Hatályos állapot
Közlönyállapot
Hatályos állapot
KÉRDEZEK
Kérdése van a jogszabállyal kapcsolatban?
Tegye fel szakértőinknek most!
Kérjük, a regisztráció során adja meg telefonszámát, hogy tanácsadóink konzultáció céljából visszahívhassák Önt.
SZÍNEZŐS

1949. évi 13. törvényerejű rendelet

a múzeumokról és műemlékekről

I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. §   A magyar történet, tudomány és művészet emlékeit és eredményeit, mint közművelődésünk örökbecsű értékeit, a jelen törvényerejű rendeletben meghatározott módon fokozott védelemben kell részesíteni és azokat az egész nép számára hozzáférhetővé tenni.
2. §   A jelen törvényerejű rendelet hatálya kiterjed:
a) a közgyűjteményekre,
b) a nemzeti érdekű magángyűjteményekre,
c) a nemzeti érdekű muzeális értéktárgyakra,
d) a műemlékekre és
e) a védett területekre.
3. §
(1) az 1. §-ban körülírt feladatok megvalósításáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter gondoskodik, aki e feladatkörében a múzeumok művészeti és népművelési vonatkozású ügyeiben a népművelési miniszterrel egyetértésben jár el.
(2) Az (1) bekezdésben említett feladatkörrel kapcsolatos tennivalók ellátására a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelet és irányítása alatt Múzeumok és Műemlékek Országos Központja (a továbbiakban: Központ) elnevezéssel külön hatóságot kell létesíteni.
(3) A Központ megszervezésével egyidejűleg a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége (1934. évi VIII. tc. 3. § (5) bekezdés) és a Műemlékek Országos Bizottsága (1881. évi XXXIX. tc. 19. §) megszűnik.
4. §
(1) A Magyar Nemzeti Múzeumnak az 1934. évi VIII. törvénycikken alapuló önkormányzati szervezete és jogi személyisége megszűnik, vagyona pedig az államkincstárra száll át.
(2) A Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzati szervezetében egyesített nagy nemzeti közgyűjtemények önálló intézményekként folytatják működésüket; az Országos Széchényi Könyvtár és az Országos Levéltár tekintetében a közkönyvtárakra, illetve a közlevéltárakra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, míg az 1934. évi VIII. tc. 3. §-ának (1) bekezdésében felsorolt többi gyűjtemény további működése tekintetében a jelen törvényerejű rendelet rendelkezései irányadók.
(3) A Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzatának megszűnésével kapcsolatban felmerülő kérdéseket a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel szabályozza.

II. FEJEZET
KÖZGYŰJTEMÉNYEK

5. §
(1) A jelen törvényerejű rendelet alkalmazásában közgyűjteményeken a nemzeti múzeumokat és az egyéb közületi múzeumokat kell érteni.
(2) Az 1929. évi XI. tc. 1. §-a alapján közgyűjteménnyé minősített múzeumok közül azok, amelyek nem az állam, megye, város vagy község tulajdonában vannak, közgyűjteményi jellegüket elvesztik.
(3) A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése után a múzeum elnevezést csak közgyűjtemény használhatja.
6. §
(1) A nemzeti múzeumok sajátos gyűjtési körükben kimagasló, országos érdekű, területileg és történelmileg teljességre törekvő tudományos vagy művészeti anyagot őrző muzeális gyűjtemények.
(2) A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésekor nemzeti múzeumnak kell tekinteni a Magyar Történeti Múzeumot, a Néprajzi Múzeumot, a Szépművészeti Múzeumot, az Iparművészeti Múzeumot és a Természettudományi Múzeumot. A minisztertanács felhatalmazást kap arra, hogy új nemzeti múzeumok létesítése, valamint a most felsorolt nemzeti múzeumok gyűjtési körének és elnevezésének módosítása iránt a szükséghez képest rendelettel intézkedjék.
(3) A nemzeti múzeumok fenntartásának személyi és dologi költségeire a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésében kell fedezetet biztosítani.
(4) A nemzeti múzeumok élén egy-egy főigazgató áll, akit a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a Központ meghallgatása után tett előterjesztésére a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevez ki.
(5) A nemzeti múzeumok tudományos és egyéb személyzetének létszámát a pénzügyminiszterrel egyetértve a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg.
(6) A nemzeti múzeumok szervezetének és ügyvitelének részletes szabályait a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
7. §
(1) A jelen törvényerejű rendelet alkalmazásában közületi múzeumoknak kell tekinteni az állam által fenntartott múzeumokat (ide nem értve a nemzeti múzeumokat) és a megye, város vagy község által fenntartott muzeális jellegű gyűjteményeket.
(2) Gyűjtési körüket tekintve a közületi múzeumok
a) helyi múzeumok,
b) tájmúzeumok,
c) emlékmúzeumok vagy
d) szakmúzeumok.
(3) A helyi múzeumok egy-egy helységre, a tájmúzeumok pedig egy-egy nagyobb tájegységre vonatkozó muzeális gyűjteményt tartalmaznak.
(4) Az emlékmúzeum olyan gyűjtemény, amely egy kimagasló történeti, tudományos vagy művészeti jelentőségű személyhez vagy valamely jelentős történelmi eseményhez kapcsolódó emlékanyagot őriz.
(5) Szakmúzeumok a (3) vagy (4) bekezdés alá nem sorolható olyan gyűjtemények, amelyek valamely különleges szakszempontra tekintettel összeállított anyagot tartalmaznak.
(6) A közületi múzeumok szervezetének és működésének részletes szabályait a 8. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel a vallás- és közoktatásügyi miniszter - a törvényhatósági és községi (városi) múzeumok tekintetében a belügyminiszterrel egyetértésben - rendelettel szabályozza.
8. §
(1) A közgyűjtemények a Központ felügyelete és irányítása alatt állnak; a felügyeletet és irányítás módját a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
(2) A közgyűjtemények tudományos és egyéb személyzetének szolgálati jogviszonyait, ideértve különösen az alkalmazás módját, az egyes állások betöltéséhez megkívánt képesítést, az alkalmazottak díjazását és fegyelmi felelősségre vonásuk szabályait, a minisztertanács rendelettel állapítja meg.
(3) A minisztertanács felhatalmazást kap arra, hogy egyes szakmúzeumokat a gyűjtemény tárgya (szakiránya) szerint érdekelt miniszter felügyelete alá utaljon, aki ezt a felügyeletet a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben gyakorolja. Az ilyen szakmúzeum szervezetét és működését a felügyeletet gyakorló miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza; a múzeum tekintetében a Központ nem gyakorol felügyeletet és irányítást, azonban arról nyilvántartást vezet, a szakmúzeumot bármikor megtekintheti, adatok szolgáltatását kérheti, továbbá a múzeum elhelyezése és anyagának kezelése tekintetében az illetékes miniszternek javaslatot tehet.

