést rajta végre sem hajtották volna.
(2) Senki sem köteles bíróság vagy más hatóság előtt számot adni olyan elítéltetéséről, illetőleg olyan büntetésének kiállásáról, amelyre nézve mentesítésben részesült. Az ilyen elítélést, illetőleg büntetést a mentesítésben részesült személy részére kiállított bizonyítványban feltüntetni vagy megemlíteni nem szabad.
65. §   Az elítélt mentesítésben részesülhet:
a) a törvény erejénél fogva,
b) bírói határozat alapján,
c) kegyelem útján.
66. §
(1) A törvény erejénél fogva már a büntető ítélet jogerőre emelkedésétől kezdve beáll a mentesítés hatálya, ha az ítéletet fiatal korban elkövetett bűncselekmény miatt hozták, kivéve, ha a bíróság egy évet meghaladó szabadságvesztést szabott ki.
(2) A törvény erejénél fogva áll be a mentesítés hatálya akkor is, ha a bíróság a büntetés végrehajtását feltételesen felfüggesztette és a próbaidő a büntetés végrehajtásának elrendelése nélkül ért véget.
(2) A törvény erejénél fogva áll be a mentesítés hatálya:
a) pénzfőbüntetés esetében, ha végrehajtását feltételesen felfüggesztették, - az ítélet jogerőre emelkedésének napján;
b) végrehajtható pénzfőbüntetés esetében, - kiegyenlítését, vagy a helyettesítő büntetés kiállását, illetőleg a végrehajthatóság megszűntét követő egy év elteltével;
c) javító-nevelő munka esetében - a javító-nevelő munka, illetőleg a helyettesítő börtönbüntetés kiállását, vagy a végrehajthatóság megszűntét követő egy év elteltével;
d) börtönbüntetés esetében, ha végrehajtását feltételesen felfüggesztették, és a próbaidő a büntetés végrehajtásának elrendelése nélkül ért véget - a próbaidő leteltének napján;
e) egy évet meg nem haladó, végrehajtható börtönbüntetés esetében, - a büntetés kiállását, illetőleg végrehajthatóságának megszűntét követő öt év elteltével.
(3) A (2) bekezdés e) pontja esetében, ha a büntetést a Népköztársaság elleni bűntett (BHÖ 1-94. pont) miatt szabták ki, a törvényi mentesítés a büntetés kiállását, illetőleg végrehajthatóságának megszűntét követő tíz év elteltével áll be.
(4) A (2) bekezdés a) és d) pontja alapján beállott mentesítés hatályát veszti, ha az elítéltet - a próbaidő alatt elkövetett bűntett miatt - utóbb börtönbüntetésre ítélik.
66/A. §   Mellékbüntetés alkalmazása esetében a törvényi mentesítés hatálya mindaddig nem áll be, amíg a pénzbüntetés kiegyenlítést nem nyert, illetőleg amíg a mellékbüntetések végrehajtása be nem fejeződött vagy végrehajthatóságuk meg nem szűnt.
67. §
(1) A bíróság magában a büntető ítéletben (büntetőparancsban) mentesítésben részesítheti az elkövetőt, ha főbüntetésként csupán pénzbüntetést szab ki vagy a hat hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott börtönbüntetés végrehajtását feltételesen felfüggeszti, feltéve mindkét esetben, hogy az elkövető a társadalomra csekély mértékben mutatkozik veszélyesnek és valószínűnek látszik, hogy a jövőben nem követ el bűncselekményt.
(2) Közügyektől vagy foglalkozástól eltiltás, úgyszintén kiutasítás kimondása esetén az elkövetőt a jelen § alapján nem lehet mentesítésben részesíteni.