III. FEJEZET
NEMZETI ÉRDEKŰ MAGÁNGYŰJTEMÉNYEK

9. §
(1) Nemzeti érdekű magángyűjtemény (a továbbiakban magángyűjtemény) a muzeális tárgyaknak minden olyan egy helyen, tervszerű elraktározás szerint őrzött és kezelt csoportja, amely régészeti, képzőművészeti, iparművészeti, történeti, néprajzi vagy természettudományi tárgyak rendszeres gyűjtése útján jött létre, a II. fejezet hatálya alá nem tartozik és amelyet kiemelkedő tudományos, művészeti, történeti vagy közművelődési jelentőségére tekintettel a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Központ javaslata alapján nemzeti érdekű magángyűjteménynek nyilvánít.
(2) Az (1) bekezdésben körülírt gyűjtemény nemzeti érdekű magángyűjteményi jellegét a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Központ javaslatára megszüntetheti, ha a gyűjtemény más gyűjteménybe beolvadt, megsemmisült, vagy jelentőségét más módon elvesztette.
(3) A magángyűjteményekről a Központ nyilvántartást vezet. A nyilvántartás elkészítésének és vezetésének, valamint a magángyűjtemények számbavételének módját a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel szabályozza és ezzel kapcsolatban a magángyűjtemény tulajdonosai (fenntartói) részére bejelentési, illetve adatszolgáltatási kötelezettséget állapíthat meg.
10. §
(1) A magángyűjteményt, illetve az abban őrzött tárgyakat a tulajdonos köteles épségben fenntartani, továbbá a gyűjtemény őrzéséről, szakszerű kezeléséről és megóvásáról saját költségén gondoskodni.
(2) A magángyűjtemények a Központ felügyelete alatt állnak; e felügyelet kiterjed a gyűjtemény elhelyezésére, szakszerű kezelésére és állagának sértetlen megőrzésére. A felügyelet körében a Központ a gyűjteményt bármikor megvizsgálhatja és arra vonatkozóan a fenntartótól adatok szolgáltatását kérheti. Amennyiben a gyűjteményt vagy az abban őrzött egyes tárgyak épségét veszély fenyegeti, a Központ a fenntartót az elhelyezés, kezelés, illetve őrzés módjának megfelelő megváltoztatására kötelezheti.
(3) Amennyiben a magángyűjtemény fenntartója az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségeinek nem tesz eleget, vagy a Központ részéről a gyűjtemény épségének biztosítása érdekében adott utasításokat nem teljesíti, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Központ javaslatára elrendelheti a magángyűjteménynek közgyűjteményben való elhelyezését. A magángyűjtemény ilyen esetben addig marad a közgyűjtemény őrizetében, amíg a fenntartó megfelelő biztosítékot nem nyújt arra, hogy kötelezettségeinek a jövőben eleget fog tenni. Ha a fenntartó ilyen biztosítékot a közgyűjteményben való elhelyezéstől számított öt éven belül nem nyújt, a magángyűjteményt az államkincstár megválthatja; a megváltási ár tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter bírói út kizárásával határoz.
11. §
(1) A magángyűjtemény fenntartója köteles a Központ megkeresésére a gyűjtemény egészének vagy az abban levő egyes tárgyaknak tudományos szempontból való feldolgozását (kutatását, fényképezését, lerajzolását stb.) a Központ által megjelölt személynek lehetővé tenni. Amennyiben a fenntartó e kötelezettségének nem tesz eleget, vagy a tudományos kutatás érdekei ezt megkívánják, a Központ elrendelheti a gyűjteménynek, illetve az egyes tárgyaknak a kutató költségén a kutatás tartamára közgyűjteményben való elhelyezését; az elhelyezés tartama három hónapot nem haladhat meg. Amennyiben a magángyűjtemény tulajdonosa tudományos szakértő, a jelen bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazásában tudományos érdekeit figyelembe kell venni.
(2) A Központ a nemzeti közművelődés érdekében kötelezheti a fenntartót, hogy magángyűjteményét a Központ által meghatározott időtartamra vagy időpontban rendszeresen, illetve alkalmilag a nagyközönség részére hozzáférhetővé tegye. A fenntartó a magángyűjtemény látogatóitól a Központ jóváhagyásával megállapított belépődíjat szedhet. Ha a magángyűjteményt természetes személy tartja fenn, a magángyűjtemény nyitvatartásával járó kiadásokat - amennyiben azok a belépődíjakból nem fedezhetők - a Központ fedezi.
(3) A Központ a magángyűjtemény fenntartóját kötelezheti arra, hogy a gyűjteményt vagy annak egyes darabjait hazai nyilvános kiállításon, vagy hazai gyűjteményben közszemlére bocsássa. Kiállításra (közszemlére bocsátásra) a fenntartót minden két évben csak egyízben és két hónapot meg nem haladó tartamra lehet kötelezni. A kiállításra kötelezés alkalmával a kiállító köteles a Központnál a szállítás és biztosítás költségeit előre letétbe helyezni; a Központ ezenfelül megfelelő biztosíték adását is kívánhatja a kiállítótól a kiállított gyűjtemény megőrzése és visszaszolgáltatása tekintetében is. A tulajdonosnak (birtokosnak) minden káráért, amely a kiállításra kötelezés teljesítése folytán éri, az államkincstár egyetemlegesen felelős.
12. §
(1) A magángyűjteménynek, vagy az abban foglalt egyes tárgyaknak élők közötti jogügylettel történő visszterhes tulajdonátruházása esetén a magyar államkincstárt elővételi, ingyenes átruházása esetén pedig vételi jog illeti meg, feltéve, hogy az átruházás nem házastárs, fel-, vagy lemenőágbeli rokon, vagy oldalági rokon - unokatestvérig bezárólag - javára történik. A tervezett átruházást a Központnak kell bejelenteni, amely az elővételi, illetve vételi jog gyakorlása tekintetében a bejelentés kézhezvételétől számított harminc nap alatt nyilatkozni köteles.
(2) Ha az államkincstár az (1) bekezdésben foglalt elővételi, illetve vételi jogát a megszabott határidőn belül nem gyakorolja, a magángyűjteményt tulajdonosa belföldön teljes egészében szabadon elidegenítheti; a magángyűjteményben foglalt egyes tárgyak elidegenítéséhez a Központ előzetes engedélye szükséges, kivéve, ha az elidegenítés közgyűjtemény javára történik. A Központ az engedélyt csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az elidegenítés a gyűjtemény jellegét veszélyeztetné.
(3) A magángyűjtemény egészének vagy az abban foglalt egyes tárgyaknak elidegenítését, továbbá az új tulajdonos nevét és lakóhelyét az elidegenítő tulajdonos köteles a Központnak bejelenteni, az új tulajdonossal pedig köteles közölni, hogy az elidegenített gyűjtemény a jelen törvény védelme alatt áll.
(4) Magángyűjteménynek az ország területéről való kiviteléhez a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélye, a magángyűjteményben foglalt egyes tárgyak kiviteléhez pedig a Központ engedélye szükséges.