68. §
(1) A bíróság utólag részesíti mentesítésben - kérelmére - az elítéltet, ha
a) attól a naptól számítva, amelyen az elítélt a főbüntetésként kiszabott vagy a pénzfőbüntetést helyettesítő szabadságvesztést kiállotta, a pénzfőbüntetést kifizette, illetőleg, amely naptól kezdve a főbüntetés végrehajtását kegyelem vagy elévülés kizárta, egy évet meg nem haladó börtönbüntetés vagy pénzfőbüntetés esetén öt év, egy évet meghaladó börtönbüntetés esetén pedig tíz év már eltelt és
a) attól a naptól számítva, amelyen az elítélt a börtönbüntetést kiállotta, illetőleg ennek végrehajthatósága megszűnt, egy évet meghaladó börtönbüntetés esetében tíz év, egy évet meg nem haladó börtönbüntetés esetében pedig - amennyiben a törvényi mentesítést a 66/A. §-ban foglalt rendelkezés akadályozza - öt év már eltelt, és
b) az elítélt a mentesítés kedvezményére érdemesnek mutatkozik.
b) az elítélt a mentesítésre érdemes.
(2) Az érdemesség elbírálásánál figyelemmel kell lenni az elítélt társadalmi helyzetére, egyéniségére és azok elítélése óta folytatott életmódjára; mérlegelni kell továbbá, hogy az elítélt - amennyiben erre módja volt - törekedett-e a bűncselekményével okozott sérelem jóvátételére és hogy a kedvezmény megadása nem veszélyes-e a társadalomra.
(3) Ha a kérelem előterjesztésekor a megkívánt idő már eltelt ugyan, de a kedvezményre érdemesség még nem bírálható el megnyugtatóan, a bíróság a mentesítést attól teszi függővé, hogy az általa kitűzött további határidő alatt az elítélt milyen magatartást tanúsít.
(4) Fiatalkorban elkövetett bűncselekmény esetén, ha a bíróság egy évet meghaladó szabadságvesztés-büntetést szabott ki, az elítélt annak kiállása, illetőleg feltételes szabadságra bocsátása után nyomban kérheti mentesítését; ilyen esetben az érdemesség kérdését a szabadságvesztés alatt tanúsított magaviselet alapján kell elbírálni.
69. §   Több elítélés esetén a bíróság az elítéltet csak valamennyi elítélése szempontjából együttesen részesítheti mentesítésben. A megkívánt idő [68. § (1) bek. a) pont] ebben az esetben együttesen tíz év; ezt a határidőt attól a naptól kell számítani, amely az egyes elítélések szempontjából irányadó kezdőnapok közül a legkésőbbi.
69. §
(1) Több elítélés esetében a mentesítés hatálya valamennyi büntetés vonatkozásában csak együttesen állhat be (együttes mentesítés).
(2) Ha az elítéltet a törvényi mentesítés hatályának beállta előtt újból olyan büntetéssel sújtják, amely a törvény erejénél fogva esik mentesítés alá, a mentesítés hatálya csak akkor áll be, amikor annak feltételei már minden egyes büntetés vonatkozásában megvalósultak. A 66. § (2) bek. e) pontja alá eső több elítélés (visszaesés) esetében a törvényi mentesítés hatálya a büntetés kiállását, illetőleg végrehajthatósága megszűntét követő tíz év elteltével áll be.
(3) Ha az elítéltet a törvényi mentesítés hatályának beállta előtt olyan büntetéssel sújtják, amely nem esik törvényi mentesítés alá, az előző büntetésre a mentesítés hatálya a törvény erejénél fogva nem áll be. Ilyen esetben csak a bíróság részesítheti együttes mentesítésben az elítéltet, ha ennek feltételei már minden egyes büntetés vonatkozásában megvalósultak.
(4) Ha az elítéltet a bírósági mentesítés feltételéül megállapított határidő letelte előtt újból megbüntetik, a bíróság együttes mentesítésben csak akkor részesítheti őt, ha a mentesítés feltételei már minden egyes büntetés vonatkozásában megvalósultak.