IV. FEJEZET
NEMZETI ÉRDEKŰ MUZEÁLIS ÉRTÉKTÁRGYAK

13. §
(1) Nemzeti érdekű muzeális értéktárgy minden olyan régészeti, képzőművészeti, iparművészeti, történeti, néprajzi vagy természettudományi tárgy, amelyet a Központi kiemelkedő tudományos, művészeti, történeti vagy közművelődési jelentőségére tekintettel a muzeális értéktárgyak (a továbbiakban: védett tárgyak) jegyzékébe felvesz. A jegyzékbevétellel a muzeális értéktárgy a jelen törvény értelmében védett tárggyá nyilvánul.
(2) A védett tárgyak jegyzékébe való felvételnek nem akadálya az, hogy a tárgy valamely nemzeti érdekű magángyűjtemény részét alkotja. A magángyűjteményhez tartozó és az (1) bekezdés értelmében a védett tárgyak jegyzékébe - felvett tárgyak tekintetében a III. fejezetben foglalt rendelkezéseken felül a jelen fejezetben megállapított korlátozó rendelkezéseket is alkalmazni kell.
(3) Nem lehet a védett tárgyak jegyzékébe felvenni élő művész olyan alkotását, amely saját tulajdonában van.
(4) A védett tárgyak jegyzékéből törölni kell azt a tárgyat, amely közgyűjtemény őrizetébe került, megsemmisült vagy jelentőségét más módon elveszítette. A törléssel a tárgy védettsége megszűnik.
(5) A védett tárgyak nyilvántartásának és számbavételének módját a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel szabályozza, amelyben a védettségre érdemes tárgyak tulajdonosai részére bejelentési, illetve adatszolgáltatási kötelezettséget állapíthat meg.
14. §
(1) A védett tárgyat a tulajdonos, ha pedig nem ő tartja birtokában, a birtokos köteles saját költségén épségben és változatlan állapotban fenntartani. A védett tárgy épségének és változatlan fenntartásának biztosítása érdekében a Központ a tulajdonost (birtokost) kötelezheti a tárgykezelési és őrzési módjának, illetve helyének megfelelő megváltoztatására.
(2) Védett tárgyon biztosítási (konzerválási), helyreállítási (restaurálási) vagy átalakítási munkálatokat csak a Központ által meghatározott módon lehet végezni. A Központ az engedélye nélkül, vagy az engedélyétől eltérően végzett munkálatokat felfüggesztheti és a védett tárgyat, vagy annak tartozékait a fenntartásra kötelezett személy költségén az eredeti állapotba állíttathatja vissza. A Központ felfüggesztést, vagy visszaállítást tárgyazó intézkedéséhez a közigazgatási hatóság nyújt jogsegélyt.
(3) Ha a védett tárgy tulajdonosa (birtokosa) a jelen §-ban körülírt kötelezettségeinek nem tesz eleget, vele szemben a 10. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint lehet eljárni.
15. §   A védett tárgynak tudományos kutatás céljából való hozzáférhetővé tétele, valamint közszemlére bocsátása tekintetében a 11. § (1), illetve (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
16. §
(1) A védett tárgy elidegenítése esetében az államkincstárt a 12. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelemszerű alkalmazásával elővételi, illetve vételi jog illeti meg. Ha az államkincstár az elővételi, illetve vételi jogát a megszabott határidőn belül nem gyakorolja, a védett tárgyat tulajdonosa az ország területén belül szabadon elidegenítheti, köteles azonban az új tulajdonos nevét és lakóhelyét a Központnak bejelenteni, az új tulajdonossal pedig közölni, hogy az elidegenített dolog a jelen törvény védelme alatt áll.
(2) A védett tárgynak bírói vagy közigazgatási úton történt zár alá vételéről (foglalás, zálogolás, zárlat. stb.), védett tárgyakra elrendelt árverésről vagy védett tárgyak csődleltárba való felvételéről, végül minden olyan más hatósági intézkedésről, amely védett tárgynak kényszer útján való elidegenítésére vezet, a Központot haladéktalanul értesíteni kell.
(3) Védett tárgyat az ország területéről kivinni nem szabad, a vallás- és közoktatásügyi miniszter azonban engedélyezheti a tárgynak kiállítás céljából külföldre való ideiglenes kivitelét. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az engedélyt a Központ javaslata alapján adja meg és abban megállapítja a kivitel időtartamát, amely azonban 90 napot nem haladhat meg, továbbá a tárgy szállításának és őrzésének módját, valamint a kivitel egyéb feltételeit. Az engedélyt megfelelő összegű biztosíték nyújtásától is függővé lehet tenni.

V. FEJEZET
MŰEMLÉKEK

17. §
(1) A jelen törvényerejű rendelet alkalmazása szempontjából műemlék a földben vagy a föld felszínén lévő minden olyan építmény (épület, épületrész, földmű) és tartozéka, amelyet kiemelkedő történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti vagy néprajzi jelentőségre tekintettel a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Központ javaslata alapján műemlékké nyilvánít. A műemlékké nyilvánítással az ingatlan a jelen törvény értelmében védetté válik.
(2) A műemlékekről a Központ nyilvántartást vezet. A nyilvántartás elkészítésének és vezetésének, valamint a műemlékek számbavételének módját a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel szabályozza, amelyben a jelen §-ban megjelölt szempontból jelentős ingatlanok tulajdonosai (birtokosai) részére bejelentési, illetve adatszolgáltatási kötelezettséget állapíthat meg.
(3) A műemlékek nyilvántartásából törölni kell azt az ingatlant, amely műemléki jelentőségét elvesztette. A törlést a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeli el.
(4) A telekkönyvi hatóság a Központ megkeresésére a műemlékké nyilvánított ingatlan telekkönyvi betétében feljegyezteti, hogy az ingatlant műemlékké nyilvánították. Az ilyen ingatlanra vonatkozó minden telekkönyvi bejegyzésről a Központot hivatalból értesíteni kell.
18. §
(1) A műemléket és annak tartozékait épségben és változatlan állapotban fenn kell tartani. A fenntartás kötelezettsége a tulajdonos, ha pedig a hasznosítás jogát a haszonélvező gyakorolja, a haszonélvezőt terheli.
(2) A fenntartási kötelezettség az építménynek építészeti állagára és alkatára, homlokzatára, alaprajzára, továbbá az építmény művészi megjelenésének minden tényezőjére (díszítés, vakolat, festés, korabeli berendezések stb.) kiterjed.
(3) A Központ az ép és változatlan fenntartás érdekében megóvási és helyreállítási munkálatokra, a műemlék zavartalan hatásának érvényesülése érdekében pedig az eléktelenítő vagy idegen részek (díszítés, átfestés, vakolás, hirdetőtáblák) eltávolítására kötelezheti a fenntartásra kötelezett személyt. Ha a fenntartásra kötelezett személy a munkálatokat a Központ által megállapított határidőn belül nem végzi el, a Központ azokat a fenntartásra kötelezett személy költségére elvégeztetheti. A műemlék épségét közvetlenül fenyegető veszély esetében a Központ a munkálatok haladéktalan elvégzését is elrendelheti. Rendeltetésszerű céljára nem használható építményen (rom) csak a további pusztulás megakadályozására irányuló munkálatokat lehet elrendelni.
(4) Műemléken és annak tartozékain külső vagy belső átalakítást, bővítést vagy javítást a Központ engedélye nélkül és az általa meghatározott módtól eltérően nem szabad végezni. Műemléken és annak tartozékain feliratokat és műszaki berendezéseket (antenna, villanyoszlop) a Központ által meghatározott módtól eltérően nem szabad elhelyezni. Műemlék jellegű épületre szóló építési vagy más hatósági engedélyt a Központ előzetes hozzájárulása nélkül nem lehet kiadni. A Központ az engedélye nélkül, vagy az engedélyétől eltérő módon végzett munkálatok esetében a 14. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint jár el.
19. §
(1) A 18. §-ban körülírt fenntartás kötelezettségén felül a Központ oly munkálatok teljesítésére is felhívhatja a műemlék fenntartására kötelezett személyt, amelyek a műemlék eredeti jellegének kifejezésére, vagy hatásosabb érvényesülésére irányulnak. Ha a fenntartásra kötelezett személy az ilyen munkálatok elvégzését megtagadja, a munkálatokat a Központ az államkincstár terhére elvégeztetheti. Az államkincstár ilyen esetben a meglévő gazdagodás erejéig a fenntartásra kötelezett személytől megtérítést követelhet.
(2) Ha a műemlék az állam, megye, város, vagy község tulajdonában áll, vagy annak céljait szolgálja, a Központ a jelen §-ban meghatározott munkálatok elrendelése előtt köteles a vallás- és közoktatásügyi miniszter útján az érdekelt miniszter hozzájárulását kikérni. Istentisztelet céljára rendelt ingatlant érintő ilyen munkálatokat csak a vallás- és közoktatásügyi miniszter hozzájárulásával és az illetékes egyházi (vallásfelekezeti) hatóság szempontjainak figyelembevételével lehet elrendelni.
20. §
(1) A Központ vagy megbízottja a műemléket a tulajdonos (birtokos) előzetes értesítése mellett megtekintheti és megvizsgálhatja, arról rajzokat, fényképészeti vagy más műszaki felvételeket készíthet és azokat tudományos célú kiadványokban közölheti.
(2) A műemlék tulajdonosa, illetőleg az ingatlan felett rendelkezésre jogosult más személy köteles a műemlék megtekintését a közönség részére a Központ által meghatározott módon lehetővé tenni. A műemlék megtekintésének módját akként kell megállapítani, hogy az a tulajdonost, illetőleg az ingatlan felett rendelkezésre jogosult más személyt az ingatlan rendeltetésszerű használatában, vagy méltánylást érdemlő életviszonyaiban ne zavarja és az számbavehető károsodásával vagy költségével ne járjon.
21. §
(1) A műemléket az állam részére ki lehet sajátítani,
a) ha a műemlék fenntartására kötelezett személy a jelen törvényerejű rendeletben megállapított kötelezettségeinek megszegésével vagy a Központ törvényes intézkedéseinek meghiúsításával a műemlék épségét, jellegét vagy zavartalan érvényesülését szándékosan vagy vétkes gondatlansággal veszélyezteti;
b) ha a műemlék fenntartására kötelezett személy terhére végzett munkálatok költségeit attól behajtani nem lehet;
c) ha a műemlék fenntartása és megóvása a fenntartásra kötelezett személy vagyoni helyzetére tekintettel vagy egyéb okból az ő birtokában saját hibáján kívül nem biztosítható.
(2) Az (1) bekezdésben említett kisajátításra az 1881. évi XLI. törvénycikk, valamint az azt kiegészítő és módosító jogszabályok rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a kisajátítást a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezi és ő hivatott a kisajátítási eljárás során előterjesztett jogorvoslatok végső fokon elbírálására.