70. §
(1) A bíróság nem részesítheti mentesítésben azt,
a) akit halálra vagy tíz évet meghaladó börtönre ítéltek,
b) akinek elítélése az állam büntetőjogi védelmére vonatkozó jogszabályokban meghatározott avagy háborús vagy népellenes bűntett miatt történt.
(2) Azt, aki ellen bűntett miatt bűnvádi eljárás van folyamatban, a bíróság nem részesítheti mentesítésben.
71. §
(1) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a jelen törvényben megszabott hatállyal kegyelemből azt az elítéltet is mentesítésben részesítheti, akire nézve a megelőző rendelkezések szerint ennek nem volna helye.
(2) Külföldön történt elítélésre nézve az elítélt csak kegyelem útján részesülhet mentesítésben.

MÁSODIK RÉSZ
A KIHÁGÁSOKRÓL

VII. FEJEZET
A KIHÁGÁSOKRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

72. §   Kihágás az a társadalomra veszélyes tevékenység vagy mulasztás, amelyet jogszabály, rendőrségi rendelkezés vagy a törvénnyel, az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletével, vagy a minisztertanács rendeletével erre felhatalmazott hatóság kihágássá nyilvánít.
73. §   Amennyiben a jelen törvény eltérően nem rendelkezik, a bűntettekre vonatkozó rendelkezéseit a kihágásokra is alkalmazni kell.
74. §   Külföldön elkövetett kihágás csak akkor büntethető, ha ezt törvény vagy rendelet külön rendeli.
75. §   A kihágás elkövetőjének büntethetősége egy év elteltével évül el.
76. §
(1) A kihágás büntetései a következők:
1. elzárás,
2. pénzbüntetés,
3. elkobzás,
4. foglalkozástól eltiltás,
5. kiutasítás.
(2) Az elzárás mindig főbüntetés. A többi büntetések mellékbüntetések, azokban az esetekben azonban, amelyekben azt a kihágást megállapító rendelkezés külön rendeli, főbüntetésként alkalmazhatók.
77. §
(1) Az elzárás leghosszabb tartamát a törvény, a törvényerejű rendelet, vagy a minisztertanács rendelete hat hónapban, a miniszteri rendelet egy hónapban, egyéb rendelkezés pedig tizenöt napban állapíthatja meg.
(2) Az elzárás legrövidebb tartama egy nap.
78. §
(1) A pénzbüntetés legkisebb összege öt forint.
(2) A pénzbüntetés legmagasabb összegét a törvény és a törvényerejű rendelet huszonötezer forintban, a minisztertanács rendelete húszezer forintban, a miniszteri rendelet ötezer forintban, egyéb rendelkezés pedig ezer forintban állapíthatja meg.
79. §
(1) A pénzbüntetést, akár fő-, akár mellékbüntetésül szabták ki, behajthatatlansága esetében elzárásra kell átváltoztatni.
(2) A pénzbüntetésnek elzárásra való átváltoztatásánál öt forinttól száz forintig terjedő összeg helyett egy-egy napot kell számítani.
(3) A pénzbüntetést helyettesítő elzárás tartama nem haladhat meg négy hónapot, ha törvény vagy törvényerejű rendelet, három hónapot, ha a minisztertanács rendelete, húsz napot, ha a miniszteri rendelet tíz napot, ha egyéb rendelkezés határozza meg a kihágást.
80. §   Az elkobzás alkalmazása, ha azt a kihágást megállapító rendelkezés kifejezetten kötelezővé nem teszi, a bíróság belátásától függ.
81. §   Az elítéltnek azok a jogai, amelyeket a közügyektől eltiltás esetén elveszítene, az elzárás végrehajtása alatt is szünetelnek.
82. §
(1) Foglalkozástól eltiltásnak annyiban van helye, amennyiben azt törvény, törvényerejű rendelet, a minisztertanács rendelete, vagy miniszteri rendelet külön megállapítja.
(2) Az eltiltás kimondása csak akkor kötelező, ha jogszabály azt az illető kihágás esetére kifejezetten kötelezővé teszi.