VI. FEJEZET
VÉDETT TERÜLETEK

22. §
(1) A műemléken kívül védelemben kell részesíteni annak építészeti és tájképi környezetét, valamint a történeti és régészeti jelentőségű földterületeket is (a továbbiakban: védett területek).
(2) A vallás- és közoktatásügyi miniszter a földművelésügyi miniszterrel, illetve az esetleg illetékes más miniszterrel egyetértésben állapítja meg, hogy valamely műemlék környezetét vagy valamely földterületet az (1) bekezdés értelmében védelemben kell-e részesíteni és hogy a védett terület milyen ingatlanrészeket ölel fel.
(3) A védelemben részesített területen nem szabad olyan változtatást eszközölni, amely a műemlék épségét, zavartalan érvényesülését vagy a védetté nyilvánított környezet (földterület) jellegzetes állapotát megváltoztatja. A védett területen minden építkezéshez és más környezetalakító változtatáshoz (pl. hirdetőoszlopok felállítása, fakivágás, parkosítás), úgyszintén a közlekedési rend megváltoztatásához, üzem létesítéséhez, továbbá épületek külső átalakításához vagy lebontásához az esetleg szükséges engedély megadása előtt az arra egyenként illetékes hatóság a Központot meghallgatni köteles; az e tárgyban hozott hatósági határozatok ellen a Központ közérdekből úgy élhet fellebbvitellel, mintha, az ügyben félként venne részt.
(4) A védett területté nyilvánítást és az azzal járó korlátozásokat az érintett ingatlanok telekkönyvében fel kell jegyeztetni.
(5) A vallás- és közoktatásügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértve a védettséget megszünteti, ha a védetté nyilvánítás okai megszűntek. A határozat feljegyzésére ez esetben is a (4) bekezdésben foglalt rendelkezések irányadók.
(6) Az erdőkről és természetvédelemről szóló 1935. évi IV. tc. 212. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésével érvényét veszti.
23. §
(1) A védetté nyilvánított terület használatára jogosított az a személy, aki a védetté nyilvánítás tárgyában hozott határozat folytán kárt szenved, - amennyiben ezt a méltányosság indokolttá teszi - az államtól kártérítést igényelhet. A kártérítés módját és mértékét a bíróság állapítja meg.
(2) A védett területen fekvő bármely ingatlant az államkincstár, a törvényhatóság vagy a község (város) javára ki lehet sajátítani, ha a védelmet célszerűen másként biztosítani nem lehet. A kisajátításra a 21. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

VII. FEJEZET
MŰEMLÉKEK ÉS MUZEÁLIS TÁRGYAK FELKUTATÁSA

24. §
(1) A jelen törvényerejű rendelet alkalmazásában ásatáson a föld színe alatt rejlő műemlék vagy a jelen törvény hatálya alatt álló muzeális tárgy felkutatására irányuló munkálatot kell érteni.
(2) Ásatást az ország egész területén csak a Központ, vagy az általa megbízott közgyűjtemény, intézmény vagy szaktudós végezhet; a Központ a megbízásban az ásatás felelős vezetőjét kijelöli.
(3) Az ásatás részletes szabályait a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
25. §
(1) A 24. §-ban foglalt rendelkezések alapján végzett ásatás céljaira szükséges ingatlant, továbbá az azt környező és az ásatás céljának eléréséhez, valamint az ásatás helyétől a legközelebbi közútig való közlekedés céljára szükséges területet a (2) és (3) bekezdésben foglalt rendelkezéshez képest az állam részére ideiglenesen vagy véglegesen ki lehet sajátítani.
(2) A jelen § (1) bekezdésében említett ingatlanok ideiglenes kisajátításának van helye, ha azoknak az ásatás időtartamára való használatát az ingatlantulajdonossal kötött megállapodás útján nem lehet biztosítani és az ásatás által közvetlenül érintett területen állandó jellegű épület nem áll.
(3) Az (1) bekezdésben említett ingatlanok végleges kisajátításának van helye:
a) ha az ásatás által közvetlenül érintett területen állandó jellegű épület áll,
b) ha a (2) bekezdés értelmében ideiglenesen kisajátított ingatlanra még az ideiglenes kisajátítás időtartamának lejárta után is szükség van és az ingatlantulajdonos az ideiglenes kisajátítás meghosszabbításához nem járul hozzá, vagy
c) ha az ásatás során feltárt emlék megfelelő fenntartásának biztosítása céljából erre szükség van.
(4) Az (1)-(3) bekezdések alá tartozó kisajátításra a 21. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni azzal a kiegészítéssel, hogy a kártalanítási összeg megállapításában a kisajátítandó földterületen vagy annak felszíne alatt rejlő dolog műemléki (muzeális) értékét nem lehet figyelembe venni és a műemlék feltárására irányuló munkálatokat a kisajátítás engedélyezése után azonnal el lehet kezdeni.
(5) A kisajátítás engedélyezése után az érintett ingatlanon az eljárás befejezéséig nem szabad olyan változtatást végezni, amely az ásatás eredményességét veszélyeztetné. Annak megállapítására, hogy a tervezett változtatás veszélyezteti-e az ásatás eredményét, kétség esetében a Központ hivatott.
26. §
(1) Ha rendszeres ásatás (24. §) esetén kívül, földmunka, építkezés vagy más ok következtében a föld színe alatt rejlő ingatlan emlék (építmény, rom) vagy a jelen törvény szempontjából jelentős ingóság tárul fel, vagy ilyennek jelei mutatkoznak, a föld tulajdonosa (birtokosa), illetőleg a munka felelős vezetője köteles erről a közigazgatási hatóságnak, vagy a Központnak 24 óra alatt jelentést tenni. A közigazgatási hatóság a nála tett bejelentést a Központnak haladéktalanul és közvetlenül továbbítja.
(2) A lelőhelyet, vagyis a felfedezés közvetlen környezetét a Központ intézkedéséig, legfeljebb azonban a bejelentéstől számított harminc napig érintetlenül kell hagyni, a lelőhelyen esetleg folyamatban lévő munkálatokat pedig fel kell függeszteni. A lelőhely érintetlenül hagyása, illetőleg a lelőhelyen folyó munkálatok felfüggesztése iránt a közigazgatási hatóság az (1) bekezdésben említett bejelentés után azonnal, ha pedig a bejelentés nem nála történt, a Központ utasítására intézkedni köteles. Az intézkedésnek ki kell terjednie a legszükségesebb ideiglenes megóvási és biztonsági rendelkezésekre is.
(3) A Központ a lelőhely megvizsgálása után a műemlék (muzeális tárgy) feltárása céljából szakszerű ásatást végeztethet és ebből a célból elrendelheti a lelőhelyen folyó munkálatok ideiglenes vagy végleges megszüntetését.
(4) A Központ köteles a bejelentés folytán szükséges intézkedéseket haladéktalanul megtenni. Ha a Központ a bejelentés keltétől számított harminc nap alatt a földtulajdonost (birtokost, munkavezetőt) az intézkedésről nem értesíti és ezzel együtt vagy enélkül is az intézkedést a helyszínen nem foganatosítják, a lelőhely érintetlenül hagyására vonatkozó kötelezettség megszűnik és a felfüggesztett munkálatokat folytatni lehet; a munkálatok folytatásáról azonban a Központot haladéktalanul értesíteni kell.
(5) A lelőhelyen folyó munkálatok felfüggesztéséből vagy megszüntetéséből, valamint az elrendelt ásatásból eredő károkért a károsultat kártalanítani kell. A kártalanítás összegének megállapítása megegyezés hiányában bírói útra tartozik.
27. §
(1) A rendszeres ásatás során (24. §), vagy egyébként (26. §) a föld alól előkerült muzeális értékű ingóság tulajdonjoga az államkincstárt illeti, a Központ azonban e rendelkezés alól az ásatást végző más közület vagy magánszemély, illetve nem rendszeres ásatás esetében a találó vagy az ingóságot rejtő ingatlan tulajdonosa javára kivételt engedélyezhet.
(2) Az (1) bekezdés alapján állami tulajdonba került ingóságok őrzési helyét a Központ állapítja meg. Az ilyen ingóság találóját, valamint az ingóságot rejtő ingatlan tulajdonosát a Központ pénzjutalomban részesítheti.

VIII. FEJEZET
MÚZEUMOK ÉS MŰEMLÉKEK ORSZÁGOS KÖZPONTJA

28. §
(1) A jelen törvényerejű rendelet 3. §-a értelmében létesített Múzeumok és Műemlékek Országos Központja a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete és a Magyar Tudományos Tanács tudományos irányítása alatt álló hatóság, amely elsőfokon eljár a múzeumok és műemlékek védelme körébe tartozó minden olyan ügyben, amelyet a jelen törvényerejű rendelet hatáskörébe utal. A Központ eljárásában a hatóságokkal közvetlenül érintkezik.
(2) A Központ élén a hivatalvezető áll, akit a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevez ki. A Központ tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak kinevezése, illetve beosztása iránt a hivatalvezető tesz előterjesztést a vallás- és közoktatásügyi miniszternek.
(3) A Központ személyi és dologi költségeinek fedezetéről a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésében kell gondoskodni.
(4) A Központ feladatkörét, szervezetét és működését a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel szabályozza.