(3) Az eltiltás tartama egy hónaptól egy évig terjedhet.
83. §
(1) Kiutasítást azokban az esetekben lehet kimondani, amelyekben azt törvény, törvényerejű rendelet, a minisztertanács rendelete vagy miniszteri rendelet külön rendeli.
(2) Magyar állampolgárt egy vagy több meghatározott községből (városból) vagy az ország területének meghatározott részéből egy hónaptól egy évig terjedhető időre lehet kiutasítani.
84. §   Kihágás miatt a biztonsági őrizetbe helyezést nem lehet alkalmazni.
85. §   Azokban az esetekben, amelyekben a jelen törvény a büntetés enyhítését engedi meg, elzárás helyett pénzbüntetést lehet kiszabni.
86. §   Az előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó rendelkezéseket az elzárás tekintetében is megfelelően alkalmazni kell.
87. §   A büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése esetében a próbaidő tartama egy év.
88. §   Ha a pénzbüntetéseket behajthatatlanság esetén helyettesítő elzárásbüntetések utólagos összbüntetésbe foglalására kerül sor, az összbüntetésként alkalmazható elzárás leghosszabb tartama:
a) hat hónap, ha a kihágásokat vagy azok valamelyikét törvény, törvényerejű rendelet vagy a minisztertanács rendelete,
b) két hónap, ha a kihágásokat vagy azok valamelyikét miniszteri rendelet,
c) egy hónap, ha a kihágásokat egyéb rendelkezés állapítja meg.

záró rendelkezés

89. §   E törvény hatálybaléptetéséről külön jogszabály rendelkezik.
  • A jogszabály 1950. május 18-án jelent meg a Magyar Közlöny 05.18. számában.
  • hatályba lépett 1951. január 1-jén.
  • A jogszabály hatályát vesztette 1962. július 1-jén.
 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve. 1954. július 15-én lépett hatályba.A szakasz 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1954. július 15-én lépett hatályba.A bekezdés 1954. július 15-én lépett hatályba.A bekezdés 1954. július 15-én lépett hatályba.A bekezdés 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve. 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve. 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve. 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve. 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve. 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve. 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve. 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1954. július 15-én lépett hatályba.A bekezdés 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve. 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve. 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve. 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1954. július 15-én lépett hatályba. 1954. július 15-én lépett hatályba. 1954. július 15-én lépett hatályba. 1954. július 15-én lépett hatályba. 1954. július 15-én lépett hatályba.A bekezdés 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1954. július 15-én lépett hatályba.A bekezdés 1954. július 15-én lépett hatályba. 1954. július 15-én lépett hatályba. 1954. július 15-én lépett hatályba.A szakasz 1954. július 15-én lépett hatályba.A bekezdés 1954. július 15-én lépett hatályba.A bekezdés 1954. július 15-én lépett hatályba.A bekezdés 1954. július 15-én lépett hatályba.A bekezdés 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1954. július 15-én lépett hatályba.A bekezdés 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1954. július 15-én lépett hatályba.A szakasz 1954. július 15-én lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1954. július 15-én lépett hatályba.A bekezdés 1952. január 1-jén lépett hatályba. 1952. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1952. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1952. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1952. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1960. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1960. január 1-jén lépett hatályba. 1960. január 1-jén lépett hatályba. 1960. január 1-jén lépett hatályba. 1960. január 1-jén lépett hatályba. 1960. január 1-jén lépett hatályba. 1960. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1960. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1960. január 1-jén lépett hatályba.A szakasz 1960. január 1-jén lépett hatályba. 1960. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1960. január 1-jén lépett hatályba. 1960. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1960. január 1-jén lépett hatályba.A szakasz 1960. január 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1960. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1960. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1960. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1960. január 1-jén lépett hatályba.A bekezdés 1960. január 1-jén lépett hatályba.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A bekezdés 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.A szakasz 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve. 1955. július 1-jén lett hatályon kívül helyezve.