IX. FEJEZET
BÜNTETŐ RENDELKEZÉSEK

29. §
(1) Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő
a) aki a jelen törvényerejű rendelet védelme alatt álló tárgyat szándékosan megrongál, elpusztít vagy megsemmisít;
b) aki a jelen törvényerejű rendelet rendelkezései ellenére a törvényerejű rendelet védelme alatt álló tárgyat az ország területéről engedély nélkül szándékosan kivisz;
c) aki az engedéllyel kivitt védett tárgyat a megállapított határidő alatt szándékosan nem hozza vissza.
(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott vétségek kísérlete büntetendő.
(3) Aki a jelen törvényerejű rendelet védelme alatt álló értéktárgyat engedély nélkül az ország területéről kivisz, illetve kellő időben vissza nem szállít, az (1) bekezdésben megszabott büntetésen felül köteles a tárgy felkutatásával és visszaszerzésével, valamint visszaszállításával kapcsolatban felmerült költségeket megtéríteni.
(4) Ha a jelen törvényerejű rendelet védelme alatt álló értéktárgynak az ország területéről való kivitelét engedély nélkül megkísérlik, a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelheti a tárgynak valamely közgyűjtemény őrizetébe való bocsátását. Ilyen esetben a 10. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni lehet.
30. §
(1) Amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és egy hónapig terjedhető elzárással büntetendő,
a) aki a 9. § (3) bekezdésében, a 10. § (2) bekezdésében, a 12. § (3) bekezdésében, a 13. § (5) bekezdésében, a 16. § (1) bekezdésében, a 17. § (2) bekezdésében vagy a 26. § (1), illetve (4) bekezdésében megállapított bejelentési (közlési) vagy adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti;
b) aki a 11. § (2) bekezdésében, illetve a 20. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére a tulajdonában, vagy rendelkezésére álló magángyűjteménynek, illetve műemléknek a közönség részére való megtekintését nem teszi lehetővé;
c) aki a 11. § (3) bekezdésében, illetve a 15. §-ban foglalt rendelkezések ellenére a tulajdonában, vagy rendelkezése alatt álló magángyűjteményt, illetve védett tárgyat kiállítás céljából át nem engedi;
d) aki a jelen törvényerejű rendelet védelme alatt álló tárgyat a 12. § (1) bekezdésében, illetve a 16. § (1) bekezdésében biztosított elővételi, illetve vételi jog gyakorlásának szándékos meghiúsításával elad, vagy megvásárol;
e) aki a magángyűjteményben foglalt egyes tárgyakat a Központ előzetes engedélye nélkül a 12. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére elidegenít;
f) aki védett tárgyat, illetve műemléket a 14. § (2) bekezdése, illetve 18. § (4) bekezdése értelmében szükséges engedély nélkül vagy attól eltérő módon átalakít;
g) aki a 24. §-ban foglalt rendelkezés ellenére ásatást engedély nélkül végez;
h) aki a 26. § (2) bekezdésében, illetve 25. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére az emlék lelőhelyén, illetve az ásatás céljára szolgáló területen munkálatot folytat.
(2) A pénzbüntetés tekintetében az 1928. évi X. törvénycikknek és a 8960/1946. (173) ME rendeletnek rendelkezései irányadók.
(3) A jelen §-ban meghatározott kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntetőbíróságnak a hatáskörébe tartozik. Az 1929. évi XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontja alkalmazásában szakminiszternek a vallás- és közoktatásügyi minisztert kell tekinteni.

X. FEJEZET
VEGYES, ÁTMENETI ÉS HATÁLYBALÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK

31. §   A vallás- és közoktatásügyi miniszter felhatalmazást kap arra, hogy a megye, város vagy község által fenntartott egyes múzeumokat a Tudományos Tanács javaslatára és a belügyminiszterrel egyetértésben állami kezelésbe vegye. Az állami kezelésbe vett múzeum vagyona az állam tulajdonába száll át, alkalmazottait pedig az állami alkalmazottak létszámába kell átvenni.
32. §   A jelen törvényerejű rendelet védelme alatt álló nemzeti érdekű magángyűjtemények és muzeális emléktárgyak mentesek a vagyonadó alól.
33. §
(1) A műemlék fenntartására kötelezett személy részére abban az esetben, ha a 19. §-ban körülírt munkálatokat elvégzi, legfeljebb harminc évre terjedő rendkívüli ideiglenes házadómentességet lehet engedélyezni.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett munkálatok csupán az épület belsejét érintik, az adómentesség legfeljebb tizenöt évre terjedhet.
(3) A rendkívüli ideiglenes házadómentesség részletes szabályait a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve a pénzügyminiszter állapítja meg.
34. §   A Központnak (a vallás- és közoktatásügyi miniszternek) azt a jogerős véghatározatát, amellyel a műemlék tulajdonosát (fenntartására kötelezett személyt, birtokosát) a jelen törvényerejű rendelet értelmében helyette elvégzett munkálatok költségeiben marasztalja, a közadóbehajtási eljárás szabályai szerint kell végrehajtani.
35. §   A jelen törvényerejű rendelet alapján elrendelt kisajátítási eljárásban a feleket bélyeg- és illetékmentesség illeti meg.
36. §
(1) A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az 1881. évi XXXIX. és az 1934. évi VIII. törvénycikk teljes egészében, az 1929. évi XI. törvénycikk pedig a múzeumi vonatkozású rendelkezései tekintetében hatályát veszti.
(2) A jelen törvényerejű rendelet végrehajtásáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter az igazságügyminiszterrel és a belügyminiszterrel - művészeti és népnevelési vonatkozásaiban pedig a népművelési miniszterrel - egyetértésben gondoskodik.